ülök a gyarmatiban, megkaparintva a még gyéren kitett asztalokból egyet

jön egy nő kislánnyal, körülnéznek, mivel nincs szabad hely hozzám kéreckednek

hát ha elférnek, nyugodtan, s már kapom is össze a rossz szokás szerint kirakott holmijaim

most gesztenyepürém is van (nem ebédeltem)

nézem őket sutyiban,a nő nagyon emlékeztet Börcsök Enikőre

meg is kérdem tőle ismerte -e, de nem..

viszont viszonzásul megemlit egy zongorázó kislányt a múltból

igen, az anyja vagyok mosolygok...

nahát, örül neki, nagyon mély nyomot hagyott benne, bár arra már nem emlékszik kinek is a  műsorában látta-hallotta- mindegy is

már nem zongorázik

ezen elcsodálkozik, pedig milyen szépen... 

de hát mindent nem lehet, szépen is rajzolt, de végül az irodalmat választotta...

kiderül, hogy egyidősek, csak ő másik iskolába járt...(a Deákba, mi már nincs meg, jelzem a Bartók se)

tehát egyidősek, a lánya is 10 éves, mint az én lányom fia...

rohan az idő...

előbb elmennek, örültünk egymásnak

lányom  és unokám kortársai....