elmentem végre egy végre levő kiállitásmegnyitóra, a Hagymaházba Délután aludtam, s még álmos is maradtam... Tán a hóesés tette,  délelőtt esett s azt hittem maradt délutánra is, ezért gyalog mentem, felszerelkezve (kapucni, ernyő) a semmi ellen. Ugyanis elállt...vettem észre már menet közben.,…

  lt köztünk egy asszony gyakran láttam a biciklijét tolni, és még gyakrabban a könyvtárban,. különösen különböző kultúresemények alkalmából mindig érdeklődést mutatott amúgy mindig egyedül volt...   nem ismertem, csak látásból, tán egyszer váltottunk pár szót..   nos, most neki van…

   a kiállitás profilja ez volt, bár  a fotók jóval kisebb számban (na majd legközelebb , mondta művésze - mikor hiányoltam) most felrakok pár kép-fotó párost  

   Dr Sántha Sándor (személyes) nekrológja   Régi ismerős, (gimiben kettővel járt fölöttem) ...kivel az ismeretséget egy nem is olyan régi múzeumi kiállitás (Balogh Tünde) meghittségében a büféasztalnál elevenitettük csak fel-   kiderült miért is szakadt meg a kapcsolatunk   tanitottam a…

   Lörincz Margit kiállitásán kaptam el ezeket a pillanatokat, mielőtt leült volna kis csoportjával   pont egy arcképe előtt állva meg, lestem a pillanatokat mikor "mindketten" látszanak ez lett: (duplaképek)              

 nézegettem még apám gimnáziumáról dokukat és rátaláltam az 1916/17 es évkönyvben a tanárok közt egy ismerős névre:   ő anyukám unokatestvérének volt a férje Bagyó azaz László (Löwingerből) Lilinek...   Pesti Hirlap 1928 febr Nem ismertem , csak a feleségét, anyu unokatestvérét, ki…

 Matisse képeivel találkozva jut eszembe, hogy kb 1960-as évek második felében  Győrben voltam egy orosz továbbképzésen, ahol a strandon egy társunk azt mondta, hogy nagyon hasonlitok Matisse nőalakjaira.. holott arcuk meglehetősen üres!!! el-elnézve Matisse a nagyvonalóságát, ,a nőalakok…

Frederick Morgan  (British, 1856–1927) Over the garden wall  A kerti fal fölött  1897 apám gyerekkori arcára (profiljára)  emlékeztet, s igy közvetve unokáméra is (mert ők hasonlitanak!)   ez a kislány meg, az ablakapárkánynál(!) rám, az én kislánykori énemre (mellékesen, kedvenc helyem…

        tényleg szúrnak...   ha közelebbről megnézzük őket ,elmerülve rejtjeleiben, meg a szemmellátható képiségbe is--   a levéltárba mindig szivesen megyek pedig ilyen alkalmakra, otthonos a sokszögű galéria is, meg a vendéglátás, U. Zs. igazi, szivélyes…