erről-arról-amarról még
tej, túró, tejföl...
pakoljsárán túl
volt másik rigmusa is
anyámnak
a reggeli ébresztő
tej, túró, tejföl
lusta Juli kelj föl!
s ha ez nem volt elég
a fölkeléshez
jött a dunnalevétel
kapaszkodtam belé
de anyám mindig győzött
meg a didergés
(télen)
nehéz volt felkelni
időben
később is
lányom is késett
miattam párszor
még az iskolából
de mostanában
mikor reggel
nekem telefonál
fiát már leadta
az óvodába
s ő döcög
a munkába
frissen,
vidáman
szép napot kíván
le nem lustáz
hagy aludni
tovább
de én ébren maradok
ha az ágyból nem is
mozdulok
(csak gondolataimmal)
tejet se iszom
már régen
és dunnával se
takarózom
nincs szükség rá
és loholni se
időre
sehová
nyugdijas vagyok
nyugodhatok már
(vagy mégse...)
Pakolj Sára, múlik a vásár !
Pakolj Sára, múlik a vásár
régről visszhangzik fülemben
anyám mondogatta egyre
hogy így serkentsen
ha elmaradtam valamivel
mit már befejezni kellett volna
s nem volt hozzá kedvem
rendetlen is voltam s maradtam
meg lassú vagy tán túl alapos
összecsapni soha semmit
nem szerettem volna
így aztán kifutottam
az időből mindig
és a helyváltoztatás se volt
erős oldalam
„nyúltam” sokat
ahogy anyám mondta
akárcsak most lazítok
bár orvosi parancsra
s igy inkább fáradtságnak
nevezném energiahiánynak
pedig nagyon szétpakolásztam
viszont a vásár
tényleg múlik
körülöttem
egyre sürgetőbben
s anyám nélkül is
bár az ő hangján
figyelmeztet
pakoljak már
nem odázhatom
tovább
nem hagyhatom
portékáim
szanaszéjjel
múlik a vásár
múlik az élet
kincsünk
valószinű csak hiánypótlásból mentem el a moziba (közel is van, s az itthoni tévém, amin időnként, igaz éjszakánként remek ha nem is új filmeket nézhettem , hónapok óta rossz, ráadásul a kávéfőzöm sőt a vízforralóm is szétment (túl) működ(tet)és közben, és a mozi előtere remek kávézó is (eltekintve a pattogatott kukorica csipős füstjétél), naszóval elmentem moziba, előtte jó kávét ittam (a presszót hosszúnak értették, de rájuk hagytam, állitólag erősebb, de jó volt és nem aludtam el a filmen, valószínű nem csak emiatt, hanem mert minden másodpercre ki volt töltve.... szinnel, látvánnyal, izgalommal, fordulatos cselekménnyel, ami egyébként engem nem szokott érdekelni...vagy (eeezek után) mégis,,?
. KINCSEM ről hallok már hetek óta, a csapból is az jön...kiváncsi lettem rá, bár a kalandfilm se az és a történelmi kosztűmös sem az én műfajom. Hát persze ez nem is volt történelmi, legfeljebb ál-, tele talán tudatos anakronizmussal (ami egy idő után inkább szórakoztatott mint bosszantott) kalandosnak meg épp kalandos volt, sőt. sose hittem volna, hogy én aki olykor forditva működök, néha még élveztem is ezt.... a cselekmény mögött ugyanis s mégis csak ott volt valami többlet...
számomra a non plus ultra az volt (amivel magam is megleptem magamat), mikor a manipulálni akart versenylovat hiába akarta visszafogni a zsoké, el is szakadt a kötőfék, Kincsem gyöztesként száguldott a célba... s a legvégén a tét is megmaradt, mégis csak...kölönböző újabb kalandok után - mint a mesében, egymáséi lettek a szerelmesek....Happy end...Persze az anakronizmusokon túl mindennek a történetnek az égvilágon semmi köze nem volt Kincsem gazdájának (aki szintén a valóságos nevén szerepelt!) élettörténetéhez, karakteréhez, arról nem is beszélve, hogy a filmbeli
szerelme merő kitaláció....
Nem számit: happy end van, és bár csak most volt a film premiere, szépen látogatják, úgyhogy valószinű behozza azt a töméntelen pénzt (3 milliárd?) amibe került (azért tudom,mert mindenhol szinte csak ezt olvasni, róla...mármint hogy milyen költséges a film...) (880Ft-ot nekem is megért)
semmi se volt tökéletes
a kétélű pörgeorrú
nagynénémadta korcsolya
régi volt s rozsdás is talán
lötyögött s folyton leesett
a cipőmről
hiába srófoltam rá
a teniszütő
unokabátytól itthagyott
nehéz volt
nehéz volt
húzta le vékony karom
meg is fájdította
sajditotta
a jobb csuklóm
elorzott bőzendorferünk
helyett hegedű
mártonbacsi csinálta
azt én törtem el
véletlen
meg a bal csuklóm is
utána
próbabáli ósdi ruha
türkisz organza
rózsaszin szalagos
bár unokanővéremé volt
anyu besvájfolta
vékony derekamra
így még tovább slankitott
semmi se volt tökéletes
miért is akartam
hogy én az legyek
ilyen körülmények mellett,
könnyen belátható
nem lehettem se
korcsolya se
teniszbajnok se
hegedűvirtuóz
és még csak
bálkirálynő se…
de minden úgy volt jól
ahogy volt
tökéletes
tökéletlenségében
szerencsére
így kellett lennie
(emlékcserepek)
(emlékcserepek)
aki
aki nem teszi le a telefont
aki nem rohan el
aki mindig ráér
nem szakít félbe
nem ásítozik
s nem pakolász
hanem végighallgat
ha szólsz hozzá
tudod…
olyan ez
mintha magaddal
beszélnél
de mégse
ő bölcsebb
mert kívülről is lát
sőt felülről nézve
nem hagy magadra
hidd el végre
benned is van
egy része
részed
s te a része
de azért
ne beszélj vele
hangosan
nyilvános helyen
azt hinnék
magadban teszed
pedig csak magaddal
s kicsit Vele
is
beszélj csak
nyugodtan
meghallgat
ha meg se szólalsz
akkor is
s válaszolsz
helyette is
már a kérdésedben
ott a válasz
ugyanis
különös párbeszéd ez
titka egyetlen egy
a figyelem
(szinonimája
a szeretet)
teniszezni...
vu-vej...
lehet, hogy ezt gyakorolva kéne élni
azaz semmit se erőltetni, élni a természettel együtt, az ürességbe...amiből azért bármi lehet, amit "ő" akar (mert nem is igazán üres, mert lehetőség -de csak az)
most hogy vissza vagyok fogva minden fizikai terheléstől, orvosi javallat szerint is, de a testem is ezt diktálja (egész pontosan pont a szívem:)...tényleg alig csinálok valamit, ha a nem-csinálás jelenti a vuvejt, tökéletes megvalósitója vagyok a nem megvalósitásnak. (valójában tán mindig is..., de az agyam annál inkább jár, (a lábam minél lassabban és botladozóbban) és tele van és szórja a gondolatokat, régi eseményeket, dialógokat,,,új reflexiókat, felfedezéseket... ha valaki leírná, már többezer oldal is lenne bizonyára - bár szerkezettelen... asszociativ, azért mégis összefüggő...hiszen egy ember gondolatai, az enyémek
de épp azt hiszem , hogy irni, beszélni se kell, nem kéne....
egyrészt minek, nincs hatása, másrészt épp azért mert nagyon is van, lehet...mindennek, minden kimondott szónak lehet (ezt magamon, magamban érzem, és beláthatatlanok is lehetnek a következmények, amit okoznak...)
de ha meg nem akarunk hatni, akkor minek is az egész...élet? (csak önmagáért? ...pour..:?)
a napokban kifutott a számon, hogy semmi hatással nem vagyok az unokámra...de meg is bántam. hogy is lehetnék,ilyen messziről...
rám aki hatással volt, annak idején, biztos, hogy jó hatással?! (s még utólag is bele lehet kavarni egy rosszhiszemű megjegyzéssel....)
de lehet hatni és befolyásolni, azzal is ha nem beszélünk, nem teszünk... s amikor pedig épphogy kellene...!
és épp ma reggel csúszott ki a számon ez a klisé is, hogy az élet nem fáklyásmenet... (nem akartam sorolni bajaim, hiszen javulok, de teljesen nem lehetek olyan már,, mint mondjuk 20 évesen , olyan már soha, persze...senki se)
. (de itt csak magamra gondoltam, a bajaimra, amit nem akarok részletezni, de lehetne sokkal rosszabb is. javulok.,már nem probléma lélegezni:) szabadon... hm
vu-vej...hej!
mégis csak jobb lett volna elhallgatni ezeket is, nem? :)
mobil- és holdfényben
a Holdfényben a feketék kéknek látszanak... mondta egy idős hölgy a mellette elfutó fekete kisfiúnak, aki ezt már felnőttként és biztatásul meséli a Holdfény c. film kisfiú "hősének", pártfogoltjának...
az eredeti (sose előadott) színdarab címe ez is ....In Moonlight Black Boys Look Blue
most láttam Makón a frissen Oscaar-díjas filmet, mégis úgy tűnt szokásos kevesen, nem számít itt Oscar, a film feliratos , az emberek nem szeretnek olvasni... csak legfeljebb az okos telefonjukat... esetleg még feliratos film nézése helyett is, ha tájékozatlanul betévednek rá.... ahogy már kezdéskor történt....
igy jártam. akárhogy ültem, nem tudtam kiküszöbölni a telefonok szemembe villogó kék?fényét...
a filmben meg nem láttam eléggé ezt a költői kékséget, (bár engem a feketéség se zavar....)
de volt kék tenger, amiben a világ közepén érezheti magát a bántott, elveszett kisfiú...egyáltalán , később is, mint alapmotivum, a tengerparti érzelemgazdag jelenetek
sok feszültség
,
de igazán nem ragadott magával a film
(engem se, ha nem is vettem elő a mobilomat helyette...)
kissé vontatott volt...úgy tűnt több idő múlik mit valójában...
de azért örülök, hogy láttam, ha a téma nem is érintett annyira közelről, de voltak olyan emberi tartalmai, amik bőrszíntől, nemi identitástól függetlenül is nagyon fontosak és itt megkapóan voltak ábrázolva
jó lett volna ha inkább ezt nézik a filmvásznon az okostelefonos gyerekek is, mint a világitó képernyőjüket...
