a nagynéném - nagybátyám felesége - folyton cikizett imádott nagybátyám  védett, de csak csendben   minden távol állt attól hogy bántson - tudta, bántott eleget az élet   apátlan mint ahogy őt testvértelen   egymás vigaszai voltunk bántó szavak nélkül szoros…

      kezemügyébe kerfült  egy takaros par avion boriték, anyunak cimezve, általam, a dátuma 1964 julis 31 több mint hat oldal sürü gyöngybetűkkel teleirva...élmény beszámoló és egy kis cikkely Zürichből Nizzai utunk előtt...a honvágyról...hm--- aki nem hiszi járjon utána…

 még valami, fontos, 1967-ből: nyáron Portorozsban (az Adrai tenger parján) együtt nyaraltam -Bécsben élő -táncos nagybátyámékkal, akik ott léptek föl, és karácsonykor "melengetőnek" -épp mikor Budapesten újra találkoztunk- a Tükörben megjelent egy hosszú, szép, emlékező írás Rónai…

   Gonda nagyapámról láttam egy fotót még Zürichben 1964ben nagybátyámék raktárában, meg nagymamáról is egy fiatal korit, de csak apám meg nagybátyám kisfúkori közös képét kunyeráltam el nagyapám emlékemben megmaradt, és hasonlitott is a Löwinger nagyapára (lehet hogy csak a magyaros  bajszuk…

   érdekes dolog történt, van egy arckereső programja az ADT-nek (aminek még szeptember végéig előfizetője vagyok, ki is használom:) de ez egész szenzációs, s váratlanul ért feltöltesz egy képet és egy csomó haonló arcvonású képet mutat a legnagyobb hasonlóságtól kezdve (ami persze lehet a…

      jó nagy késlekedéssel (téli fűtészárlat!) jöttünk megint össze, de rengetegen a Levéltárba, az Épitészeti esték sorozat 2. felvonására alig fértem be, s veszélyben is volt a székem, ott hátul...     ezúttal épitészeti fotókat nézhettünk, de művészieket, bár fotósa Karsai…

lányom szakdolgozatokat ír: számítógépbe merülve, szerkeszt, átír, módosít, betold, lábjegyzetel stb - közben kiszól:         hogy tudtatok ti szakdolgozatot írni?! számítógép (szövegszerkesztő) nélkül...el se tudom képzelni   hát... tudtunk.   ötödévre megtanultam írógépen írni.…

   mindig előbukkan valami, selejteznem kell, mert elborit ez egy gépelt másolat, nagybátyám egy leveléből lehet, amiben szokása szerint, megdorgál, mert nem hallgattam rá (állitólag) a pályaválasztásom környékén lássuk csak     úgy tűnik, az alapigazságok mögött, hogy efölött is eljárt…

 tegnap későn az M5-ön láttam egy rövidfilmet Kabos Gyuláról főleg dokumentumokból; újságcikkekből, régi újságfotókból, villám interjukból ezek közt tűntek föl  ismerős arcok mind Gonda nagybátyám szinész ismerősei akiket részben igy én is ismertem  valaha   rögtön Keleti László tűnt…

még mindig kapom, élőben, a gratulációkat a szülinapomra, a gy cukiban     mondom, már el is felejtettem... nem kell azt, milyen szép kerek.... jó, hogy túléltem.. miért ne szoktak...belehalni nem kell ilyesmikre gondolni...csak pozitivan     én meg a pozitivitás?! (emlékszem, 20…