A lathatatlan karmester beint S intésére megszólalnak fák s virágok Elkezdődött a tavasz szimfóniája Boldogon hallgatom

      Reggelre kinyíltak a virágok.. De jó lenne, ha mi is igy: ripsz-ropsz!

 tulajdonképpen elhatároztam, ha törik, ha szakad (hát szakadt is később, az eső) de beutazom Szegedre, afféle próbaútnak is tekintve a pesti előtt (úgyis oda is a busz a nagyobb tortúra- a szegedi, aztán az intercity már álom) Persze vonzott zsidó ünnepünk is, Tise bov, meg hogy igy előre be tudom…

 megint csak betévedtem a ktárba, de látom készülődnek kis fotókiállitásra érdeklődöm, ki készitette a fotókat közben a fotók melletti fekete-fehér bekeretezett portréra téved a szemem Vigh Sándoréra,     ki, - a képről már látom - nagyon rég de tanitványom volt sajnos az érettségi után…

TURI TIMEA TÁRCATÁRÁBÓL ÉSben       Vannak dolgok, amelyek csak készületlenül érhetik az embert. Szerelembe esni, megtanulni úszni, először vezetni oktató nélkül, tanácsot adni bizalmas kérdésben vagy idegen országba utazni: vannak helyzetek, amelyekhez hiába gyártanak szabásmintákat, azok…

 meglepett a zsúfoltság ami az egyébként szinte üres  belső étteremben fogadott, csak egy asztal maradt szabadon, ahova bepréseltem magam gyerekek, hármasikrek,  ugrabugráltak körülöttem, mögöttem egy hatalmas rázkódás eszméltetett föl, a családfő felállt, hátra próbálva rakni a foteljét, ami csak…

        a természet bölcs előrelátó s pusztulásában is gyönyörű   legszebb színeit felsorakoztatva megmutatja a világnak   mielőtt lehanyatlana   haláltánca megejtő mint Saint Sains hattyúdala    

kiültem a nagy fa alá az új teraszra a kihozatott kávémmal, gondolván, ez az utolsó nyári nap, fújt is egy kicsit a szél, senki nem volt körülöttem, elmélázva gondolataimba merültem   hirtelen dübörgés riaszt fel, mellettem reng a dobogó hátra nézek mögöttem egy lányka,..mondom , majd…

  ez a fotó nagyon régi, 1905ben készült akkor még anyukám se született meg     mégis emlékeket keltett bennem én is a széles ablakpárkányunkon ültem és olvasgattam évekig, szinte ott telt el az otthoni gyerekkorom az ablak az udvarra, a kertre nézett, az orgonabokrokra, mik között…

       este van koncert kupolák között s egyszercsak rájövök hogy a legfőbb kupola köztük van mindenek fölött mindent beboritva   az örök ég   ameddig a zene ér