mobil- és holdfényben

2017. március 13. - gond/ol/a

a Holdfényben a feketék kéknek látszanak... mondta egy idős hölgy a mellette elfutó fekete kisfiúnak, aki ezt már felnőttként és biztatásul meséli a Holdfény c. film kisfiú "hősének", pártfogoltjának...

az eredeti (sose előadott) színdarab címe ez is ....In Moonlight Black Boys Look Blue

most láttam Makón a frissen Oscaar-díjas filmet, mégis úgy tűnt szokásos kevesen, nem számít itt Oscar, a film feliratos , az emberek nem szeretnek olvasni... csak legfeljebb az okos telefonjukat... esetleg még feliratos film nézése helyett is, ha tájékozatlanul betévednek rá.... ahogy már kezdéskor történt....

igy jártam. akárhogy ültem, nem tudtam kiküszöbölni a telefonok szemembe villogó kék?fényét...

a filmben meg nem láttam eléggé ezt a költői kékséget, (bár engem a feketéség se zavar....)

de volt kék tenger, amiben a világ közepén érezheti magát a bántott, elveszett kisfiú...egyáltalán , később is, mint alapmotivum, a tengerparti érzelemgazdag jelenetek

sok feszültség
,
de igazán nem ragadott magával a film

(engem se, ha nem is vettem elő a mobilomat helyette...)

kissé vontatott volt...úgy tűnt több idő múlik mit valójában...

de azért örülök, hogy láttam, ha a téma nem is érintett annyira közelről, de voltak olyan emberi tartalmai, amik bőrszíntől, nemi identitástól függetlenül is nagyon fontosak és itt megkapóan voltak ábrázolva

jó lett volna ha inkább ezt nézik a filmvásznon az okostelefonos gyerekek is, mint a világitó képernyőjüket...