Pakolj Sára, múlik a vásár
régről visszhangzik fülemben
anyám mondogatta egyre
hogy így serkentsen
ha elmaradtam valamivel
mit már befejezni kellett volna
s nem volt hozzá kedvem
rendetlen is voltam s maradtam
meg lassú vagy tán túl alapos
összecsapni soha semmit
nem szerettem volna
így aztán kifutottam
az időből mindig
és a helyváltoztatás se volt
erős oldalam
„nyúltam” sokat
ahogy anyám mondta
akárcsak most lazítok
bár orvosi parancsra
s igy inkább fáradtságnak
nevezném energiahiánynak
pedig nagyon szétpakolásztam
viszont a vásár
tényleg múlik
körülöttem
egyre sürgetőbben
s anyám nélkül is
bár az ő hangján
figyelmeztet
pakoljak már
nem odázhatom
tovább
nem hagyhatom
portékáim
szanaszéjjel
múlik a vásár
múlik az élet