erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

posztüvöltés

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. július 27. - gond/ol/a

                                                 I saw the best minds of my generation


                                                 Láttam nemzedékem legjobb elméit



                                                                             Allen Ginsberg)


látom nemzedékem legjobb elméit

lehullani elszállni sorra

 

pedig még csak nyár van

tomboló, viharos,balsejtelmes


látom nemzedékem legjobbjait

elpihenni

 

elfáradtam én is

pedig nem vetettem eleget

 

 

de ez már nem a vetés ideje

hanem az aratásé

lenne

 

marokszedőként szedegetem össze

nemzedékem legjobbjai nyomában

mit elhullattak nekünk

 

múló máló széthulló jelenünk

 

túlélve

de temetve


látva nemzedékem

 

mennyi betű mennyi szó

és ó azok a drága mondatok


láttam nemzedékem legjobb elméit


nem múlnak el nyomtalan

itt maradt nyomuk

 

bár megkövül

 

a világ

ezután

nélkülük változik

 

jaj hová

merre megy

nélkülük

 

nélkülünk

 

nélkülem

 

jaj miért is nem szóltam

bele jobban

míg lehetett

volna

 

hogy jobb legyen

 

jajistenem

 

 

8 komment
vers élet irodalom költészet elmélkedés kapcsolatok emlékezés

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/8901914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CsipkeRózsa 2016.07.27. 12:16:18

Nagyon jó vers, és naprakész.
Válasz erre 

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.07.28. 22:35:25

@littke: tekintettel a "borús" eseményekre, melyek kiváltották (lehet, hogy nem jutott el hirűk Amerikáig? :(
Válasz erre 

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.11.11. 12:01:28

azóta is, most Leonard Cohen ,( tegnapelőtt Kocsis Zoltán) - sötétebb és zenétlenebb lett a világ
Válasz erre 

Klári Bodó 2016.11.13. 13:22:42

Felerősíti a gondolatot, hogy a szelíd Millet-képet választottad a vershez.
Válasz erre 

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.11.13. 13:55:30

@Klári Bodó: hogy keveredtél ide (is)? :) üdv! én mindenhol "üvöltök" :) :(
a "szelld Millet képet nem a szelidsége, pusztán a marokszedegetés témája miatt választottam. bár ha belegondolok, én is elég szeliden szedegetek... ha nem is ilyen művészien

marokszedőként szedegetem össze
nemzedékem legjobbjai nyomában
mit elhullattak nekünk

múló máló széthulló jelenünk

....
Válasz erre 

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2017.08.24. 11:55:14

most találtam, ÉSben jelent meg aug 4-én, más is poszstüvölt:

Markó Béla
Bocsáss meg, Ginsberg
Igen, én is láttam nemzedékem legjobbjait
feltartott fejjel beleszimatolni a levegőbe,
ahogy a kelet-európai kisvárosok izzadságszaga,
az évszázadok óta poshadó szennyvíz
orrfacsaró büdössége mögött
megéreztük a távoli szélfúvást,
a soha el nem jövő forradalom puskaporszagát,
azt a sűrű, szédítő, összetéveszthetetlen illatot,
amelytől mindannyian megrészegültünk.
Majd amikor elmúlt ez a kábulat,
láttam én is nemzedékem legjobbjait
lerészegedni mindenféle pótléktól,
bortól, verstől, szerelemtől, dicsőségtől,
mert olyan volt itt is a vers, mint a világon bárhol,
olyan volt a másnaposság, olyan volt a kétely,
ugyanúgy takarta el tőlünk
a mindenséget egyetlen női ágyék,
de ha a szemünket behunytuk,
nyitva maradt a fülünk mégis,
és ha a szerelem íze elárasztott minket,
tovább tapogattuk ujjainkkal a külvilágot.
Láttam a barátomat aznap, hogy
kijött a börtönből, és becsengetett hozzám,
kölcsönkért egy táskarádiót,
aztán egyedül halt meg
egy fűtetlen vonatfülkében,
és láttam a többieket is,
akik halálra itták magukat,
és láttam azokat is, akik besúgók lettek,
láttam nemzedékemet, tudom, kik voltak,
és tudom, hogy mivé váltak.
Igen, láttam én is nemzedékem legjobbjait
elgyávulni egy örökkévalónak hitt egyenruhától,
láttam, amint egyre ritkásabb fürtjeiket
átfésülik egyik oldalról a másikra,
és láttam, hogy hányan belehaltak
egy hangyaboly-világ szörnyű magányába.
Igen, nemzedékem legjobbjai voltak azok is,
akik végül életben maradtak,
de elfelejtették, hogy mire vártak,
nem szaggatják fáról a cseresznyét,
nem cseresznyéznek egy fáról a madarakkal,
jól érzik magukat a bolyhos házikabátban,
és ha azt a szót hallják, hogy szabadság,
legelőször a nyári vakációra gondolnak,
hosszan nézegetik a bedekkereket.
Igen, már nemzedékem legjobbjai is
alig-alig néznek a csillagos égre,
nem írnak dühös verseket,
nem konspirálnak a zsarnok ellen,
szakácsműsort vezetnek a televízióban,
nagy élvezettel teszik-veszik a serpenyőket,
villámgyorsan szeletelik a hagymát,
és egy-egy ínycsiklandó falattal lenyűgözik
a műsorba meghívott fiatal színésznőket
vagy az öregedő rockénekeseket.
Igen, nemzedékem legjobbjai
emlékeznek még arra a versre, amelyben
nemzedékének legjobbjait siratja a költő,
hiszen ifjúkorunk közös élménye volt ez,
de azóta a nem létező Isten
nemzedékről nemzedékre felújított
és újrahasznosított DNS-e megkopott bennünk,
elfáradtak az ölükben elektromos gitárt ringató,
tokukszakadtából üvöltő,
hosszú hajú kamaszok.
Igen, nemzedékem legjobbjaiból miniszterek,
államtitkárok, vezérigazgatók lettek,
és hogy mostani álmaikat valóra váltsák,
meg kellett tagadniuk hajdani álmaikat,
és el kellett felejteniük, hogy mit ígértek
a mára már hetedhét országon is túl sírdogáló,
elhízott, visszeres lábú szerelmeiknek.
Igen, nemzedékem legjobbjai is megtanulták,
hogy az elegáns szolgálati autókban
a jobb oldali hátsó ülés az övék,
és érkezéskor természetesen megvárhatnák,
amíg a gépkocsivezető megkerüli az autót,
és kinyitja nekik az ajtót,
de nemzedékem legjobbjai
a lelkük mélyén még tisztelik embertársaikat,
hiszen erre szegődtek valamikor,
és nem veszik igénybe a segítséget,
hanem fürgén kiugornak, és kezet nyújtanak
az őket váró, ünneplőbe öltözött
helyi hatalmasságoknak.
Nemzedékem legjobbjai,
ha akarnák, megértenék, hogy mit mondok,
de nem akarják, mert elég bajuk van így is
reggeltől estig, estétől reggelig,
és kár, hogy csak huszonnégy órája van a napnak,
mert nemzedékem legjobbjai szeretnék
ország- és világmegváltó programjukat
mielőbb gyakorlatba ültetni.
Bocsásd meg nekünk, Ginsberg,
hogy nem tudunk már üvölteni,
és nem emlékszünk szavaid
elviselhetetlen fényességére,
el kellett fordulnunk tőled, hogy
végképp meg ne vakuljunk,
és hihetetlenül messze van már a remény,
hogy virággal le lehet győzni bármiféle hatalmat.
Nem lehet legyőzni, drága Ginsberg!
Én is láttam nemzedékem legjobbjait,
egyesek megpróbálták, és belepusztultak,
vagy még idejében abbahagyták,
mások viszont meg sem próbálták,
hanem inkább legyőzhetetlenné váltak ők maguk,
és nekik persze nem lehet megbocsátani,
de megbocsátok én is, mit tehetnék,
az utánunk jövő nemzedékek legjobbjainak,
akik még nem ültek asztalhoz a Gecsemáné kertben,
hanem egymással beszélgetve várnak téged.
Élet és Irodalom, LXI. évfolyam, 31. szám, 2017. augusztus 4.
Válasz erre 

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása