ez a fotó 2011-ben készült, a Szent István Parkban
megismételhetetlen lenne, több okból is,
de leginkább azért, mert a napokban eltávolították innen
Lukács György szobrát...

persona non grata lett

én most ideraktam ezt a fotót, emlékezve arra a régi kollokviumra, ahol elég volt Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséről irt tanulmányának fél mondata ahhoz, hogy Szőke tanár úr egyből beírja a jelest az indexembe (az más kérdés, hogy ez engem akkor bosszantott, hiszen annyi mondanivaló rekedt így belém)


de jól emlékszem Az esztétikum sajátosságaira is, amit végigolvastam és kijegyzeteltem az egyetem után a megírandó doktori disszertáció egyik szakirodalmaként. (Persze a disszertációt nem irtam meg ,hiába buzdított rá Tamás Attila a szakdolgozatom megvédése után...)


a politikus Lukácsot nem ismertem(tán szerencsémre)

de nem tudom, miért volt útban az ő szobra (is) ,

és   Varga Imre remek műalkotását is egyúttal miért kell degradálni...

a fotón mintha kérdeznék , persze nem válaszol...

azért nem bánom ,hogy van egy "beszélgetős" képem egy filozófussál, "a bölcsesség szeretetének" tudósával

mostanában túl sokan nem szeretik....a bölcsességet,,,,

u.i.egyébként ma felmerült bennem, hallgatván, hogy lehet, hogy tán nem is Bach irta,a Goldberg-variációkat) (bár Goldberg még úgyse irhatta..... , s csak később olvastam, hogy G. már valóban sajátjának érezte(tulajdonitotta mintegy)

de lehet, hogy az egészet ez a lágy női interpretálás tette, amit a Bartókon hallottam... ma. (korábban fel se merült...)De Ki ez a Beatrice?

(a nagyravágyásom vagy irigységem?)lehet, hogy többszörösen is "eltolt")
.

annyi mindent kérdeznék
a felmenőimtől
de már nem lehet

annyi mindent mesélnék
a lemenőimnek
de nem kérdeznek

 már több mint 24 órája láttam a    moziban a Testről és lélekről c filmet
...rögtön fel is írtam a fb oldalamra ,hogy vegyes érzelmekkel...
amire egyből kaptam a kéréseket , kérdéseket, hogy bővebben fejtsem ki, de hárítottam, mert tudtam, hogy idő kellene a z érzéseim ,gondolataim letisztulásához... hiába... azt hiszem ennek a filmnek egyik lényegi tulajdonsága ez a vegyesség, összetettség, definiálhatatlanság... de az biztos, hogy számomra nem volt egy reveláció... (én biztos nem adtam volna nekik fődíjat Berlinben, szerencséjükre  - én viszont szerencsétlenségemre -ha félig-meddig is, de - láttam azokat a  véres vágóhídi jelenteket is, amiket nem kellett volna, bár sokszor eltakartam a szemem, de sose lehetett tudni mikor kezdődik, mikor ér véget....amúgy is zavarbahozó, feszengető jelenetek tömkelege a film:          adva van egy férfi és egy nő, a férfi idősebb, bal kezére béna, a lány fiatal, félszeg, merev, illetve egyértelműen autista vonásokat mutat , tehát ennél fogva vannak főleg kapcsolat teremtési zavarai. A két ember - mint kiderül - ugyanazt álmodja éjszakánként, álmukban: szarvas őzike pár, békésen keresik az élelmet a havas tájban....Ilyen-olyan nehézségek, bonyodalmak után, mégis csak sikerül nekik egymásra találniuk nem csak lélekben hanem testben is,,, igaz ,erre virradóra kiderítik, hogy nem hogy nem álmodták ugyanazt, hanem semmit se...(mert "minden álomnál több a valóság"..jut eszembe Karinthy előszavából.....ha a valóságban megvalósulnak az álmok, nincs szükség álmokra....a záró képben látjuk a korábbi álmokból ismerős havas téli tájat, de már csak tájként - állatok nélkül.

lakonikusan elmondva ennyi a történet, de a film persze nem csak a történet, hanem ott a mögöttese is...némileg...,de számomra túlságosan is átlátszó...és -talán azért is,  mert  már túl sok jó filmet láttam régebben, nem igazán megrendítő , sokszor groteszkbe forduló...

nem tudok mit mondani, rosszat nem akarok

egy ideje foglalkoztat is, hogy az újabb filmek (vagy akár könyvek, szinházi előadások stb...)nem tudnak igazán felrázni, felkavarni, katarzist adni.

sajnálom. de ellenőrizhetetlen az ok. hogy bennem van-e, vagy valóban a régebbi filmek (műalkotások) nagyobbak voltak-e... (vagy én lettem kisebb, affinitásomban irántuk)

------

nekem pl. a "szarvas voltam hajdanán, farkas leszek azt bánom "...József Attilától  -igaz mást is -de többet mond - és maradandóan ivódott belém - innen is jön az asszociáció (a szarvas láttán)

és még saját egyik ifjúkori episztolafélém (Ady nyomán, az  (újabb) könyörgő májusi levél utolsó mondata-kérdése :"Mondd, álmodhattuk mi ketten ugyanazt?"... erő- és érzelemteljesen visszhangzik (a fantasztikus és számomra mindig mai Adyt is visszhangozva persze)... a múltból, mert megtörtént, megtörténhetett...

a vágóhídi (és egyéb)  vértócsákról meg örömest lemondok...

az kell”…