nyitott ablaknál alszom
reggel félébren
olyan zajokat hallok
mint mikor
anyám tett-vett
körülöttem
a piacra készülődve
én meg aludtam tovább
míg a piacról visszaért
jó volt hallani ezeket
a régi zajokat
pár pillanatra
elfelejthettem
hogy már
nincs is anyám
jó hallani ezeket
elfelejthetem
nincs is anyám
alszom hát tovább...
míg visszaér...
az jutott eszembe, hogy lehetne következetesebben a múltat idéző, inkább újraélő, meg"jelen"itő gyerekkori "emlékcserepeiemet" meg ill. átirmi jelen időbe(még a legutóbbi prenatálist is ad absurdum) volt egy novellám 69- szilveszterén játszódik, íródik is majdnem : a jelen emléke cimet adtam neki... mert akkor azt...úgy éltem meg, hogy már a jelenben is múlttá azaz emlékké vált. Ez meg a forditottja lehetne... a múlt jelene...a múlt jelenné válva... Bár, emlékszem, érdekes módon , amikor egyszer eszembe jutott a történet, amit emlékként írtam meg eleve, szinte belémhasitott a valóságosságával, hogy dehiszen ez megtörtént (mert megtörtént) valóság volt s nem (csak álomszerű) emlék....
(gondolkodtam, hova írjam ezt, de már annyi noteszem, cetlim van telefirkálva- elfér ide, ha csak magamnak is ...hiszen az előzőkhöz is tartozik...)
jelenlevő múlt, múlttá tett, lett jelen... az idő kifolyik a kezemből, azért is akarnám megragadni, leirni - tán mindegy is , hogy milyen nyelvtani időkben (milyen jó az angoloknak, ott több is van belőlük, és össze is köti jobban a "különböző" időket, mert nem is azok... egymásbamosódnak sokkal inkább...mint a múlt-jelen-jövő szétválasztásban)
egyidőt élünk
(tán még a jövő is ott lapul mindig benne, valamiképp)
ja, jut eszembe a héber nyelvben nincsenek is különböző igeidők, hanem együtt a jelenmúlt jövő, tehát a vagyok aki vagyok is igy értendő, igy is: .... vagyok, aki leszek!
anyám egész nap
a varrógépet hajtotta
fölégörnyedve
mielőtt megszülettem
volna
így aztán
meg se moccantam
a hasában
egész estig
mikor végre felállt
munka után
kinyújtózkodva
attól kezdve aztán
mindent bepótoltam
anyám oldalát
majd kirúgtam
másnap reggelig
lehet hogy
ezért vagyok
mai napig
öregségemre is
estétől éberebb
este a reggelem
éjjel a nappalom
nappal az éjjelem
későn is születtem
későn is ébredek
(hogy mikor halok
kitalálhatod)
kor- és kórképek
sose játszottam meg
magam
bár ez volt
megszokott
egy álságos világban
hol kockázatos
nap mint nap
vásárra vinni
saját arcodat
most is azt hurcolom
csak mára megváltozott
többrétegú lett
évgyűrűk sora
gyűrődések csatatere
borítja
szeretnék néha aláásni
alálátni
ott nyugszik-e még
a háborúban is
békésen ártatlan
őszinte gyermek arca
aki nemhogy nem
játszotta
meg
magát
de még csak
nem is játszott eleget
ahogy illett volna
csak állt a kapuban
anyjára s kenyérre várva
mert éhes lehetett
később is
s mindig
hol erre hol arra
többbyire
egy kis szeretetre
szépségre
tudásra
jó szóra
egy egyszerű világra
hol önmaga lehet
megmaradhat annak
a belevetett ember
és nem
csaló lesz
vagy áldozat
I saw the best minds of my generation
Láttam nemzedékem legjobb elméit
Allen Ginsberg)
látom nemzedékem legjobb elméit
lehullani elszállni sorra
pedig még csak nyár van
tomboló, viharos,balsejtelmes
látom nemzedékem legjobbjait
elpihenni
elfáradtam én is
pedig nem vetettem eleget
de ez már nem a vetés ideje
hanem az aratásé
lenne
marokszedőként szedegetem össze
nemzedékem legjobbjai nyomában
mit elhullattak nekünk
múló máló széthulló jelenünk
túlélve
de temetve
látva nemzedékem
mennyi betű mennyi szó
és ó azok a drága mondatok
láttam nemzedékem legjobb elméit
nem múlnak el nyomtalan
itt maradt nyomuk
bár megkövül
a világ
ezután
nélkülük változik
jaj hová
merre megy
nélkülük
nélkülünk
nélkülem
jaj miért is nem szóltam
bele jobban
míg lehetett
volna
hogy jobb legyen
jajistenem
"Minden napra egy mese" volt gyerekkorunk kedvenc könyve.Mára kicserélődött," Minden napra egy halál.." .? ! De ez nem kedvenc! Egyáltalán nem tetszik!
.....
"Édesapámnak olyan hangja volt, mint Fats Dominónak. Vagy a Somló Tamásnak. Közvetlenül az angyaloktól kapta a hangját, azon énekelt. Nem is énekelt, danolt."
Esterházy Péter: Harmonia caelestis, 245.
Budapest, Nizza, 2016. julius 14-én
Nizzában 84 halott
a Promenade des Anglaisen -
amit én angyalok sétányának
véltem- tévesen
huszonegyévesen
(angolból elégtelen
most már kétszeresen)
mikor még 64-ben
ott sétáltunk a
békés pálmafák alatt
kivilágított ünnepi fényben
méltósággal egészen
a Hotel Negrescoig
a sejtelmes tenger
közelében
teherautók még nem törtek ránk
bár oldtimer nagybátyám
gyűlölte a száguldó autósorokat
nyitottan gátlástalan ifjakkal
jó vége nem lesz mondogatta
egyre vészjóslóbban
mert ezek azt hiszik
hogy mindent szabad
s mások rovására
gyakorolják szabadságukat
nagybátyám már akkor
hanyatlásról romlásról beszélt
nem is értettem miért
pedig csak a töltött baguettem
nyomta bele a számba
egy meztéllábas szakállas
huligán vándorlegény
lehet hogy éhes volt szegény
vagy ismerkedni akart csak
s a plakátokon ránktörő
gombafejű beatlesek
igencsak szelídek
s kedves fiúk voltak
én első perctől
kedveltem őket
legújabb időnk
új dalaival
de nagybátyám
kihallott előre a korban
valami kakofóniát
bár akkoriban még
visszhangozhatott benne is
a 20 év előtti
pusztító háború
disszonanciája
mi megölte bátyját
az apám is
most a nizzai promenádon
elgázolt holttestek borítják
lábunk több mint
félszázados nyomát
84 halott
köztük 10 gyerek
sebesültek
megőrült a világ
végleg
hogy tűrheti ezt
tovább
háromnapos a gyász
s Budapesten is
egy író
az író
a hű krónikás
nagybetegen
miután megírt
egy újabb s saját
búcsúszimfóniát
s megnyitotta
az ünnepi
könyvhetet
hősiesen
elment
mondhatni
elegánsan
angolosan
mint ahogy élte
is életét
lelépett
de ó jaj
nagyon is észrevették
észrevettük
mert hiánya máris
hatalmas
bennünk
mindannyiunké volt
tőle tudhattuk
mikor s hol tart a világ
és benne mi
s hogy lehetne
szebbé tenni
netán
de ő élvezte
s lejegyezte
minden mozzanatát
látva a jó irányt
a lehetőségeket
mikből új valóságot
teremthetnénk akár
iránytű volt
s odaadón figyelmes
mindenkihez
s mindenhez
ember
a javából
majdnem
„édesapánk”
szép volt
kedves e pé-nk
fiunk
apánk
de már nem lesz
több javított
kiadás
lezárult
egy korszak
felfordult a világ
nem tudjuk
mi jön ezután
újabb gyilkos teherautók
törnek-e ránk
nem angyali sétányokon
s már nincs is
ki megírhatná
mint egyszer
hogy már Nizza sem
fenékig tejfel
ma éjjelre
még inkább nem
84 meg 1 halott
egy napon
itt és ott
vigyázzanak rátok
az angyalok
az égi sétányokon
meg a harmonia caelestis
s mi is próbáljunk vigyázni
magunkra,egymásra
a göröngyös földi utakon
míg lehet
ebben
a hirtelen
ránkomló
(bár már
egy ideje
várható)
diszharmoniában
a kanyarokat meg kell tenni
nem lehet kihagyni
a szerpentin is
kanyargósan vezet
felfele
persze mindig
vannak bátor
alpinisták
akik nem mindig
zuhannak le
meredek
sziklafalról
a mélybe
de a szerpentin
biztonságosabb
még ha szédít is
olykor
én mindenesetre
maradok itt lent
a völgyben
ez a legbiztosabb
az én koromban
különösen
de azért
innen is látom
a hegycsúcsokat
és biztatom a
szerpentinen
kanyargókat
ünneplem a csúcsra érőket
s siratom a leesőket
ha a maguk útját járták
s nem mások mozgatták
emelték-taszították
marionett bábukként
