Megíratlan leveleim
üresen maradt füzeteim
ki nem mondott szavaim
elfáradtam
régi emlékekbe
kapaszkodom...
ablak pad diófa kút...
miminden voltam
és miminden nem leszek
már sosem
lányom milyen hamar
kinőtte rajongásait
én még most sem
teljesen
ez hiba vagy erény
mindegy
elvész minden
a rajongás tárgya legelébb
aztán követem én
föl kellett volna lázadni
magam ellen is
már rég
de mibe fáradtam el én
ne fogadj mindig szót
úgyis érvényét veszti
csak élj szabadon
a törvényeid szerint
s hagyj másokat is
naszóval: alighogy kiengedtek csütörtök késődélután a kórházból
szombaton reggel sajtótájékoztatón közölték, hogy kanyarójárvány miatt zárolják a kórházat
később kiderült, hogy a sürgősségit meg a fekvő osztályokat
no nem akarok betegségnaplót írni
a belgyógyászaton az osztvezető főorvos is megultrahangozott, és, mutatta is, a képernyőn, (fogalmam se volt, valójában mit is látok), azt a vékony essőszerű fekete függőleges sávot...de szerinte a szívburok folyadékja minimális ill. fiziológiás, ad majd nonszteroid gyulladáscsökkentőt és hazamehetek... (dejó!)
ez csütörtökön volt... (újabb és javuló eredményű vizsgálatok után) és még a kanyarópánik kitörése előtt
még jó, hogy lányom határozottan és időben le tudtam beszélni a lelátogatásáról... bár mindig újra és újra makacsul előhozta....
és az pláne jó, így utólag, hogy én 1953-ban, 10 évesen, bizony nagyon benne voltam a kanyaróban. (még a május elsejei felvonulást is a piros paplanomba bugyolálva az ablakon keresztül néztem végig.... anyu aggodalmai közepette, annyira féltett, szövődményektől, ami tényleg, most is a nagyobb veszélyt jelentheti
itt vagyunk a román határon (a fürdő körül csak román szót hallok),
nyilván a szomszédból szivárgott át a járvány, s ott a védőoltási elégtelenség miatt törhetett ki...
de már szegedi klinikán is látogatási tilalom van....
nekem 22-én kell mennem kontrollra, a szakrendelésre, a kardiológiára, remélem addig rendbe jövök, a kanyaró miatt meg nem kell félnem, állítólag egész életre védettséget ad.... (lányom, unokám meg távoltartom, míg nem rendeződik a járványhelyzet... ma skypon találkoztunk, de azt hiszem, unokám inkább azt a CD-t nézte volna amit a kezébe tartott, mint öreganyját, le is viszlátolt elég hamar... pedig felajánlottam, hogy mesélek neki, de az nem érdekli. Én megértem.Nem számít.Fő az egészség. Igaz? Én most ezt nagyon tudom.)
(ha kissé csámpásan is)
de kicsit drága lesz
mire én:
nem baj, úgyis EGYSZER HOPP, MÁSKOR KOPP..
(ez a csattanó tetszett...felébresztett épp a telefon...eszembe jutott és álmomban is emlékezhettem rá, hogy két napig nem is ebédeltem tulajdonképpen, tegnap az ágyból se igen másztam ki, tegnapelőtt meg elég volt orvoshoz menni)
mennyivel mozgékonyabb és aktívabb voltam álmomban mint ébren...
lányom kérdezte, hogy (jól) aludtam-e...hát persze, gondolom, az álmaim mellett maradt arra is idő azért:), s arra se emlékszem, hogy felköhögtem volna magamat, vagy megfulladtam volna...
febr 22
