lányom szakdolgozatokat ír: számítógépbe merülve, szerkeszt, átír, módosít, betold, lábjegyzetel stb - közben kiszól:
hogy tudtatok ti szakdolgozatot írni?! számítógép (szövegszerkesztő) nélkül...el se tudom képzelni
hát... tudtunk.
ötödévre megtanultam írógépen írni. nagybátyám beszélt rá, mikor külföldön -nyugaton- nála nyaraltam, harmadév után, és ellátott egy csomó gyakorlatias tanáccsal; főleg az angol nyelv tanulásának fontosságát kötötte lelkemre, de az írógépelést is (meggyőződése volt, hogy nekem írnom kell - el is kezdtem, sőt be is fejeztem egy regényt még akkoriban, frissiben, az ő ösztönzésére) - (persze ő már akkor áradozott a computerről is - de nálunk akkoriban ilyesmi még nem volt, azaz évfolyamtársam akadémikus, egyetemi tanár apukája : Kalmár László foglalkozott vele, szobányi méretű katicacbogáralakú számitógépéről szállingóztak is körülöttünk legendák - ma is úgy beszélnek róla, mint a hazai számitástudomány és kibernetika hazai megalapítójáról) az írógépelés is a kézíráshoz képest nagy szó volt - (egymásnak is kézzel-indigóval sokszorosítottuk a jegyzeteinket - hiszen fénymásoló se volt akkoriban.) Gépelni is úgy tanultam, hogy vettem antikváriumban egy gépírást tanító füzetkét, amiből leckéről-leckére kigyakoroltam a feladatokat, válogatott szókombinációkat, unásig pötyögtetve, automatizálva, egymás után - úgy hogy 6 hét múlva - a felső sor (számok) híján - már "vakon" tudtam gépelni. (ma is ennek köszönhetően gépelek villámgyorsan a számítógép klaviatúráján is - úgy hogy msn üzeneteimet nem is tudják követni - igaz, a sok rövid i-m a hosszú helyett is ennek "köszönhető" pl - ui. az írógépemen nem volt hosszú í... s az ujjaim végében még mindig azt érzem. Szóval anyukám elkért egy írógépet kölcsönbe egy jóismerősünktől (akitől egyébként kiskoromban az emlékezetes első és sokáig utolsó narancsgerizdet kaptam) - azon püföltem éjszakákba nyúlóan mondani- azaz irnivalómat A lírikus Kosztolányiról és a valóságról. Mégis kifutottam az időből, ill. be kellett utaznom előbb Szegedre, s ott nem volt már gépem, így az utolsó fejezetet bérmunkában gépeltettem le - ennek eredményeképp a nihilista szót végig nihiristának láttam viszont a dolgozatomban; javítása meg ugyancsak manufaktúrális kézi módszerekkel s nem túl esztétikusan történhetett. (Mindenesetre tartalmilag jelesre minősült, sőt azt kaptam mellé útravalóul: hogy ha egyszer nem lesz jobb dolgom kis kiegészítéssel doktori disszertációnak is beadhatom... Ez viszont elmaradt. (Pedig nem is nagyon lett jobb dolgom.... helyette.)Talán épp ehhez -a kiegészítéshez - lett volna jó a számítógép - jelenleg is a dolgozatomban itt-ott bennevannak a kiegészítésnek szánt cédulák, amik nem lettek bedolgozva... s így aztán nem is lettem dr... mint annyi minden más sem.)
de azért tudtunk szakdolgozatot írni laptop nélkül, sőt egyesek dr-i disszertációt is
meg tudtunk még telefon nélkül is, nemhogy mobil nélkül élni (igaz, sokszor nehezen!)
meg internet, fénymásoló nélkül
színes tv, video, diktafon, CD, dvd, mp3 stb nélkül is...
de azért jó, hogy mindez van már
most viszont azon gondolkodom, mi minden nincs ma, ami nekünk viszont még megvolt...
(nem technikai eszközökre gondolok)
----------
ui. bizonyságul, hogy "tudtunk" szakdolgozatot írni ('66-ban is) - számítógép nélkül...
részlet -de ez már az irógépes eredetiből számítógépbe másolva - egy másik blogról
http://akkorsmost.blogspot.hu/2008/04/szakdoli.html
ui./2. és egy gyönyörű Weöres vers: a Toccata,
ami arról az időről (is) szól, amikor "nem volt tévé se rádió", de....
aliz2. :: 2008. ápr. 6. 18:30 :: 1 komment ::
Címkék: iras, kapcsolatok, lanyom, mult, szamitogep, tanulas, technika, valtozasok, vers
