Azok a sinek ugyanazok 
de most turistabusszal érkezem,
nem marhavagonban
s anyám nem fogja a kezem
a leszálláskor
könnyes a szemem.
Egy gyűröttszirmú,megtépázott
piros pipacs a sinek mellett
megriaszt
s anyám nem fogja a kezem
a leszálláskor
könnyes a szemem.
Egy gyűröttszirmú,megtépázott
piros pipacs a sinek mellett
megriaszt
égetőn tűz a nap
Kér vizet? - nem
hadd szomjazzam
mint akkor rég
hetven éve
másfél évesen
Kavicsokat rakok
az emlékmű szélére
Kavicsokat rakok
az emlékmű szélére
egyet hazaviszek
anyám sirjára
ki már nincs velem
de hazahozott
hősiesen
Auschwitztól
menekitve meg
Felnőtt a kisgyerek
Megöregedett
Emlékei sincsenek
Csak azok a sinek...
.....
Felnőtt a kisgyerek
Megöregedett
Emlékei sincsenek
Csak azok a sinek...
.....
Kinek fáj,ami nekem?
Ki tudja,mi fáj nekem?
Fájt-e akkor így -
nem hiszem.
Most fáj az is,
ami akkor nem.
Hetvenszeresen
Ki tudja,mi fáj nekem?
Fájt-e akkor így -
nem hiszem.
Most fáj az is,
ami akkor nem.
Hetvenszeresen
leforditották németre a strasshoffi honlapra:
Die Schienen sind die selben,
Doch diesmal sitz ich im Touristenbus,
keinem Viehwaggon,
Und Mutter ist nicht dabei.
Beim Ausstieg
hab ich Tränen im Aug.
Zerknitterter, zerfranster Klatschmohn
bei den Gleisen
erschreckt mich.
Brennend prallt die Sonne.
„Jemand Wasser?“ – Nein,
Lass mich dursten,
So wie einst
vor sieben Jahrzehnten,
mit anderthalb Jahren.
Ich lege Kieselsteine
an das Denkmal.
Einen nehm‘ ich mit
für Mutter,
sie ist nicht mehr da,
mich gibt es aber,
dank Ihrer Tapferkeit.
mich aber hat sie
heimgebracht,
von Auschwitz tapfer
gerettet.
Das Kind ist erwachsen,
Vergraut,
Hat so gut wie keine Erinnerungen,
Nur diese Schiene…
…..
Wem schmerzt, was mir auch?
Wer weiß, was mir weh tut?
Hat es damals geschmerzt…?
Ich glaube kaum.
Jetzt schmerzt es,
was damals nicht.
Siebzigfach.
