még mindig kapom, élőben, a gratulációkat a szülinapomra, a gy cukiban

mondom, már el is felejtettem...

nem kell azt, milyen szép kerek....

jó, hogy túléltem..

miért ne

szoktak...belehalni

nem kell ilyesmikre gondolni...csak pozitivan

én meg a pozitivitás?!

(emlékszem, 20 éves voltam 8legpesszimistább korszakomban, világfájdalmas verseim tanusága szerint is)mikor a nagybátyám a nizzai tengerpart idilli környezetében fancsaliságomnak kijelentette, hgy negativ légkör vesz körül, s az emberek ezt nem szeretik...hm...sajnáltam), s reméltem azért én még ember vagyok :)

jan, 22.