egy zsidó magyar rabbi hazafias élete és halála

2019. február 11. - gond/ol/a

Keresnék egy frappáns Kecskeméti Ármin idézetet, de - frappánsat sehogyse találok, szinte mind túl van diszitve, ékesítve....csupa nemes eszmével meg a hazasszeretettel, még Trianonnal is, lámcsak mit mond fennállása, főrabbisága 40. évfordulóján

(Makó egész társadalma ünnepelte 40 éves papi jubileumán dr Kecskemét Ármnt, Délmagyarország 1938 szeptember 16:)

"Legyen az egyházközösség - mondotta - a vallás és művelődés eredményeivel ékes, mindenkor Istentől megáldott. Legyen a vármegye és a város egész lakosságán a szeretet és béke üdvül fakasztó szelleme. Összetartás, testvériség, vallási és társadalmi egyetértés, a becsület munkája, az egész hazában, hogy általa visszaszerezzük Nagymagyarországot, Végül a kormányzóra, a hon megmentőjére kért áldást"

természetesen a Himnusszal zárult a templomi ünnepség....

Jut eszembe nagynénimnek (kislány korában) írt emlékkönyvi bejegyzése, az is hazaszeretettre buzdit (a vallásosság) mellett:

Búcsúzol az iskolától, de nem a további művelődéstől, Tanulod, majd éled is a hazaszeretet s a vallásos hit tanitását. A lelkednek áhitat volt mindkettő; váljék is az életednek erkölcsi áldásul"(Makó,1924. május 9.) Dr Kecskemét Ármin

- " A csanádmegyei zsidóságról irt könyvecskéjében olvasható, az 1914-es templomépitéssel kapcsolatban

dr Dózsa Sámuelról,hitközségi elnökről --kinek "lelkes, szakértő munkatársa " volt nagyapám, Löwinger Miksa,- irja, hogy "lángoló hazaszeretet s vallási öntudatosség" jellemezte, a magyar zsidónak eszményképe volt...

a zsinagógában az idehirdetés nyelve kizárólag magyar.....a magyar zsidó hűsége helytállt a békés munka áldásaival a világháború rémségei közt .A magyar érzés, a honfiúi becsület mártír-dicsősége kijutott a makói zsidóknak is: Hősi tettek és hősi halál..."önérzetesek, büszkék, készek hazájukért a legutolsókig mindent oaadni (irja József főherceg róluk, kitüntetettjeiről1915-ben) (nagynéném férje Grosz Jenő többiek közt hősi halottja....

Életrajzában olvasom: "1944 nyarán a makói gettó lakóival együtt őt is deportálták. A holokauszt áldozataként hunyt el az ausztriai Strasshofban 1944-ben, halálának időpontja és körülményei nem ismertek." (De mintha fent maradt volna egy legenda miszerint levették róla a cipőt, az öreg, beteg emberről, mondván, már úgysem lesz rá szüksége....)

Jól meghálálta ...az élet...a hazafiságát....

Strasshofban úgy halt meg, mint zsidó csak mint zsidó nem zsidó vallású magyarként, akinek mindene volt a vallás mellett sőt előtte a hazája! Ez a haza - annyi sorstársával- kivetette!

Hát mire volt jó az a nagy hazafiság, mire volt elég.? Csak a halálra....