lehet, hogy ezt gyakorolva kéne élni
azaz semmit se erőltetni, élni a természettel együtt, az ürességbe...amiből azért bármi lehet, amit "ő" akar (mert nem is igazán üres, mert lehetőség -de csak az)
most hogy vissza vagyok fogva minden fizikai terheléstől, orvosi javallat szerint is, de a testem is ezt diktálja (egész pontosan pont a szívem:)...tényleg alig csinálok valamit, ha a nem-csinálás jelenti a vuvejt, tökéletes megvalósitója vagyok a nem megvalósitásnak. (valójában tán mindig is..., de az agyam annál inkább jár, (a lábam minél lassabban és botladozóbban) és tele van és szórja a gondolatokat, régi eseményeket, dialógokat,,,új reflexiókat, felfedezéseket... ha valaki leírná, már többezer oldal is lenne bizonyára - bár szerkezettelen... asszociativ, azért mégis összefüggő...hiszen egy ember gondolatai, az enyémek
de épp azt hiszem , hogy irni, beszélni se kell, nem kéne....
egyrészt minek, nincs hatása, másrészt épp azért mert nagyon is van, lehet...mindennek, minden kimondott szónak lehet (ezt magamon, magamban érzem, és beláthatatlanok is lehetnek a következmények, amit okoznak...)
de ha meg nem akarunk hatni, akkor minek is az egész...élet? (csak önmagáért? ...pour..:?)
a napokban kifutott a számon, hogy semmi hatással nem vagyok az unokámra...de meg is bántam. hogy is lehetnék,ilyen messziről...
rám aki hatással volt, annak idején, biztos, hogy jó hatással?! (s még utólag is bele lehet kavarni egy rosszhiszemű megjegyzéssel....)
de lehet hatni és befolyásolni, azzal is ha nem beszélünk, nem teszünk... s amikor pedig épphogy kellene...!
és épp ma reggel csúszott ki a számon ez a klisé is, hogy az élet nem fáklyásmenet... (nem akartam sorolni bajaim, hiszen javulok, de teljesen nem lehetek olyan már,, mint mondjuk 20 évesen , olyan már soha, persze...senki se)
. (de itt csak magamra gondoltam, a bajaimra, amit nem akarok részletezni, de lehetne sokkal rosszabb is. javulok.,már nem probléma lélegezni:) szabadon... hm
vu-vej...hej!
mégis csak jobb lett volna elhallgatni ezeket is, nem? :)
