A legelső emlékem róla a szegedi bölcsészkaron volt , hol régi barátnőmet (H. Anit) látogattam meg (ki odakerült tanitani). ott tudtam meg, hogy este Mensáros irodalmi estje lesz (A huszadik század), s mindent elkövettem, hogy beférjek.. ott aztán rengetegen voltunk, még az ablakpárkányokon is ültek, é s ott terelhetett D. T. bennünket, rendező lehetett(?), és engem letegezve, ami akkor nagyon szíven ütött, gondolván, hogy lám MÉG egyetemi társnak nézhet! - pedig MÁR tanár voltam (de szívemben "szabadlelkű" egyetemista is maradhattam(?) Nagyon szimpatikus volt...hogy igy meg is jegyezhettem kedves, finom arcát, a félhosszú hajával... nem sokkal később láttam, méghozzá a makói kultúrházban Pál Isti Radnóti műsorában még pár társával, megrázó volt, ahogy pl az Erőltetett menetet guggolva eldobogták, elskandálták....
Később úgy tudtam, hogy harmad év után abbahagyta a bölcsészkart (francia, magyar szak) de nem, azt is elvégezte , közben elkezdett Szinművészeti Főiskolával együtt! (nem lehetett könnyű, de neki igen...(?)
Aztán jött az Angi Vera , egy nagy film, amiben a meghurcolt tanárt játszotta, (a cserbenhagyő Pap Vera oldalán) ugyancsak szimpatikusan, őszinte átéléssel (egy őszintétlen korban...
Jóval később láttam A Madácban, akkor már kislányommal, a Hegedűs a háztetőben Tevjeként... (előtte stílszerűen elvittem lányom a Dohány utcai zsinagóga karzatára, ahol alig 3 évesen még Gonda nagyanyámmal ültünk...)
Aztán hallottam-láttam a Klezmerrel (Fegyával) énekelni - klarinétozni, Makón is a szabadtérin, nomeg egy pozsonyi pikniken... gyönyörűen...
biztos voltak más "találkozásaink" is (bár már sose "személyesek" mint azon a régi bölcsészkari Mensáros esten, ami valahogy belémégett, és mindig láttán felidéződött (később olvastam valamit, hogy épp Mensáros közreműködött valamiképp a főiskolába kerülése körül, ahova egyébként Déry Tibor ajánlotta be, mint a z Őriáscsecsemője bravúros főszereplőjeként - amit sajnos nem láttam)
Ott volt a helye... bár biztos jó franciatanár is lett volna belőle.. (néha énekelt is, franciául sanzont szinpadon)
mert jó ember volt....
Az élet viszont nehézzé, háládatlanná vált, tanárként is, szinészként is mostanában...
Bár márciusra készülődött vissza a szinpadra...
Nem tudom, miért távozott el, ilyen gyorsan... máshova
az egész ország siratja, mindenki szerette (nem véletlenül)
s 3 gyereke, 8 unokája (siratja, mér nem mesél nekik....),de jó , hogy maradtak utódai, még ha nem is lesznek szinészek....
***
van Cserhalmival egy csodálatos rövidfilmje, (Végtelenben kettő) - Cs. barátját játssza benne, akiről végül kiderül, hogy már nem él, és mégis
Mégis!!!!
kiegészités, A Ki mit tud? különbözô fordulóiban mást és mást kellett a
Szegedi Egyetemi Színpadnak produkálnia – ráadásul nem színházi körülmények között, maximum 10 perces mûsoridôben. Az elôdöntôben a Radnóti-összeállítást adták elô. Dunai Tamás úgy emlékszik, hogy a zsûriben szereplô Vámos László és Szinetár Miklós
ekkor kérdezte meg tôle, hogy miért nem felvételizik a fôiskolára.
Ô húzódozott, de a többiek – köztük Paál István – rábeszélték.
(Bérczes 30.) Paál István viszont úgy emlékszik, hogy a tévéfelvétel
elôtt egy kibôvített szakmai zsûri nézte meg a produkciójukat, és
akkor kérdezte meg Mensáros László, hogy az „a vékony, magas
fiú” „miért nem színész”? „Rajtam kívül ô mondja a legjobban a
Hetedik eclogát” – tette hozzá. (Bérczes 72.) Dunai Tamást fel is
vették a fôiskolára, így az egyetemet levelezô tagozaton fejezte be,
viszont az együttest elhagyta.
Egyszer elárulta, hogy Mensáros László hatására választotta a színészetet.
Valóban. 1965-ben Mohácson lépett fel A XX. század című előadóestjével. Életre szóló élmény volt, ahogy a Hetedik eklogát elmondta. Épp érettségi előtt álltam, és eldöntöttem, hogy én is ezt akarom csinálni. Jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, de egy eggyel felettem járó, nagyon tehetségesnek hitt lányt nem vettek fel, így végül meg sem próbálkoztam a felvételivel; a színművészeti helyett Szegeden jártam magyar–francia szakra.
