erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

egy szál ibolya - emlékbe

2019. február 06. - gond/ol/a

már megint meghalt egy tanítványom...

combnyaktörés révén a kivizsgálásakor fedezték fel hogy agresszív hasnyálmirigyrákja van

de korábban, másfél éve, a találkozónkon, gerincműtétről számolt be



azelőtt meg agydaganata volt, ami kissé eltorzította (félig lebénította) szép arcát

mert nagyon szép kislány volt, bronz hajjal, világos szemekkel...

nem volt boldog a magánélete, egyedül élt, egy fia, tőle távol, külföldön, ritkán látott unoka......

****

van egy nagyon szép emlékem róla

ezt megőrzöm

pár éve az utcán összetalálkoztunk

későtél vagy koratavasz volt

s a kezében egy szál ibolya , amit korábban az út szélén talált

nekem adta

csak úgy

emlékül.....

sokáig őriztem

most ez a szál ibolya, ha már csak emlékeimben is, őrizze az emlékét!

sose felejtem el.

a kör

megvolt a február havi József Attila Körünk is, most várhatjuk a márciust , mert "ó, a szárnyas idő hirtelen elrepül..."  én nagyon élvezem ezeket a foglalkozásokat, fürdök bennük, mindig megmozgatják régi ismereteimet,gondolatokat ,érzéseket, új ötleteket is adnak


most szakmai kérdésről verselésről volt szó , vendégelőadóval, (Szabó Pál), de nagyon élvezetesen

(még következetes őzéseit is megszoktam a végére)

 

Nem asztalfőn ülök, de csak így láttam az előadót, azért ültem ki 



művészet és politika

elfogult vagyok, s bevallom, a művészet javára

s kedvéért elfelejtek minden mást

ha  Lázár.János . országgyűlési képviselőnk, egykori miniszter, felajánlja, hogy tart nekünk egy tárlatvezetést Koszta Józsefből, akkor én kezem-lábam törve (na ez túlzás, de) mindent megteszek, hogy ott lehessek (mint ahogy minden Páger-díj átadáson eddig ott voltam (remélem, most is, bár elfelejtettem előre jegyet kérni,s már elfogyott).függetlenül politikai pártbeli megfontolásoktól, Én tulajdonképpen meg is feledkezem ezekről

 

mint ahogy Páger színészi játékaiban sincs semmi ("nácimultú"?)makula, és Lázár tárlatvezetésében sincs semmi "fidesz"-es


Sőt Koszta szociális érzékenységére mutat rá, a mezőgazdasági munkások ábrázolására.,...stb

én nem tudom miért kell mindenből politikát fújni

én nem lettem attól bősz "fideszes", hogy elmentem l tárlatvezetésre, s tátott szájjal hallgattam, figyeltem a képekre, amire felhívta a figyelmet  Lázár(a Délmagyar képén pl),
az Indexben meg, filmjük elején,  elég kritikus profillal, de nagyon figyelek, 
a filmjük második fele nem is Kosztáról szól, hanem Lázár   állítólagos vadászkastélyáról s átvezetése, hogy jól mutatna ott egy Koszta kép (ugye van neki? van, egy)


szomorú vagyok!

egy különleges tárlatvezetés

3  tárlatvezetés lett az 1 felajánlottból, (előtte is utána is)... de megérte!

Lázár beváltotta a tárlatvezetéséhez fűzött reményeket, sőt túl is szárnyalta - szerintem

lendületes, dinamikus volt, és  főleg tartalmas, szakszerű . igazán magával ragadó








itt még csak bevezetőül a bejárati  két portrékép kapcsán beszélt Koszta  fehéreiről.feketéiről, a jelzésszerű ("szexi") rózsaszín virágról, az arc látszólagos kidolgozatlanságáról (de hiszen azt is látjuk ami nincs ott, úgy teszi fel azt, ami van)

még  felolvasta egy napját... hogy élt és alkotott Koszta az általa kiválasztott szentesi tanyán, hogy azt festette (de azt igen) amit látott a természetben--- ez volt a lényeg (nem az, hogy más festők a világban hogy csinálják)




itt már nagy témáiról is szó volt, arról, hogy mindig hazamennek... a munkából  a képein, mindig mozgás van, és az ég kék, de hét képen hétféleképp az



https://www.facebook.com/544923238870909/videos/1980258218944137/UzpfSTc0ODQzNjU2MToxMDE1ODI1NjQ3NjkyNjU2Mg/


a film! (részlet a vezetésből, felteszem, ha tudom, ha rövidebb lesz a linkje, valahol)



itt a Katókáról készített azon festményéről beszél, Velazquez  Infánsnőjéhez hasonlóan Katóka is széthúzza a szoknyáját, úgy festi le...(befogom a szám, nehogy eláruljam , már tudtam erről korábban is:




aztán megfordít bennünket , mindig a képek állnak központban persze, azokról beszél ,egy szót se másról





a kukoricák, a muskátlik, a mozgó, menő alakok.... mind mind azt mutatja, hogy a téma lokális , de a feldolgozás viszont magas szintű, világszint...




itt a vége... de nem futottunk el véle, még egy kis süti, kávé is volt, meg egy füzet Kosztáról, képeslapok "emlékbe"....

jött a következő csoport, kicsit kevesebben voltak mint mi, gondolkodtam ott maradjak-e (lehetett volna) de annyira szép és kerek volt eddig minden, nem akartam elrontani

kimentem, a biciklim nyitásakor épp a helyi újságíró is ott volt a motorját szedte össze és kibuggyant belőlem, hogy milyen remek volt  ez...(s még mondtam pár elragadtatott,keresetlen jelzőt) helyeselt s rámcsapott, ezt berakhatja az újságba is? hát  persze - mondtam- (meggondolatlanul) (?)

hát nem pont ezt mondtam, de nem baj :) :

https://www.delmagyar.hu/kepek/tarlatot_vezetett_lazar_janos_makon/2061577/3344767/

(". Úgy láttuk, a résztvevőknek tetszett a különleges múzeumi attrakció. Gonda Júlia például azt mondta, már korábban is többször megnézte a kiállítást, mégis tudott újdonságokat felfedezni a szellemes és információgazdag ismertetésnek köszönhetően.")

rajzolgatok

most egy csomó hangszert kaptunk magunk elé, abból kellett volna felépíteni valamit, hát én csak hevenyészve rajzolgattam, (szokásom szerint), így elmaradt a kompozíció, pedig volt fémlap is,,, a nyomathoz (de épp elég volt ezt hagyni egy példányban) ) Rögeszme (álom)témám is megpróbáltam lerajzolni: a három alak még csak-csak ment, de a szamár várhatóan kifogott rajtam, majd valami segédeszköz (fotó) után kell néznem?)

 

aztán észrevettem  egy csomó könyvet egymásra rakva, nosza azt lerajzoltam, de persze maradt üresen a papír jócskán, hát rérajzoltam az ott ülő társunkat is, észrevétlen, amit épp rajzolt

 

 

 

maradt vázlatnak persze  az is

 

ja még oldal-hátnézetből a hegedűt,

de azt nagyobb lapra, s ott is hagytam, a másik hegedű mellett)

 

nem tudom mikor szakadok el a vázlatszerűségtől...  s hogy mindent félbehagyok , s máshoz nyúlok

 

a múltkor is észrevették, hogy 4 Adonist  is rajzoltam, míg ők eggyel kínlódtak,-mint mondták,  de ők azt legalább kidolgozták(

 

 

 

(Azt hiszem van mindennek egy szimbolikus jelentősége is,.. majd egyszer kifejtem)

csak egy csat

a Penny fordulójában csillogott elém, a hajdíszek között, egy gyémántfényű csat, pont olyan mint amilyet 13-14 éves koromban hordtam régi fotók tanúsága szerint is,




 talán valamivel keskenyebb...az én szolidamnál



egyből. gondolkodás nélkül a vásárló kosaramba tettem , és meg is vettem (szinte csak mellesleg megnézve az árát , nem is volt sok 249  azaz 250 Ft

mi az egy emlékért?

mert csak az, annak is "hamisított", sose fogom a hajamba rakni, azt hiszem:) (meg se fordult ennek lehetősége a fejemben)

csak nézegetem és emlékezem...

talán, ha lesz lányunokám, neki adom? :)

01, 27. 2019  15,30

egy hervadt rózsa

 

egy ütött kapott lehúrozott hegedűt rajzoltunk rajzszakkörön, de meg lett cifrázva , a hegedű drapérián áll, könyveknek támasztva,a előtte egy hervadt rózsa, s még az is egy könyvön köt ki

hervadt volt minden, jövő héten folytatjuk, de rózsa nélkül...



eszembe jutott épp tegnap került a kezembe egy névnapi üdvözlőkártya

amin ugyancsak egy hegedű van, csillog, villog, egy nem elhervadt   rózsával!




micsoda különbség!

mennyivel több mondanivalója van a pusztulásnak...a hervadásnak

de jut eszembe, egy hét múlva nem ugyanolyan hervadt lesz az a rózsa, hogy nyugodtan kitehetnénk továbbrajzolásra ? de nem, mert továbbszárad, és jut eszembe egy régi-régi (elhervadt, elszáradt) versem egy sora:

A pusztulásnak is vannak fokozatai


Egy hervadt rózsa
Egy hervadt rózsát tartottál a kezedben.
Micsoda elcsépelt metafora!
Egy hervadt rózsa.
Csak nézted.
Mintha emlékeznél rá.
 Kezedben tartottad.
 Nézted.
 S ahogy nézted
 a már elhervadt rózsa
 továbbhervadt.
  Úgy látszik,
  a pusztulásnak is
  vannak fokozatai.
  S szemeidben nincs kegyelem.
 A hervadt rózsát nézted.
 Egyszer majd lefested.
 Ez természetes.
 De minek hervasztod tovább?
Csak nézted azt a hervadt rózsát.
Micsoda közhely ez egy versben!
Te a hervadt rózsát nézted
én meg
téged
a konyhád küszöbén
itt se - ott se
az ajtófélfának dőlve
a nyár s a tél határán
Te a hervadt rózsára néztél
s már rég
nem énrám
(1974. december 13)
      

egy napló anyám gyerek- és ifjúkorából

az ember mindent magára ill családjára vonatkoztat, mert ezen keresztül tud igazán kapcsolódni a nagyobb társadalmi-történelmi eseményekhez is, én legalább is, sőt nem is nagyon érdekelt addig a történelem, míg egy bizonyos kort nem értem meg és nem kezdett érdekelni a személyes történetünk (történelmünk)

most egy naplót adtak ki, Dr Demkó Pál egykori makói közjegyző naplóját



a makói Földhivatal egykori vezetőjének Felletár Lászlónak nagyapjáét (egyébként bátyját (Bélát)  ismertem vásárhelyi rokonok révén, meg a szegedi konzervatóriumból, (ő már meghalt) lánya Melinda hárfaművész,. de ez most nem tartozik ide, nem is jött elő - úgy látszik csak nagybátyja a családi hivatalos örökség továbbvivője, és mintha a múzeumnak szándékozna majd átadni ezt az örökséget)



A napló 1911-1937-ig íródott. es mint kiderült persze makói vonatkozásai is vannak szükségképpen,. anyu ekkor 3-29 éves, gyermek és fiatal lány, egyből erre gondoltam, mi lehetett az életének háttere, tán kiderül a könyvből (megvettem),,még nem tudom, mennyi személyesebb vonatkozása lesz, de azt érzékelni lehet, hogy elég eseménydús időszak volt... és pl a románok bevonulásáról anyum is mesélgetett.. (akkor nem nagyon érdekelt...) ezt az eseményt említették itt is, a bemutatón is, részletesen

ahol Marjanucz Laci (nekem csak  így , a docens úr, minthogy ofja voltam:) moderált s beszélt a történelmi háttérről, Halmágyi a makói vonatkozásokról, Felletár a családról és a közjegyzői kamera elnöke   a könyv keletkezéséről., ami fölött bábáskodott..








Az "unoka" beszéde megható volt...hiszen pici gyerekként vesztette el a nagyapját, s így személyes, közvetlen  emlékei nincsenek is, mégis... mint mondja...központi maradt a családban elfoglalt helye, tisztelték, szerették...ő együtt nőtt nagyapja emlékével, olajfestménye ma is szobája falán függ , és biztatóan néz rá. továbbélte a szellemisége, így a naplója is hamar kezébe került, régi fotók, levelek....még gyerekkoriak is...élővé varázsolódott a család múltja---
ja, a megnyitót tárogató muzsika keretezte, az még a kis vendéglátás közben is kisért bennünket
hangulatos múzeumi  délután volt...


https://www.facebook.com/makoivtv/videos/1183225255160477/

https://www.youtube.com/watch?time_continue=181&v=9SV6qXOxKCY

Baranyi Gizike is....

most olvasom a friss hírt meghalt Baranyi Gizike néni...

 

de mennyire sajnálom!

 

kolleganőm volt,olyan, aki már akkor is a gimnáziumban tanított, mikor még diákként jártam oda

 

csupa élet volt, mindenki ismerőse, minden hír tudója, jókedélyű...

 

így él bennem

 

bár a későbbi képeken mintha megszomorodott volna

 

de ha visszagondolok rá. élénk arcát látom, beszéd közben...

 

furcsa elképzelni mozdulatlan halottnak

 

de ez a dolgok rendje - mondják

 

affelé megyünk mindannyian, ki előbb ki később, de nagyjából sorjában...

 

kevés régi tanárom él már... s egyre kevesebb egykori kollégám...

 

lassan-lassan odaát is meg lehetne alapítani egy tantestületet:-egykori tanáraimból és kollégáimból)

 

Domokos Géza, Tömösi Emil, Ollexik Viktor, és felesége Sümegi Erzsike., Bábonyi Tóth István, Nagy Dezsóné (Sutyika), Pápay Endréné, Nellike, Márton Józsefné, Erzsike, Búzás tanár úr, Stenger Gizike, Erdei Etelka, Nacsa Imre,  Jenei Jancsi, Tóth Feri bácsi, Tarjányi Laci és felesége Kiss Erzsike, Gulyás Irén, Biborka Ferenc, Kási Jenő, Raffai Szilárd, Góg Mihály, Szabó Mihályné Margitka, Zubán Márta, Szentpéteri Imréné, Csiszár Imre,  Diós Jánosné, Papp Ferencné Manyika, Ribárszki György, Tóth István, Franyó Robi, Bojkóné Hadár Mari, Machalek Judit, Budayné Keczer Csilla, Mendey Árpád,...és most hallom a hírt, hogy a napokban Tóth Istvánné Esztike is elment,,, őrület!

 

 

már többen vannak odaát, mint sejtettem...

 

 

 

a két Gizike (Stenger és Baranyi)... és kedves mosolyuk , elmenőben...itt még csak egy osztályba tanítani (ill, a könyvtárba).(Stenger Gizike már idestova 10 éve....)

süti beállítások módosítása
Mobil