Budapest, Nizza, 2016. julius 14-én
Nizzában 84 halott
a Promenade des Anglaisen -
amit én angyalok sétányának
véltem- tévesen
huszonegyévesen
(angolból elégtelen
most már kétszeresen)
mikor még 64-ben
ott sétáltunk a
békés pálmafák alatt
kivilágított ünnepi fényben
méltósággal egészen
a Hotel Negrescoig
a sejtelmes tenger
közelében
teherautók még nem törtek ránk
bár oldtimer nagybátyám
gyűlölte a száguldó autósorokat
nyitottan gátlástalan ifjakkal
jó vége nem lesz mondogatta
egyre vészjóslóbban
mert ezek azt hiszik
hogy mindent szabad
s mások rovására
gyakorolják szabadságukat
nagybátyám már akkor
hanyatlásról romlásról beszélt
nem is értettem miért
pedig csak a töltött baguettem
nyomta bele a számba
egy meztéllábas szakállas
huligán vándorlegény
lehet hogy éhes volt szegény
vagy ismerkedni akart csak
s a plakátokon ránktörő
gombafejű beatlesek
igencsak szelídek
s kedves fiúk voltak
én első perctől
kedveltem őket
legújabb időnk
új dalaival
de nagybátyám
kihallott előre a korban
valami kakofóniát
bár akkoriban még
visszhangozhatott benne is
a 20 év előtti
pusztító háború
disszonanciája
mi megölte bátyját
az apám is
most a nizzai promenádon
elgázolt holttestek borítják
lábunk több mint
félszázados nyomát
84 halott
köztük 10 gyerek
sebesültek
megőrült a világ
végleg
hogy tűrheti ezt
tovább
háromnapos a gyász
s Budapesten is
egy író
az író
a hű krónikás
nagybetegen
miután megírt
egy újabb s saját
búcsúszimfóniát
s megnyitotta
az ünnepi
könyvhetet
hősiesen
elment
mondhatni
elegánsan
angolosan
mint ahogy élte
is életét
lelépett
de ó jaj
nagyon is észrevették
észrevettük
mert hiánya máris
hatalmas
bennünk
mindannyiunké volt
tőle tudhattuk
mikor s hol tart a világ
és benne mi
s hogy lehetne
szebbé tenni
netán
de ő élvezte
s lejegyezte
minden mozzanatát
látva a jó irányt
a lehetőségeket
mikből új valóságot
teremthetnénk akár
iránytű volt
s odaadón figyelmes
mindenkihez
s mindenhez
ember
a javából
majdnem
„édesapánk”
szép volt
kedves e pé-nk
fiunk
apánk
de már nem lesz
több javított
kiadás
lezárult
egy korszak
felfordult a világ
nem tudjuk
mi jön ezután
újabb gyilkos teherautók
törnek-e ránk
nem angyali sétányokon
s már nincs is
ki megírhatná
mint egyszer
hogy már Nizza sem
fenékig tejfel
ma éjjelre
még inkább nem
84 meg 1 halott
egy napon
itt és ott
vigyázzanak rátok
az angyalok
az égi sétányokon
meg a harmonia caelestis
s mi is próbáljunk vigyázni
magunkra,egymásra
a göröngyös földi utakon
míg lehet
ebben
a hirtelen
ránkomló
(bár már
egy ideje
várható)
diszharmoniában
