erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

vu-vej...

2017. március 13. - gond/ol/a

lehet, hogy ezt gyakorolva kéne élni

 

azaz semmit se erőltetni, élni a természettel együtt, az ürességbe...amiből azért bármi lehet, amit  "ő" akar (mert nem is igazán üres, mert lehetőség -de csak az)

 

most hogy vissza vagyok fogva minden fizikai terheléstől, orvosi javallat szerint is, de a testem is ezt diktálja (egész pontosan pont a szívem:)...tényleg alig csinálok valamit, ha a nem-csinálás jelenti a vuvejt, tökéletes megvalósitója vagyok a nem megvalósitásnak. (valójában tán mindig is..., de az agyam annál inkább jár, (a lábam minél lassabban és botladozóbban) és tele van és szórja a gondolatokat, régi eseményeket, dialógokat,,,új reflexiókat, felfedezéseket... ha valaki leírná, már többezer oldal is lenne bizonyára - bár szerkezettelen... asszociativ, azért mégis összefüggő...hiszen egy ember gondolatai, az enyémek

 

 

de épp azt hiszem , hogy irni, beszélni se kell, nem kéne....

 

egyrészt minek, nincs hatása, másrészt épp azért mert nagyon is van, lehet...mindennek, minden kimondott szónak lehet (ezt magamon, magamban érzem, és beláthatatlanok is lehetnek a következmények, amit okoznak...)

 

de ha meg nem akarunk hatni, akkor minek is az egész...élet?  (csak önmagáért? ...pour..:?)

 

 

a napokban kifutott a számon, hogy semmi hatással nem vagyok az unokámra...de meg is bántam. hogy is lehetnék,ilyen messziről...

 

rám aki hatással volt, annak idején, biztos, hogy jó hatással?! (s még utólag is bele lehet kavarni egy rosszhiszemű megjegyzéssel....)

 

de lehet hatni és befolyásolni, azzal is ha nem beszélünk, nem teszünk... s amikor pedig épphogy kellene...!

 

és épp ma reggel csúszott ki a számon ez a klisé is, hogy az élet nem fáklyásmenet... (nem akartam sorolni bajaim, hiszen  javulok, de teljesen nem lehetek olyan már,, mint mondjuk 20 évesen , olyan már soha, persze...senki se)

. (de itt csak magamra gondoltam, a bajaimra, amit nem akarok részletezni, de lehetne sokkal rosszabb is. javulok.,már nem probléma lélegezni:) szabadon... hm

 

vu-vej...hej!

 

mégis csak jobb lett volna elhallgatni ezeket is, nem? :)

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr7612336105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2017.03.14. 11:05:36

De nem. Sokan gondolnak hasonlót hasonlón, és nem írják le. Mert nem tudják, vagy nem akarják, és(gondolatban) levegőbe legyintenek - minek-kinek írják le, amik foglalkoztatják, bennük semmi országló téma, megörökíteni-való bölcsesség nincs. Akkor meg minek? A csillagok látványa akkor hiányzik, ha felhős az ég, a nagyi (és az anya) is akkor hiányzik, ha végleg nincs ... miközben másnap ismét holdfényben úszik a csillagos ég.
süti beállítások módosítása