a diófa alatt
anyuval ülök
a fehér padon
még általános iskolás
kajla kamaszlány
anyu milyen elegáns
pedig a ruhát magavarrta
a blézer csomagból jöhetett
nylonharisnyáján ránc se
a trottőr cipője ragyog
de még inkább ő
ahogy mosolyog
távolságtartó kedvességgel
a fényképészre
én őt nézem
azt hiszem
kicsit csodálva is
a padon hátradőlve el
mint a festők...
munka közben
munka közben
de itt én vagyok a mű
még befejezetlenül
még befejezetlenül
anyámat nézem
tán el akarom lesni
hogy is kell könnyednek lenni
és szívélyesnek is
jó lenne szép tartással ülni
s ha a térdzoknim nem tekeredne el
és annyi minden
amire vigyázni kell
egy növekvő
lánygyereknek
s az a sokminden
amit még nem is sejthet...
csak nézem anyám
kissé kérdő mosollyal
de ő rám se hederít
bár fél karja felém
mögöttem a fehér padon
... aztán felállunk
egymás mellett jó szorosan
majdnem egyformák növésre
most én nézek a gépbe
anyám mellettem félre
úgy látszik mégis csak
menni fog ez az életféle....(?)
(ha kissé csámpásan is)
febr. 25.
