a gyerekkorom egyik félelemforrása volt. ott állt a nagynénémék egész falakat beboritó könyvespolckolosszusának közepetáján, dominálva azt. sőt a egész szobát, félelmetes komorságával és művésziségével, szomorúságot árasztva és igen, félelmet, szorongást keltve bennem. szorongást, igen, mert nem is…

néha - befejezhetetlen költözködésünk óta, hogy több holmi préselődött a kisebb területre, mint aminek normális helye lehet, - csak úgy elő bukkannak tárgyak, valahogy kidobják magukat a préselődésből, hogy felhvják magukra a figyelmet; ez történt tegnap is - egy sárguló, kopott-foltos…