Megíratlan leveleim
üresen maradt füzeteim
ki nem mondott szavaim
itt torlódnak…
tán tőlük vagyok rekedt
s görcsöl a kezem…
nem pótolhatók
máskor más időben
akkor kell amikor
itt az idejük
s nem eltétovázni
lenyelni
visszafojtani
mint a sírást
az el nem sírt könnyek
megfullaszthatnak
hagyd inkább
hulljanak
aztán irj
beszélj végre
(ha görcsösen
ha rekedtem is)
míg van mit
(s van kinek)
2017. márc. 10.
