az áprilisi honismereti körünk egyetlen meghirdetett programja: Ismerkedés a Forgatós együttessel) ismerkedés, hangsúlyozom, 15 éve léteznek, alkotnak Makón
Doktor László vezetésével, aki "többszörösen kitüntetett nép-tánc oktató, koreográfus, etnográfus, pedagógus stb", feleségével oldalán aki egyébként tanitványom volt, és remek segitője sőt több is annál!
"Ismerkedés" - borzolta kedélyemet a szó, nem vagyunk újszülöttek, én legalább 15 éve ismerem őket - mint táncegyüttest, akikre nem lehet nem odafigyelni!
s kisérem figyelemmel a kezdetektől
most viszont megtudtuk Doktor László érdekes élettörténetét is, mondjuk
s döbbenve hallottam hogy Makó nincs is olyan sok fellépési lehetőségük(?) (hát tényleg senki se lehet próféta a saját hazájában, de szerepeltek a Hősök terén Koltai G. felfedezésében, most meg francia turnéra készülnek)
én ugyan csak láttam párszor őket....
ide is hoztak két kis pár táncost, akik bemutatkozhattak..
engem érdekel a működésük, olykor szinház (táncszinház) amit csinálnak,a gépi zenéjük, és szövegük ugyan zavar, de elnézhető - sok minden másért...
A napokban rá gondoltam épp. Lehet, hogy épp akkor. Nem tudom...újabban többször is szoktam, futólag...
94 éves volt...eljöhetett az ideje, de valahogy halhatatlannak tűnt nekem
egyszer megkérdezte tőlem, hogy meddig akarok élni?
azt mondtam, ameddig vannak vágyaim
jó válasznak tartotta, de nem tudom az ő saját válaszát, én nem kérdeztem rá
és azt se tudom elképzelni róla, hogy neki elfogytak volna valaha is a vágyai (persze magamról is titokban ezt gondoltam, de már tudom, hogy nem egészen igy van)
Ő viszont tényleg maga volt az Élet
B: Zoli többek közt ezt írja róla a Delmagyar nekrológjában
"Egyszer megajándékozott egy vékonyka füzettel, amelyben a kvalitokrácia alapjait fektette le: saját társadalomelméleti álmát, a minőségen alapuló demokrácia utópiáját. – Igen, voltaképpen álmodozó volt, aki (Juhász Gyula szavaival élve) gazdagítni vágyott a világot és embert, és úgy szerette az életet, ahogy a gyermekek. Álmodozó volt, olyan fogalmakon rágódott, mint az igazságosság és az igazság. Álmodozó volt, aki komolyan hitt a szabadságban, az egyenlőségben és az egyre inkább elfeledett harmadikban, a testvériségben. Álmodozó volt, aki ugyanakkor hasznossá válni akart. És azzá is vált. Tanárként, könyvkiadóként, szerkesztőként, szervezőként, barátként, mentorként. Emberként.
Nemrégiben elhívott magához, hogy könyveket adjon nekem, mondván, nálam jobb helyen lesznek. Ezzel és így búcsúzott, azt hiszem. Kilencvennégy esztendős elmúlt, de a szemében még mindig ott bujkált a huncut mosoly. Úgy hiszem, ott bujkál azóta is."
Igen, azt hiszem én is, ÁLMODOZÓ volt, aki az álmait nagyjából meg is valósította, persze külső akadályok miatt nem mindig maradéktalanul,
És az a huncut mosoly? Azt is ismertem.
és biztos megmaradt... odaátra is
Mint ahogy anyám mosolya a szája szögletében--
Legutóbb akkor beszéltünk, telefonon, (kicsit nehézkesen, mert nagyot hallott, de életvidám volt) mikor egy búcsúztatás időpontjáról érdeklődtem volna feleségétől, közós barátnőnkéről, akinek bucsúztatóján mi találkoztunk is. Pesten, az Eltén.,
D épp olyan közvetlen és kedves volt hozzám, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt...említette Anyut is , a kedvességét, elismeréssel szólt lányomról, s hogy majd átjönnek Makóra, itt lakik barátja is J Z... egyúttal mindkettőnket meglátogat, de hát közben J Z is meghalt, Mindenki! Mindenki elmegy...
S ott kétes, hogy találkozhatunk-e...(?)
jó lenne...
Majd, ha elfogynak a vágyaim....
De mindegy is, egykori tanítványa Domi, ezt írta róla a Magyar Nemzetbe a napokban:
Egy hivatalosan immáron halott magyar férfi is lehet a jövő záloga.
"...fiatalok egymás sarkába hágó nemzedékeire olyan hatással bír, hogy a mondásaira, megállapításaira, kiszólásaira, minősítéseire vagy éppen kifejtett véleményeire közismertté érett emberek végtelen hosszúságú évtizedek múltán is emlékeznek."
megvolt márpár napja az áprilisi Marosvidék bemutatója.
különböző okokból eddig még nem irtam róla, pedig akár büszkélkedhetnék is vele, duplán,
már a külsejével is, u, i, a z én fotóm lett a boritó, elől és hátul.. is...
meg van benne egy irásom is a László, Mestitz család , marosvásárhelyi rokonaimról, ...
egyébként a műsor megzenésitett versek volt, remekül énekelt(ek), különösen a fiú (az operaház kórusából)
(jut eszembe apám a kórusban és mögötte anyám sirja a fotón....
jutottak eszembe a régi József Attilák, Juhász Gyulák stb... fel is vettem (de ide nem tudom rakni)
Szó volt a makói fürdőkulturáról is, májusban megjelenő könyv kapcsán ) kicsit sajnálom, hogy a felhivás ellenére, nem adtam fotókat a strandi, fürdői egykori jelentlétemről, pedig szépek, ... (emlitették hogy még azok neve is benne van a könyvben, akiknek (kevesen) volt fürdőszobájuk, a két vh között (remélem Löwingerék is ott vannak, mert nekik (nekünk) is volt... meg akik jártak a strandra, az igazén különös véletlen lenne, ha felfedezhetném egy fotón a nagy szalmakalapban nagymamámat és nagynénimet, mert ők minden nap lesétáltak a Maros parti strandra...
vettem lányomnak, kanadai unokatestvéremnek is egy példányt (kapkodják!) remélem nem marad el az elküldése sem!
igaziságában, és a szereposztásban, mert hogy akkor lenne , lehetne igazán autentikus ha a szerepét az játszaná el aki, éli, élte! :( akiről szól, de ez fizikailag lehetetlenség
és mégis, az zavart a filmben legjobban, hogy AMY nem Amy volt... (hanem egy kis ismeretlen szinésznő, szinte lehetetlen feladattal)
remélem nem ő énekelt, de ha tátogott , az is kiábránditó
a Queenben azt hiszem a szinész énekelt és dicsérték is, hát persze, utánozni könnyebb , mint eredetiségünkben megnyilatkozni....
mindenesetre nagyon felkavaró Amy sorsa is, amit akárki is játszotta, átérezhettünk.
bosszantott is, főleg a fiúhoz fűződő kiszolgáltatott és kiszolgáló kapcsolatában...
végül is nem volt önmaga ura,
pedig mekkora tehetség, s micsoda hang!
de azok a tetoválások is, fájdalmas volt még nézni is a szúrásokat, meg a motivációjukat, valami hiányzott mégis csak ebből a tehetséges lányból...sajnos el is bukott...épp a fúggőségeiben, (tulajdonképpen a fiúhoz ragaszkodása is függőség volt, a javából, nem csak az alkoholhoz),mert mint mondtam , nem tudott igazán önmaga lenni, minden lázadozása ellenére, nem tudott saját magára támaszkodni....szüksége volt másra s a másikra is...Valójában érthető...
de hát csak 27 éves volt! Jószerivel fel se nőtt... Soha.
Reményik Sándort a felfedezett saját költőmnek érzem...
nem tanultam és nem is tanítottam soha!
ezen el is csodálkoztam, valami miatt (ideológiai okokból?) kimaradt..1890-1941ig élt, Erdélyben, Költőfejedelmének nevezik (?)
annál inkább megörültem neki, kissé elavultnak tűnt ugyan a megfogalmazása (de csak nagyon kicsit) de ami a fő: szinte azonos gondolatokat, érzéseket találtam velem...
amikor a facebookon felbukkant , mindig lecsaptam rá..
Most kiderült, van más is akihez közel állhat, s felfedezte magának,2002-ben, s előadóestet is csinált belőle, amikoris egyre inkább egy kis Reményiknek érezheti magát - mint mondta
hát persze hogy elmentem Hűvösvölgyi Ildikó előadóestjére, bár a KER (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) szervezte, de tudtam, hogy ott a helyem...
800 verséből 32 vers hangzott el, ez a Hűvösvölgy i válogatás, őt szólították meg, őhelyette szólva, de érdekes módon épp nem az én kedvenceim, de azért szorgalmasan jegyzeteltem.(?)
felvenni s őt fotózni se lehetett, sőt ez alkalommal le is szólt a tévés embernek hogy ne sétafikáljon a kamerájával, hanem üljön le :) mert "ez egy líra" !)
(Bánki Zsuzsát, meg Jancsó Adriennt juttatva eszembe a régi hagymaházból még...nekik voltak ilyen pedagógiai attrakcióik, kiesve a versmondásukból, megregulázni a rendetlen közönséget, bár mi igazán jól viselkedtünk!)))
de igy is jó volt, szép volt (pár hamis felhangtól eltekintve) sőt a zenei összekötés, a gitárral, különösképpen felemelő...
(mindenesetre ez a Hűvösvölgyi Ildikó nagyon szigorú s kemény lehet, vagy az idővel megkeményedett bájos, könnyed versmondó lány mivolta óta a tévé klasszikus korából
pechemre elnéztem az előadás kezdetét, pedig aludtam, s álmos is voltam még, azt hittem 5kor van a szeansz, de 6 kor volt
üres volt a terem, majdnem, majd hirtelen megjelent (beviharzott) a művésznő is, próbálni? kereste a technikust (Gábort- sic)
én közben örömömben elé penderültem, s mondtam, hogy de jó, hogy korábban jöttem, igy legalább láthatom a művésznőt közelről! Hát mit mondjak? Örömünk nem volt kölcsönös:) (Ki is somfordáltam, a Gloriusba egy kávét inni, de tulajdonképpen már ő is felébresztett a barátságtalanságával, meg mondta is , hogy inkább sétáljunk kint:) tehát ki is ebrudalt...))
*****
jegyzeteimből néhány Reményik gondolat, ha már firkáltam: (jut eszembe, lehet, hogy ez is tilos volt, hiszen rögzités?)
rögtön az első zsidó vonatkozás ,árva erdélyi Siont emlitve,,, no meg a régi verseket:"segitsetek és fényeskedjetek!"
***
Halotti beszéd a hulló leveleknek (ez velem kis rokon, sok versem allegóriája, analógiája)
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany És örökkévaló szent szépség vagyunk. Ahogy halódunk, hullunk nesztelen: Bizony, e világ dőre, esztelen Pompájánál nagyobb pompa vagyunk. Nem történhetik velünk semmi sem, Mi megronthatná szép, igaz-magunk.
***
csendes csodákvolt a műsora választott verscime s a vers vége egy nagy találkozás (a jövök titkra egy megoldás!)
Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.
****
Jó estét kivánt, de mondhatná , hogy Áldás, békesség, s mondta is, hiszen keresztények...(a reformátusok köszönnek igy?)
***
Mindenemet magammal hordozom. És ami enyém volt, enyém marad Innen is, túl is a csillagokon, Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak, A fák, s a lombok - s az aluvó rét, Bennem elférnek az élők s a holtak.
Mindenemet magammal hordozom, Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Bennem van mindennek igazabb mása.
Bennem van mindennek a mennyországa, Aminek temetője lett az élet,
(én is mindent... mindig... már alig birom cipelni)
***
Űzött az élet, S mégsem ért el.
Én, örök vándor, s örök idegen.
(minden stimmel)
***
,A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha - legszebb perceinkben - A színéből is - - valamit."
**
A köröket, a köröket ne hagyd: Mindenki a magáét -
S ha halni kell: akkor is úgy találjon A végzet: a vak katona: Polgár- és művész-gőggel mondd neki: A köreimet nem adom oda.
(ez persze Archimedest idézi, én is szoktam!)
***
Oly mindegy: költő, vagy komédiás, A cirkusz előtt egy a két szerep, A fontos az, hogy te önnönmagad' Hősnek, vagy pojácának érezed. Hisz lényegében egy a két szerep.
ez a gondolat teljesen analóg egy hosszú 20 év körüli versem alapgondolatával
***
ez nagyon igaz és én is egyre inkább igy érzem (ő is később irta:
...
Ne ítélj
...
Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak - A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek - Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább símogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül.
1939
ezt élem már, mint folyamatot, persze még nem eyenletesen
...
...A kocka fordul és aki alul volt:
hegylábánál, hegytetőre kerül, s amit magának nem kívánt, a mással folytatja, vagyis hogy kezdi elül. Hát így kell mindig lennie: az egyik alul, s a másik felül? Ölni, vagy halni: ez a nagy parancs, és szép egymás-mellettiség soha?
Isten maradjon egyes-egyedül, kiben nincs többé rab és hódító, és nincsen többé alul és felül!
1941
(a fordul még a kocka.... mondat után elgondokodtató...
**
És a szívem is elhagyott engem
"Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen, - utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak a fejem hajszálainál, - és a szívem is elhagyott engem." Zsoltárok könyve 40. 13
Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszörnyűbb büntetés. S a legnagyobb nyomorúság is ez: Elhagyott engem az én szívem is.
***
Kegyelem
....
mondod magadnak: mindegy, mindhiába a bűn, a betegség, a nyomorúság, a mindennapi szörnyű szürkeség tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, mely nem tárult ki átokra, imára, erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég, s egy pici csillag sétál szembe véled, s olyan közel jön, szépen mosolyogva, hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar, akkor – magától – minden elcsitul, akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán csak úgy, magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
(volt ilyenem is, s magától!!!!)
***
Béke
...
De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott.
egy különös, különleges filmet láttam nem régiben, de nem ereszt
zsidó téma, arról szól, hogy nem lehet nem zsidónak lenned, ha már annak születtél
meg a családi elszakithatatlan közösségről, az örökségről
egy férfiról, aki ki akar keresztelkedni, már minden előkészület megvan hozzá
de utolsó percben visszalép...
a szülei már engednék is, fájó szívvel ugyan, és mégse
(egyébként a szüleit az igazi szülei játszották, hitelesen!)
a férfit tulajdonképpen régi megmagyarázhatatlan vonzalom fűzi Szűz Máriához (annak templombeli képmásához), s furcsa módon de nem véletlenül egy ajándékfestmény húzza, billenti vissza, amit anyja csinált neki, épp a tervezett keresztelőre (miután megtudta, hogy Szűz Mária tulajdonképpen zsidó volt, s lényege az anyaság) s mire az ő saját arcmását festette a csillagok közé...ez döntött, ennek nem lehetett ellenállni ,ez a kötöttség, erősebb lett mindennél - az anyai erő
Már napok óta nyomja a szívem Ferge Zsuzsa halálhíre, meg hogy írjak róla
de emlékeim szedegettem, persze csak töredékét találtam meg..
de most már felrakok párat...felemlítek párat
persze személyesen később ismertem meg... de mindig odafigyeltem arra, amit szociológusként mond, mert egy humánus, hiteles, világos fejű és szívű ember volt
2008-ban véletlenül tudtam meg, hogy Kecskeméti unoka-- hogy nagyapja a makói főrabbi dr Kecskeméti Ármin, aki mellett volt az én nagyapám hitközségi elnök, és aki nagyon szépen irt is a nagyapámról...egy a makói zsidóságról szóló könyvecskében
a zsinagógájuk emlékjelenek avatásán már személyesen ismertem...
itt a kiállitáson csináltam róla ezt a képet, ahol megilletödve áll a nagyapja olajfestménye előtt,
az én nagyapám fotója is ott van a közelében (csak az a fotón nem látható, itt)
2009-ben a nagyapja összetört emléktáblájának ujraavatásán láttam először Makón
akkor futólag beszéltünk is, olvasta a blogom , és tetszett neki! (a nagyapjának az én akkor (1924-ben) még kislány nagynénim emlékkönyvébe irt sorait raktam be , meg U.Zsoltnak is elküldtem, ő továbbította a kézirást levélben, neki, mire ő köszönte "Gonda Juli kedvességét"...
2010ben egy nevezetes ebéden voltunk együtt nagy társaságban a Korona étteremben, ami egy ugymond eredetileg jótékonysági zsidó megmozdulás volt, azt hiszem U Zsolt a Holokauszt gyermekei c könyvére is akkor gyűjtött--- nagyon emlékezetes marad ez az esemény, Nagyon megmaradt bennem ahogy a hőbőrgő szélsőjobb "radikális" antiszemita fiatalokat , kik provokáltak az ablakokon túlról besötétítve, különböző plakátotokkal, leszerelte, leszerelték, kimentek hozzájuk, szépen, halkan megbeszélni a dolgokat, hamar, lecsilapodva (meggyőzve?) haza is mentek "a legények". , Én meg leckét kaptam demokrációból emberiességből , a kényes kérdések megbeszélhetőségéről
(ott voltak még Szüts Miklós ( ő is mostanában halt meg) meg Székhelyi ( ő se él már),... meg sokan mások, igaz emberek, demokraták, Pestről--mikor már úgy volt, hogy megfélemlitések miatt elmarad a dolog... én is Pestről száguldottam haza
itt egy kedves kép, mikor F ZSuzsa mellém ült a unokájával...) akkor váltottunk pár szót
meg a többiekkel...
"
el is küldtem vagy 7 fotót neki
2010 május 5:
"KedvesFergeZsuzsa!
Kicsit elkésve, de azért küldöm az ígért makói koronai fotókat
egyben köszönve is az akkori támogató-bátorító jelenlétet:
gondajuli"
s a válasza:
"
Kedves Juli, szerintem ott tegeződtünk, de ez szinte mindegy. Nagyon köszömöm a képeket, jók. BArátsággal
Zsuzsa
az emlékjel avató ünnepségén, valamit kérdezett tőlem , s hátrafordulva válaszolok (később az első sorból hátra mentem, nem akartam Lázár mellett díszelegni... pedig hát nagyapám jogán én is elöl maradhattam volna...) Zsuzsával együtt, de ő meg végképp a szerénység megtestesitője volt...
(jelzem nagyapám másik unokája, Kanadából Dóra, is az utolsó sorba ült)
Van még egy közös vonásunk, apánk elvesztése, s ennek mérhetetlen fájdalma,
