Igen - az álmok - szétfoszlottak
szétfoszlott az ifjúság
foltozni kár

Az évek! jaj, azok odalettek
A remények? Nem teljesedtek
S még csak nem is fáj

De valamit tenni kéne
Már 10, 20 éve is "későn" volt -
úgy hitted
10 év múlva hogy látod e mát?

Most - még nem késő
a jövőből nézve
Vagy eljátszottad azt is
A jövő ablaka betört?
Kezed attól véres?
Vagy csak a piros festék
arcod helyett oda került
Ifjitanád(?) a kezed?
Száraz. érdes, eres...
Tenni kéne
Mosogat, mos, seper...
Ennyire futja
A teremtés megint
másokra marad

Váltsd meg magad

febr. 20.

csak egy kisujjnyival
ott balra

de több oxigént kér
és nehézlégzés
fáradékonyság
fájdalom
a nyomán

nehéz vele
de nélküle 
lehetetlen

nem tudom
mikor növesztettem meg
visszacsinálni nem lehet

csak viselni a következményeket

------

de  nem bánom
és meg se lepett
hogy nagyobb  
lett a szívem...

febr. 19.

már nem tudom
kikkel lakom egy házban

s már azt sem
kikkel egy hazában

febr. 17.

                                       "Ó jaj. hogy eltűnt minden "
                                                       (Walther von der Vogelwide)


minden eltörik

minden szétesik

minden odalesz

mindennek vége


(jajainknak is)

febr. 13.

KÖZELEG A HÉTVÉGE
NEM TESZ SEMMIT

újabban a sürgősségin vagy az ügyeleten töltöm úgyis
persze oda is el kéne jutni... az ágyból, ma főleg ott tartózkodtam, de legalább nem fulladozva csak bágyadtan, és némi hőemelkedéssel, lázzal...
étvágyam semmi
amit ennék  netán, nincs is itthon

mondjuk megybefött...vagy hordós káposzta,,,,narancs

ehelyett lenyeltem egy -az ügyeleten javallt- 500gnyi c vitamin tablettát.

meg azt álmodtam, hogy valami cukrászdafélében egy nagyobb társaság ült egy hosszú asztalnál előttem,s látom érdekesen szervírozott fagyit esznek kistányérban és nagyon lassan, óvatosan. Nekem egyből az megy a fejembe, hogy oda kéne menni a pulthoz és megkérdezni van e piskótájuk. De még álmomban is, az a pár lépés is, gondot okoz(na)....

nehézlégzésem van. azaz szakszerűen dyspnoe. (jó hogy nem apnoé?), így fel szoktam ébredni rá, hogy erősen, hangosan és rosszul lélegzem. pedig mennyi munkát fordítok rá. Arra, aminek magától kéne mennie... és nesztelenül, észrevétlenül, automatikusan, jóesetben..

több ok is lehet, de még egyet se találtak.

éjjel már arra gondoltam,milyen jó lenne nekem egy kis Oxigén mellettem...

aztán, hirtelen beugrott egy orvosságnév Dyaphillin....Anyukám szedte időnként, s úgy emlékeztem, légzés könnyítőnek... (tán ő "küldte" ezt az elfelejtett szót, mert már kínomban segítségért kapálóztam földi és égi hatalmakhoz)... elő is álltam a z orvosomnál, ezzel... azt mondta stimmel minden, de van ennek egy jobb modernebb, hosszabban ható változata, és azt fel is írta: Theospirex.(Ez anyukám idejében még nem létezett.)

Már bevettem.

De azért még nincs merszem lefeküdni, a tegnapi "nehézlégzéses"éjszakám után...

Inkább ülök. úgy eleve jobb. Könnyebb.

manapság
úgy rázzák le az öregeket
mint havat a kabátról

azt hiszem
rájöttem miért
vagyok beteg

ezt félébren nagyon
pontosan s szépen
meg is fogalmaztam

de elfelejtettem
máskor leírom
akkor

de a lényege a szabadság volt
pontosabban a hiánya

hogy az életemből az szabadság
hiányzott
s most azért
szorit a mellkasom
azért kapok nehezen levegőt
stb...

börtönbe zár a testem
ahogy az volt az életem is

bizonyos értelemben
börtön

ablakot nyitok
legalább

febr. 7.

ha egyedül vagy
nyugodtan nyöghetsz
jajgathatsz sóhajtozhatsz
nem zavarsz senkit
nem szól rád senki

ha beszélsz
összeszeded magad

igaz lányod azt
hallja a telefonba
mintha előtte
futottál volna

de hát nem futás
az élet?
s  finis a legfárasztóbb szakasz

de nem adod fel mégse
zihálsz lihegsz
saját légzésedre ébredsz

s kitartsz

febr. 6.