most olvasom a friss hírt meghalt Baranyi Gizike néni...
de mennyire sajnálom!
kolleganőm volt,olyan, aki már akkor is a gimnáziumban tanított, mikor még diákként jártam oda
csupa élet volt, mindenki ismerőse, minden hír tudója, jókedélyű...
így él bennem
bár a későbbi képeken mintha megszomorodott volna
de ha visszagondolok rá. élénk arcát látom, beszéd közben...
furcsa elképzelni mozdulatlan halottnak
de ez a dolgok rendje - mondják
affelé megyünk mindannyian, ki előbb ki később, de nagyjából sorjában...
kevés régi tanárom él már... s egyre kevesebb egykori kollégám...
lassan-lassan odaát is meg lehetne alapítani egy tantestületet:-egykori tanáraimból és kollégáimból)
Domokos Géza, Tömösi Emil, Ollexik Viktor, és felesége Sümegi Erzsike., Bábonyi Tóth István, Nagy Dezsóné (Sutyika), Pápay Endréné, Nellike, Márton Józsefné, Erzsike, Búzás tanár úr, Stenger Gizike, Erdei Etelka, Nacsa Imre, Jenei Jancsi, Tóth Feri bácsi, Tarjányi Laci és felesége Kiss Erzsike, Gulyás Irén, Biborka Ferenc, Kási Jenő, Raffai Szilárd, Góg Mihály, Szabó Mihályné Margitka, Zubán Márta, Szentpéteri Imréné, Csiszár Imre, Diós Jánosné, Papp Ferencné Manyika, Ribárszki György, Tóth István, Franyó Robi, Bojkóné Hadár Mari, Machalek Judit, Budayné Keczer Csilla, Mendey Árpád,...és most hallom a hírt, hogy a napokban Tóth Istvánné Esztike is elment,,, őrület!
már többen vannak odaát, mint sejtettem...
a két Gizike (Stenger és Baranyi)... és kedves mosolyuk , elmenőben...itt még csak egy osztályba tanítani (ill, a könyvtárba).(Stenger Gizike már idestova 10 éve....)
