a napokban véletlenül, s felénél kapcsolódtam be egy tévéműsorba
Sulyok Máriáról volt szó. A ő emlékét idézték fiatalabb színésztársak .
"A Sulyok " számomra a színészi álmaim meghiúsulásának szinonimája... Egyetlen hamis (mert nem enyém!!!) hangsúly miatt, hogy a Levél a hitveshez-ben a "szeretsz-e" -t, úgy mondtam, ahogy a kultúrházunk kísérleti színpadán a versmondó társam: a mindig nevetős Kósa Éva, és annyira beleragadt a fülembe, az ő - kicsit édeskés s kicsit önelégült - hanghordozása, hogy nem tudtam másképp mondani magam se... Mihelyt kimondtam, tudtam, hogy ott, akkor, annál az egyetlen rosszul, - mert hozzám és valószínű a vershez sem illő módon - kimondott szónál dőlt el a sorsom... Le is állított a Sulyok, elég volt neki, ő se bírt elviselni hamis hangot... Szigorú volt, kérlelhetetlen, nem volt kíváncsi a a többi tiszta hangra, pedig az előtte hallottak is azok lehettek...
nagy tragika, akinek humora is volt... hangzott el, itt a műsorban (hát én a nevetésére nem emlékszem, önfeledtre biztos nem, legfeljebb csúfondárosra.) Nekem a hangjában is mindig megmaradt az a keménység és érdesség, amivel leállította a "szereplésem"... egy életre...
és egy érdekesség...egy bejátszásban, Gobbi Hilda születésnapi köszöntőjén az ő műsorszáma az a vers volt, amivel ő felvételizett: Az Anyám tyúkja ( nemigen tudott más magyar verset, német nyelvű területen nevelkedett... és épp azután határozta el, hogy magyar szini iskolába megy, amikor egy német versbe belesült...)
úgy mondta el most, az Anyám tyúkját (kicsit túlkorosan?), ahogy annak idején mondhatta...(?)
mindenesetre két hibát is elkövetett benne...
(ez lehet hogy inkább tanári vagy bölcsész ártalom, de én verseket csak pontosan tudok idézni, és zavar is mások pontatlansága... (így volt amikor épp a napokban (épp)a Levél a hitveshez-t valaki pontatlanul olvasta(!) fel a Radnóti menetben, én még mindig, most is, szó szerint, pontosan tudom elmondani, bármikor,( s tán már helyes, saját hangsúllyal a szeretsz-e-t is...)
Nos a Sulyok azt mondta, hogy "légy a tyúkkal barátságban"..s nem azt , hogy ÉLJ...
ahogy pedig azt Petőfi írta....
Node már mindegy. Ne kicsinyeskedjünk(?) Akárhogy is mondta, mondhatta, nagy színész lett. Nagy színész volt. Ahogy ő is nyilatkozta egy utolsó interjújában. Szép volt.(volt) De elmúlt. Bele kell törődni.
Érdekes, bármikor fel tudom idézni kemény, kicsit érdes hangját. Mégis csak van.(?)
..............................
úgy látszik, valami miatt nekem ezt a sulyokügyet tisztáznom kell, még, tegnap is róla volt szó, a tévében, megtudtuk, hogy azért is hagyta abba a tanítást a színművészetin, mert nem jött ki minden diákjával. (Úgy látszik túl szigorú volt - nem csak a felvételin, nem csak velem- később is.) Molnár Piroskát, Venczel Verát viszont (kivételként?) kedvelte.( (Molnár Piroskáról kellett volna portrét írnom a Színház folyóiratba, mikor Szegeden volt kezdő színész, láttuk is a Naplemente előtt-ben...nem tetszett, emlékszem.-szégyellem is már - végigröhincséltük a páholyban a darabot egy kollégámmal), Venczel Verát meg a Nyárban láttam, még főiskolásként a Pesti Szinházban, a Bécsből jövő nagybátyámmal, ő túl artisztikusnak találta, számomra elbűvölő volt, micsoda kecsesség, báj és természetesség, civilben is...(hát az idő mindkettőjükön meglátszik, kilókat vett le, illetve adott nekik, de művészetüket egyértelműen gazdagította… vajon meg lehet-e állapítani 18 éves korban, kétséget kizáróan, hogy valaki alkalmas-e vagy mennyire a színészpályára...)
Halász Jutka elmesélte, hogy neki nem (sem?) volt felhőtlen a kapcsolata Sulyok Máriával, rossz volt a belépője, ahogy lekezicsokolommacanénizte , kezdő színésznőként, (mert hallotta, hogy a tanítványai Macázták... (hát micsoda villanófényt adott ez arra a kétszínű korra, de az amúgy méltóságteljes színésznőhöz fűződő kapcsolatra is)... persze, nem orrolt emiatt rá...illetve nem mutatta, de sose alakult közvetlen jó kapcsolat ki köztük, sokat tanult tőle, de csak közvetve (nyilatkozta máshol is)...
2. nem szabad szigorúnak lenni
3. és talán jobban kellene mindenkor bízni önmagunkban és jobban akarni amit (ha igazán) akarunk...
