.
Budapest - ahány rész, annyi város - más-más hangulattal, atmoszférával, emberekkel... de a napszak is számít...
estefelé jártunk az Andrássy úton. (Nem csodálom, hogy apám és öccse kedvenc útja volt, ahol hosszú sétáikat rótták annak idején... Mi most lányommal a Bálint házba igyekeztünk, az Opera mellett levő Révay utcába, a Mezei András emlékére rendezett estre (ahol férje is az emlékezők közt ...) Péntek van, a büffé már zárva. (később kiderül, pénteken egész nap ki se nyit), igy megyünk a közeli Nagymező utca főzelékes helyére enni..., a könyvheti délutánunk után; s az Opera előtt özönlik az elegáns közönség, a nem soká kezdődő előadásra, én előbb kijövök a szűk főzelékes helyről, látom - az eddig csak fényképen , tévében látott - Hofiszobrot (a fordított Hamlet-et..nem mondom, el is borzaszt a koponya látványa...pedig belül mindannyiunknak máris ez van... (nem is tudom, miért rettent el minden ami anatómia, ami a bőr alatt van , még képzeletben is..., Borbély Szilárd A testhez c. kötetének boritójára ezért nem tudok ránézni se... ) pedig ezek csak műalkotások... (nem hús és vér és csont) a szobor is csak szobor. De inkább tetszik a szemközti operett szinház előtti hagyományosabb: Kálmán Imre barátságos alakja, aki egy padon ül, ahol mellette még hely is akad, s ha a beszélgetést csak mímelni tudom is vele, mégis jól esik leülni kicsit mellé... lányom a mobiljával még le is fotóz bennünket...
csak azt nem érti , hogy került oda , oldalra, egy laptop(szobor) (az itt most éppen nem látszik)- amit este, már a Mezei est után újra megnézek, semmi kétség , ez is szobor, nem ottfelejtette valaki...este, a kivilágitott utcában a Moulin Rouge, a teraszok a Mikroszkop, a Thália szinház, sorjában teljesen nagyvárosias, kissé bécsi benyomást keltenek... (Verebes Istvánt az új szinháza környékén, fehér nadrágjában, fehér szakállával, mindkétszer észreveszem. Nem nagy kunszt.) Azt mondják ez a környék a pesti Broadway? Nem tudom, New Yorkban még nem jártam, de felszabaditó, kellemes a légkör. Tiszta a levegő is...
Szép volt a Mezei est is. Megindító volt, amikor a végén bevonult "meglepetésként" a Sabbath Song együttes, és Mezei kedvenc dalait játszotta el.. előtte, a költő angol műfordítója meg Mezei külföldi elismer(tet)éséről beszélt, majd hogy biztos volt több bori notesz is, nem csak Radnótié, és több napló is, nem csak Anna Franké, és hogy össze szeretne gyűjteni minden irást ami a holokauszttal kapcsolatos, de legalább elolvasni... meg is kapom az emilcimét, várja a kézirataimat... az apuhoz irt verses levelem, amit akkor irtam, amikor majdnem olyan idős azaz fiatal lettem mint ő volt- s maradt, el is kezdtem mondani, ("apámat, kit nem ismertem, mindenütt csak őt kerestem..." "nem is rossz" - mondta...csak küldjem is.)
Szép este volt.
Mikor elhaladtam megint az Opera előtt már kifelé jött az elegáns közönség.
Lehet, hogy ha Pesten laknék, inkább estefelé járnék az utcáin...?
Mint nagybátyámékkal is, mikor náluk voltam... Bécsben, Zürichben, Genfben, Nizzában, Portorozban...és Budapesten. Eszembe is jutottak... Volt valami a levegőben, ami a velük eltöltött időkre emlékeztetett ...
aliz2. :: 2010. jún. 5. 23:02 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: kultúra :: Címkék: Budapest, emlekezes, irodalom, színház
2010. jún. 6.
