erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

mindent emerencnek köszönhetünk

2019. február 16. - gond/ol/a

 

azt hiszem mi is (nem csak a darabban szereplő irónő)

Emerenc -Hegyi Barbara mindent vitt!

ilyen átlényegülést ritkán látni szinpadon

eszembe is jutott amit válaszolt a Páger-dij átadáskor a butácska kérdésre, miszerint nem is neki való szerep Emerenc, hogy birkózik meg vele, mert nem is olyan öreg (egyébként nem is tudjuk Emerenc korát), és jó volt a válasz, hogy nem korkérdés... azonosulni eljátszani más embereket , életeket...

Emerenc sorsa megelevenedett a szinpadon

és hiába olvastam már Szabó Magda Az ajtó c, könyvét,  láttam filmen (Szabó Itván rendezésében Helen Mirren főszereolésével) láttam egy korábbi szinházi közvetítést  (Egri Katával)... nekem most élt igazán (és halt )igazán Emerenc, többször meg is könnyeztem!






könyvtárbejárás

hivatalosan csak május 14-én nyit meg a könyvtárunk, ünnepélyes keretek között, így biztos ami biztos alapon nem akartam elmulasztani a mára meghirdetett előzetes bejárást... bár még elég sok híja van annak, hogy késznek legyen mondhatni az épületet, mindenesetre bejárható, és főleg csak a berendezés, a bútorok elhelyezése hibádzott (jelzem csupa  modern minőségi bútorzat (lesz)...! minden csodás!


a homlokzat oromzata egy nyitott könyvet példáz

alatta meg angyalszárnyak (igaz,valaki leveleknek nézte de így még jobb(mindenki azt láthat, álmodhat  bele amit akar, csak az a kár, hogy olyan alacsony lett a mellvéd, hogy nem lehet majd kimenni az erkélyre (most még lehetett)...de van helyette terasz meg belső kert is  (az lesz az én helyem :)


persze Makovecz tervezés az épület (2006 óta hányódtak a tervek...) míg felsorakozhattak a már szép számban meglevő Makovecz épületek mögé)

nem tudom az okát teljesen, de az biztos, hogy én nagyon jól érzem magam a Makovecz épületekben (hatalmasak mégis meghittek, otthonosak, talán a sok természetes anyag, a fa teszi, és a magasságok amik merik szabadon lélegeztetni az embert, nem nyomják agyon, mint egy panelmennyezet pl

"összekötni az eget és a földet"... ez volt Makovecz hitvallása és ezt meg is valósítja az épületeiben

 

pasztelljeim

 

szeretnék jól rajzolni, szeretnék jobban rajzolni

de ma kicsit meg voltam elégedve magammal

(por) pasztelleztünk, de amikor rájöttem, hogy jobb ceruzával felvázolni a testet,  a körvonalait, mint a bunkópasztellal,aztán  egy két fényfolttal meg árnnyal az egész  patront  megragadni (a lényegét)......



(a mozsár előtte nem lett eléggé mozsaras




de a patronra azt mondta  a vezetőnk is hogy jó, és elég is, nem kell tovább csinálni,mert ez így olyan mint egy rejtélyes költemény, amit nekünk (nézőknek, olvasóknak) kell kiegészíteni

úgyhogy végre a vázlatosságomból erény lett, hurrá! (mert azért nem tudok kibújni a bőrömből. :) ugyebár)

szenzáció: Gonda László

 



annyi új cikk jön elő az ADT-n, tegnap a Színház c lapban láttam meg fényképén is táncolni nagybátyámat... (azt hiszem az az "Ilona" szerelme is volt akkoriban? 1945-ben,  itt kb annyi idős, mint lányom most..)

nade az a szöveg ami a cikkben van, igazán superlativusok, operaházért kiált! :)

"...szenzáció Gonda László szereplése. Gonda azok közé a ritka (nálunk különösen ritka) táncosok közé tartozik, akiknél nem a zene van a táncért, mint valami szükséges kellék, hanem a tánc a zenéből fakad, a zenéből árad, mint virágból az illat. Nincs egyetlen mozdulata, amely ne pontosan azt fejezné ki,amit a zene mondani akar, technikája annyira nem öncélú, hogy szinte észre sem lehet venni, mintha ez a technika nem is a test, hanem a lélek dolga volna, int maga a zene.Szeretnénk, ha Gonda egyszer eltáncolná Stravinszkij Tűzmadarát, vagy Debussy Egy faun délutánját "akár a Royál Varietében, akár az Operaházban. 
"

egy cölibátusban élő pap az apaságról

azon morfondiroztam, hogy hogy fog egy cölibátusban élő szerzetes "a szerelem tanösvényéről" beszélni (Nem tudtam, hogy Petőfitől való az idézet), és egyáltalán "a szerelemről" beszélni...

aztán megtudtam! alaposan... (mondjuk nem egészen ezt, hanem mást),



Bőjte Csaba is szinte a cölibtusságával kezdte az előadását (kicsit tán szabadkozva), DE aztán kiderült, hogy mennyire avatott tolmácsolója a témának, persze az ő sajátos de egyáltalán nem elhanyagolható (sőt!) szemszögéből! Azt mondta, sok rossz házasságot látott....s egyszer valakinek, aki panaszkodott a feleségére azt mondta: nincs karbantartva...s erre  vett neki egy nagy csokor virágot... utána hat gyerekük született....


ajándék kell hogy legyünk mások számára (ahogy Jézus Isten ajándéka volt)
isten áldásának kell lennünk nekünk is
épp ott, ahol,vagyunk

elmesélte, hogy egyszer sorban magában mindenkinek áldást adott aki szembe jött vele..s hogy ez milyen jó volt. Próbáljuk ki!

ahol vagyok, mindig ajándék legyek



aztán Petőfiről beszélt....ki járt Erdélyben.kétszer is első lánykérése nem járt sikerrel, mert Julia túl parlaginak találta a szókincsét

egy év után már hozzáment...Koltón voltak nászúton, itt írta a Szeptember végént.. (mint tudjuk)

és hozzáteszi a vers szépen felöltöztetett gondolat  (?),

***

aztán a gyermekekről beszélt, a gyermekáldásról, ő a legjobb gyógyszer depresszió ellen is
erőket fakaszt, apává  tesz (nem tudo, az anya tán eleve van?)

és nevelőszülő is apa lehet, mint Szent József, ő maga  józsefi értelemben érzi apának magát

merni kell az élet mellett dönteni - .mondja - akár vérszerinti édesapa valaki akár mint szent józsef

fontos hogy élet legyen körülöttünk

a biblia legelső parancsa -ezt is tudjuk-:"szaporodjatok és sokasodjatok"

aki az élet ellen vét, isten ellen vét

a család az élet továbbadásának szentélye

a kisgyerek a lajtorja a mennyek országába

a család mentőöv

egy gyereke teremtő tekintete, ahogy rádnéz, azzá tesz... aminek lát
ha gyönyörködik benned, szeretettel tud rádnézni, annál nincs jobb....

szép gondolatok....








egy zsidó magyar rabbi hazafias élete és halála

Keresnék egy frappáns Kecskeméti Ármin idézetet, de - frappánsat sehogyse találok, szinte mind túl van diszitve, ékesítve....csupa nemes eszmével meg a hazasszeretettel, még Trianonnal is, lámcsak mit mond fennállása, főrabbisága 40. évfordulóján

(Makó egész társadalma ünnepelte 40 éves papi jubileumán dr Kecskemét Ármnt, Délmagyarország 1938 szeptember 16:)

"Legyen az egyházközösség - mondotta - a vallás és művelődés eredményeivel ékes, mindenkor Istentől megáldott. Legyen a vármegye és a város egész lakosságán a szeretet és béke üdvül fakasztó szelleme. Összetartás, testvériség, vallási és társadalmi egyetértés, a becsület munkája, az egész hazában, hogy általa visszaszerezzük Nagymagyarországot, Végül a kormányzóra, a hon megmentőjére kért áldást"



természetesen a Himnusszal zárult a templomi  ünnepség....

Jut eszembe nagynénimnek (kislány korában) írt emlékkönyvi bejegyzése, az is hazaszeretettre buzdit (a vallásosság) mellett:

Búcsúzol az iskolától, de nem a további művelődéstől, Tanulod, majd éled is a hazaszeretet s a vallásos hit tanitását. A lelkednek áhitat volt mindkettő; váljék is az életednek erkölcsi áldásul"(Makó,1924. május 9.) Dr Kecskemét Ármin





- " A csanádmegyei zsidóságról irt könyvecskéjében olvasható, az 1914-es templomépitéssel kapcsolatban

dr Dózsa Sámuelról,hitközségi elnökről --kinek "lelkes, szakértő munkatársa " volt nagyapám, Löwinger  Miksa,- irja, hogy "lángoló hazaszeretet s vallási öntudatosség" jellemezte, a magyar zsidónak eszményképe volt...

a zsinagógában az idehirdetés nyelve kizárólag magyar.....a magyar zsidó hűsége helytállt a békés munka áldásaival a világháború rémségei közt .A magyar érzés, a honfiúi becsület mártír-dicsősége kijutott a makói zsidóknak is: Hősi tettek és hősi halál..."önérzetesek, büszkék, készek hazájukért a legutolsókig mindent oaadni (irja József főherceg róluk, kitüntetettjeiről1915-ben)  (nagynéném férje Grosz Jenő többiek közt hősi halottja....


Életrajzában olvasom: "1944 nyarán a makói gettó lakóival együtt őt is deportálták. A holokauszt áldozataként hunyt el az ausztriai Strasshofban 1944-ben, halálának időpontja és körülményei nem ismertek." (De mintha fent maradt volna egy legenda miszerint levették róla a cipőt, az öreg, beteg emberről, mondván, már úgysem lesz rá szüksége....)



Jól meghálálta ...az élet...a hazafiságát....

Strasshofban úgy halt meg, mint zsidó csak mint zsidó nem zsidó vallású magyarként, akinek mindene volt a vallás mellett sőt előtte a hazája! Ez a haza - annyi sorstársával- kivetette!

Hát mire volt jó az a nagy hazafiság, mire volt elég.?  Csak a halálra....





szomorú függelék:

http://nol.hu/dailykohn/holnap-mindenhol-mako-lesz-ha-kussolunk-1595103

új Páger-díjasunk

 

ez is szokássá (mániává?) válhat, minden évben elmenni a Hagymaházba a Páger-dij átadására....

hirtelen azt hittem hogy kerek a szám, mert az aula tele volt Páger-fotókkal, és a folyosón ki lettek rakva a Páger-díjasok portréi sorban, de összeszámoltam, a mostaniig ez a 18...Halász Judit, Garas Dezsó, Király Levente, Venczel Vera, Csákányi Eszter, Kern Andras, Törőcsik Mari, Kulka János, Bánsági Ildikó, Rudolf Péter,  Kútvölgyi Erzsébet, Cserhalmi györgy, Gáspár Sándor, Udvaros Dorottya, Csuja Imre, Eszenyi Enikő, Gálffi  László

 és végül, most Hegyi Barbaráé a gyűrű



és  van kerek szám is Páger 120 éve született



sok szó esett az Elveszett paradicsomról, amiben közös szerepük volt, holott akkor még csak másodéves főiskolás volt Barbara, úgy kérték ki, de két "repedtfazék" hang találkozása... mondta viccesen

ez a rekedtes hang (szerintem már nem is az) nagy szerepet játszott
először emiatt  nem is vették fel a főiskolára... viszont ezt ellensúlyozandó vállalt sok szinkronszerepet is

szó esett nem az ő habitusához illő szerepekről is, amit nagyon frappánsan hárított: hiszen ez az isteni áldás a színészetben, annyiféle embert eljátszani, képviselni őket és élheti az ő életüket.Másrészt lehet találni közös pontokat mindig...

pár nap múlva láthatjuk is az Ajtóban Emerencként....

(jól ismeri ezt a típust , mondja, páncél veszi körül de szerethető)



volt egy kis intermezzó egy most játszott Ibsen darabból is a partner Hegedűs Gézával (aki alig tudta tán nem is akarta leplezni rajongását kollegájáért)



anyaságról is szó esett, nehézségeivel és adományával együtt,  (ő is is párti a vagy helyett) Hegedűs szerint is ettől csak gazdagabb a szinészi játéka....

s még arról is szó esett, hogy milyen jó, hogy ugyanabban a házban laki 8  hónapos kora óta ....


ja meg még főzéstudományáról is illetve a csoki bonbonokról amit készít,minden karácsony előtt mindenkinek a szinházban, mert ő az együtt játszás híve, a közösségé,és a moyolyoké....





nagyszülők darabja

 

tulajdonképpen drámáját akartam írni, mert nemcsak műfaji értelemben az zajlott a színpadon, hanem a szó köznapi értelmében is...

egyébként a darab műfaji meghatározása"komédia" volt,de elég keserűek voltak a nevetések, különösen a vége felé, és volt egy jelenet amin el is bőgtem magam...

de az a jó, ha e kettő: a nevetés és a sírás keveredik, akárcsak az életben

és ez elég életszagú ugyanakkor színpadszerű remek előadás volt

gondoltam, már csak a színészek miatt is: Lázár Kati, Lukáts Andor, Szabó Éva, Benedek Miklós ...csupa ismert név.... (csak a két fiatalt nem ismertem) (bár úgy látom a fiút játszó színész se akárki: Szabó Kimmel Tamás)



arról szól a darab... hogy négy olasz-amerikai nagyszülőjével marad egy  fiatalember(a szülei "kivándoroltak" Floridába)...de eljön az idő, 29 éves korában, amikor elő akarják léptetni, azaz Seattle - be kéne ehhez utaznia (költöznie)...

kitör a pánik az öregek között, nem akarják elveszíteni unokájukat, s mindenfélét kitalálnának itthontartására, de mégse sikerül,,, de a közbülső idő alkalmas arra hogy igazán mélyen feltárják magukat, az apai nagymama, örökké etet,


az anyai cselt eszel ki egy egyedülálló nő kísértésével, az egyik nagyapa felidézi szegény apja emlékét , aki nem vehetett neki színes játékot,, csak egy vacak színtelent és hajóra rakta 14 évesen, hogy neki szerencséje legyen, a másik meg nem, nem árulja el hogy halálos beteg...végül elutazik a fiú, és meghal a nagyapa és utána sorra mennek el a többiek, s csak egy marad életben, aki örökké főz, és postán is küldi az olasz ételeket....de marad....

hát ez így nem volt sok, de a színpadi  játékkal feltöltődött




...első a család, a familia

(mert persze végül is csak megnősül és gyereke is lesz a fiúnak)

IMÁTA

Imáta nincs többé... nagyon rossz leírni.... szeptember közepe óta vannak rossz érzéseim vele kapcsolatban, akkor tűnt el a fbról, ahol addig szorgalmasan jelen volt... és nem láttam a városban se felbukkanni kedves alakját, különböző járás- segitó eszközeivel....

végül kiderült, a születésnapi jókívánságaink után - mit szorongva küldtem el ( közben ismerőseket messengeren zaklattam is ,mit tudnak róla, semmi különös nyugtattak, elvonultan élnek, ha nincs hír az jó, hát ma megjelent a hír, a rossz hír, Imáta a születésnapján távozott el (s már kórházban volt előtte is)

Imáta egy fogalom. Volt. Nem csak a neve különleges , ő maga is, (A vezetékneve  Eszes nomen est omenjáról most nem beszélek, bár intelligenciája is, mindenhez különleges nézőpontból hozzászólás a is volt)... de egy érző lélek....

élmény volt vele összetalálkozni! pár szót váltani azaz beszélgetni, mert vele minden szónak megemelt jelentősége volt....

legutóbb is, a bank sarkánál találkoztunk, ott váltottunk szót, nem akármiről, mert mindig súlya is volt annak amit mondott,kis kocsiját tolta, de pár perc múlva már a coopban láttam  vásárlás közben, én előbb jöttem ki a boltból de még láttam ahogy a polcok közt matat... valamiért megálltam és elég hosszan néztem már a kasszákon túl..... ajándék volt minden perc látni őt

nyáron láttam a művésztelep kiállításán is, mint mindig, feltűnően elegáns volt, (bár mindig is az). csináltam is róla képet, meg is akartam mondani neki... de valahogy elmaradt...

.van egy közös képünk, ahol kézenfog egy ballagáson, valamelyik fiának lehetett a ballagása, s visz magával , megszeppent fiatal tanárként.... csupa kedvesség...




Kb két éve színházban futottunk össze , én még csináltam pár képet az üres színpad előtt, és róla is...(bevallotta hogy előadás közben el-elszundított (nem lett túl jó a kép, pedig most látom, de.....nem is mutattam meg neki..





ezen a képem meg Kis Márta festőművésszel társalog jóizűen kiállitásmegnyitóján, vagy 10 éve:




---

volt egy nagyon kedves ügyvéd-patikus házaspár ismerősöm Budapesten, a Berendék. ...egyszer emlegették, hogy a Berlinben összetalálkoztak ill megismerkedtek egy házaspárral. Draskóczyékkal, s nem akarták elhinni hogy ILYEN EMBEREK élnek Makón!

Elegánsak, kedvesek, műveltek, intelligensek....meg nem is tudom mr milyen elismerő jelzők....

Hát azóta már nem.Legfeljebb a fele...(És Berendék sem. Sajnos. Oda a jobbik részünk----)





hangszerek és hidegtű

ma is voltam rajzszakkörön, de nem nagyon megy ez a hangszerrajzolás (nem volt ihletem)




én igazán emberi portrékat szeretek leginkább rajzolni, azokat is inkább csak skiccelni... számomra nincs érdekesebb az embernél (a tévében is az interjúkat kedveltem, míg volt...)

igaz, nincs az embernél izgalmasabb

amúgy meg szorgoskodott mindenki, technikásan, hidegtű eljárást most végignézhettem sőt szagolhattam (felért egy kábítószerkúrával, majd elájultam a festék meg hígító szagától, de igazán szép lenyomatok készültek, úgyhogy nekem is neki kéne durálni magam (s még lehetőleg ebben az életben....:)



 

süti beállítások módosítása
Mobil