lt köztünk egy asszony

gyakran láttam a biciklijét tolni, és még gyakrabban a könyvtárban,. különösen különböző kultúresemények alkalmából

mindig érdeklődést mutatott

amúgy mindig egyedül volt...

nem ismertem, csak látásból, tán egyszer váltottunk pár szót..

nos, most neki van emlékkiállitása a ktárban!

festmányeiból és tűzzománcaiból

ahogy a plakát képéből felismertem az arcát. Merthogy még a nevét se tudtam...

igazán megkepódtem, mert semmit nem tudtam erről, hogy alkot...

s azt sem hogy három felnőtt gyermeke (unokákkal) van

meglepődtem és örültem, és szomorú is voltam

sokan voltunk , 

volt egy csomó gyerek is,  a Gyógypedagógoai iskolából is, ahol nyugdijig tanitott!

én rögtön otthonosan éreztem magam, a színes képei közt, különöse a virág csedéletei egy az egyben anyám festményeire emlékeztettek....

elgondolkodtatott, hogy a polgármesterasszony is megdható szavaiban a szerénységét és alázatosságát emelte ki, 

a könyvtárig meg azt, hogy mindig mindent és mindenkit dicsért !

jó ember lehetett...

azt hiszem utolsónak hagytam el a termet, de még visszamegyek..

ahogy a Marosra is midig ...szándékom