...az OSZK kiállításának címe, de magam is "eltiporva" éreztem magam, szemlélése közben...
a 44-es plakátokat (hirdetményeket, felhívásokat, tiltásokat) nézegetve pl... fel is merült bennem, hogy lehetett itt egyáltalán élni, zsidónak,. persze, mint bebizonyosodott, többnyire és egyre inkább csak halni lehetett. Az viszont feltűnt - nem akarván menteni ezzel a magyar felelősséget! - hogy a plakátok ill azokon is a korlátozó, tiltó -ellehetetlenítő - rendelkezések híradásainak dátuma zömében valóban március 19. után azaz a németek bevonulása után datálódott....
könyvtár lévén...azoknak a zsidó "származású" könyveknek is a balsorsáról, halálraítéltségéről van itt demonstráció, amit ugyancsak elrendeltek...
no és a tragikus sorsú Halász Gáborról, aki itt dolgozott, és próbálhatta menteni a (nem) menthetőt. magát se tudta,...tudták...
már majdnem elhagytam a termet, amikor végignézve a monitorokat...Zelk Zoltán után Török Sándor -t
látván (eszembe jutott, hogy Popper Péter milyen tisztelettel beszélt mindig róla (no meg még Csili Csala bácsi is, személyes, gyerekkori rádiós emlékeimből) belehallgattam hát az interjúba, és épp annál a résznél, amikor a kérdésre: ki volt az összekötőjük, a válasz: egy akkor fiatal jogász: dr Berend György.... leültem egyből és tovább hallgattam. Dr Berend Györgyöt nagyon jól ismertem. Apám , nagybátyám barátja volt, kisgyerekkorától. (még jogász is ügyvéd nagyapám inspirációjára lett (egy házban laktak, s ahogy ő mesélte nekem, annyira megtetszett neki a nagyapa faragott, díszes íróasztala... tőle hallottam azt is, hogy apám mindig a folyosó ablakpárkányán olvasott... és mindig olvasott)... De hogy az Auschwitz jgyzőkönyvet az ő közvetítésével juttatták volna el Horthyhoz, erről sose beszélt... Most, Török Gábortól, illetve a másik interjúalanytól (Hevesi Endrétől) hallom először...
Az biztos, hogy a mosolygós, kedves, halkszavú Gyuri bácsi, -akinek én megismertem a 60-as évek közepetáján -, szeme mindig nagyon, szinte könnyesen szomorú volt....
vagyunk még egy páran így...
