tökéletes a konferencia...igazi...(csakhogy  egy tudományos konferencia a legadekvátabb műfaj-e  a holokausztra való emlékezésre?, merül fel bennem fokozatosan)

a digitális  regisztrációra még előző nap  rögtön választ kaptam, köszönettel, s kezdéskor már előkészítve mindent: kitűző  névjegyem, dossziéban meghívó , prospektusok, könyv , többnyelvű, az előadások absztraktjaival, toll, jegyzetfüzet, (a szervező SZTE jelzéseivel) ,tiszteletjegy borítékban az esti klezmer koncertre a zsinagógába... és még Szegedről is egy-két könyvecske, programfüzet -a -gondolom - küföldiekenek is, angolul is, és a szinkrontolmácsláshoz a fülhallgató, szerkentyűvel... mellette -témába vágó -könyveket árulnak és ott látom köztük, rögtön a szélén a Lányok anyákat, lányom és nagyanyám portréjával a címlapon, meg a Sós kávét (veszek is egyet, mert Makón nem kapni, s fogyóban a tiszteletpéldányaim)...

táblák is vannak a folyosón, első szünetben szinte nekimegyek Löw Lipótnak és 1903-nak amikor alapították a zsinagógát az őseim is,  amikor a nagyszüleim esküdtek benne,  a dédszüleim meg az aranylakodalmukat tartották ugyanakkor....

tehát csupa "ismerős" momentum... ez az épület is az, a terem is az. Itt volt az én időmben az egyetemi könyvtár, jártam ide nap mint nap, ez a díszterme, az aula, itt volt az évnyitó, mikor is? 1961-ben, már több mint 50 éve. (De akkoriban nem beszéltünk ezekről a dolgokról...akkor még csak 20 év telt el, azóta  egy évszázad...)

A plenáris előadások után és a délutáni szekciók közt - mint kiderült - , lent az atriumban fogadásszerű ebéd vár. Kis könnyű fogás, és desszert is... méghozzá somlói...(ahogy Heller Ágnes hangján hallom... úgy látszik szereti, és megörül neki), én ahogy szedegetem a somlóit a tányéromra , egyszercsak megremeg a kezemben , eszembejut, ugyan miket ehettünk mi a lágerban???? miközben itt azokat az időket és eseményeket idézzük. elment az étvágyam,,, a somlóitól..

Ignácz Károly mintegy a diszkriminációk egyenes folytatásaként beszélt a zsidók választójogi korlátozásáról. (ami ráadásul teljesen egyéni szeszély szerint is ment, pl egy szavazóbizottsági tag mondhatta (és tehette):"ha egy pajeszos zsidó jön szavazni, nem engedem.")

Szó volt még  lengyel visszhangokról, a magyar püspökök szerepéről a holokausztban, de már csak hézagosan figyeltem, elfáradtam, belefáradtam... már nem birtam figyelni végig... közben vihar lett. csatakban mentem át a zsinagógába, a klezmerkoncertre.Szól a kakas már... majd megvirrad már...(de mikor lesz az már?)

május 13-án a Centrál szinházban este 6-tól éjfélig tervezik A Holokauszt és a családom facebookoldal történeteinek a felolvasását . Az enyém is fel fogják olvasni (Igó Éva.) Én meg itt, Makón,  tötyörgök, a szokásos, derékmerevségen túl nem múló migrénem van,  és az idő is viharosra fordul (amikor még mehetnék, mert az én szövegem, 10 körül kerül sorra, még a legutolsó vonattal is el tudnám csipni. De maradok. (egyre többször, hiába is készülődöm utazni...) Ilyenkor kitalálok valami mást.. Most eszembe jut, ha már nem megyek Pestre, bekukkantok a múzeumunkba, ahol tudományos tanácskozás van, nem is egy zsidó témában is (úgy látszik az évforduló ezzel jár ...a belső teremben is a "zsidóbáró" mecénas Hatvaninak van kiállitása) és már csak azért is jó, hogy betértem, mert kézbe kapok egy meghivót a holnap kezdődő nemzetközi holokauszt konferenciára is, Szegedre, alma materemb, (ezzel  kárpótlódom némileg) és mentesitem magam az önvádtól -

és fülelek az itteni eladásokra... pl,  a csongádi zsidóságról adatokra...,  és látom kivetitve a zsidó temetőjét, meg a ravatalozót,

és jut eszembe, hogy pár éve a mi zsidó temetőnk ravatalozója összeomlott. Azóta is romhalmazában  van, félig földbe süppedve... de temetés tán nem is volt azóta(?), egy igen,  de a rossz idő miatti megközelithetetlenség miatt a régiben...(hogy miért nincs zsidó temetés?, mert még élő zsidó is alig) A levéltár igazgatója és egyben a Kecskeméti Ármin egyesület elnöke a moringokról, azaz a zsidó hozománylevelekról beszél (1840-56)...a levéltárban találta őket! én azt se tudtam, mit jelent  a szó. (jelzem az én őseim ekkoriban még nem Makón éltek (hanem Szegeden, vagy Bácsalmáson). A ketuba már ismert szó számomra is. Lányom második, zsidó esküvője óta, ott természetesen volt ilyen,,, (kézzel irt diszes házassági levél), de azt se tudtam , hogy eredetileg ez egy komoly jogi szerződés volt! (komoly biztosíték, esetleges  válás esetére, és nem csak díszes formaság) Kötelesek voltak a nők pontosan leírni, hogy mit vittek a házasságba (vagyont), különben válás esetén, jogi úton, nem kaphattak volna vissza semmit. (?). A moring volt a hozományuk. (készpénz, ékszerek, ruhanemű stb).

Szó van a zsidó hagyományos öltözékről is, (nem zsidó) levéltárosunk hiába szólit meg, mit tudok a női zsidó öltözékről, nekem erről fogalmam sincs , asszimilálódó neológoknál nem is lehetett különbözés, régi családi fotókon se látok ilyet).(csak hogy templomba illett az asszonyoknak a fejüket befedni kendővel vagy kalappal - ), de hevesen bólogatok, mikor kiderül tőle, hogy arra kellett vigyázni, hogy állati és novényi termék ne keveredjen a ruhában egyszerre. Esik le a tantusz, ez a kóserság lényege, amúgy is... De hogy a len és gyapju nem keverhetősége mélyén is ez van, csak most döbbenek rá. (Bár ösztönösen, mindig is kerülöm a nem összeillő dolgok keverését, ételben is, ruhában is - sőt, mindenben! Lehet, hogy ez is a génekben van? Ha nem is tudjuk, mégis tudjuk?)

Egyszer csak egy számomra érdekes adalékot látok a kivetitőn. Egy kávéscsészét.

A magyarázat meg, hogy a zsidóság a polgári elemeket képviselték, s lám már korán kultiválták a kávézás szokását. (Jut eszembe, gyerekkoromban, minden vasárnap nagybátyáméknál ebédeltünk, s nagynéném , ebéd után, mindig adott nekem is egy pici kávét, a kávéscsésze legaljára... lehet, hogy igy szoktam rá(?).(de már több csészényit is megiszom, kardiológusi tiltás ellenére , erősebb bennem a kivánalma...ez is lehet, hogy még régebbi, mint kislánykori, hiszen valószinűleg az orrcsiklandozó aromája miatt már kérhettem is, engedékeny-jószivű nagynénémtől)....

Nászajándékul a kollégáimtól gyönyörű kávéskészletet kaptam.... (ők tudták mennyire rajongtam, szinte minden szünetben a kávéért - csak mikor később terhes lettem, akkor nem birtam a szagát se, a tanáriba érve - ez volt az első jel) Moring levelem , ketubám nekem persze nem volt,. a férjem nemzsidó lévén. Ebben nem követtem a zsidó indíttatásokat. Azt hiszem ez nem is baj. Az volt a baj, amikor a (zsidó)törvények tiltották a vegyes házasságot. És egyebet. Amikor a zsidót likvidálandónak tekintették. És ezt nagyrészt meg is tették. Ugyanebben a múzeumban olvastam, a könyvtára régi makói újságjában, hogy 70 éve, milyen lelkesen jelentette be a cikkiró, hogy végre zsidótlanitották a várost!

És ha a reumakórháza nem is valósult meg, de a Marosiszap gyógyiszappá elismerése igen, és talán fürdőváros lesz mégis Makó, hiszen a gyógytermálvizes fürdője, jelentős gyógyrészleggel (alias reumakórház?) kész és gyönyörű, és most épp a gyógyrészleg előtt áll megálmodója szobra.

Köszönjük neki...