a Cherbourgi esernyőket 1965-ben láttam Bécsben, a 64.es filmet, a kb velem egykorú akkor még ismereten francia szinésznővel (Catherine Deneuve,) Elbűvölt az egész...fülbemászó dallamaival, az is újdonság volt akkoriban, hogy végigénekelték a filmet..(a musicelek hajnalán) .mélyen bevésődött
meg a fáradt szélmalom:
forog tovább, a dalok megmaradnak , ha alkotójuk el is ment...a dalok kísérik, nem a némaságba megy!
Meglepődtem, sose láttam ilyen megvilágításban a kis szűz Mária szobrot a Szent Gellért étteremben, ebédelés közben lepett meg, igen,látom, ott van a feje fölött a villany, az világítja meg, annak fénye hullik alá, de olyan különös megvilágítást adva....,,,még sohase láttam ilyennek, ennyire élőnek, talán mert más asztalnál ültem,, más szögben néztem rá?
azt mondják, mindig ég a lámpa fölötte... (nekem ugyan mondhatják...)
csinálok róla pár közelibb képet, csak mi vagyok az étteremben, azaz mi, ketten :)
---így még az is látszik, hogy meg van sérülve a szép arca egy kicsit
felkeltették érdeklődésemet az "elfeledett díszpolgárunk" ról mégis csak elolvasottak...
végül is majdnem totális felejtésnek lett áldozata, ha csak nem találják meg egy budai ház pincéjében 5 utazóládáját, azaz hagyatékát...
most filmet készítettek életéből, meg könyvet,,, tulajdonképpen ennek bemutatójára mentem el a városháza dísztermébe (állítólag, minthogy 320 éves Makó, akarnak csinálni egy ilyen sorozatot,és ez volt a nyitás)
nagy a gyanúm, hogy többen eltévedtek és a múzeumban keresték az eseményt, mert gyanúsan kevesen voltunk. s a meghívók egy részében az szerepelt helyszínként
túlsúlyban a résztvevők, no meg a tévések, fotósok voltak jelen
(akik mint látom, ügyködtek is (még rajtam: őgömbölydedségemen is) (filmet majd hétfőn, kedden felteszem...)
egyébként maga a terem tényleg gyönyörű,. a berendezés (a szürke székek is igen,. és főleg körbe a patinás történelmi olajfestmények,, na meg egy (nem működő ) fehér kandalló méltó környezet volt az egykori miniszter, meg főrendiházi tag Hegedűs Sándorhoz, a százkezű politikushoz, mert nem tudnám most felsorolni mimindent is csinált magas színvonalon
a műsora kissé esztrádra sikerült
kedvenc hegedűsöm hegedűlt---most is gyönyörűen (a Titkos kert c film kísérőzenéjét, tanárjával)
vetítettek egy filmet Hegedűsről, amiből érdekes vonatkozások derültek ki, pl,hogy Jókai veje volt... (fogadott lánya Jolán lett a felesége
és hát főleg az utazóládák csodálatos története, ami a hagyatékot tartalmazta, s évtizedes vagy tán 100 évnyi hallgatás után bukkantak rá
aztán volt egy előadás a politikai ill közgazdasági életútjáról (elég unalmasan és vontatottan)
meg egy érdekes hozzászólás! (amiből pl megtudtuk hogy az Erzsébet hidat ő építtette, s milyen csodának is számított az a maga idejében, meg hogy a Gellért-hegynél a 1902 beírás nem a Gellért-hegy születési éve, hanem a támfalé....:)
aztán hogy hogy nem, előkerült egy mandolin és és egy mandolinos, és eljátszotta a Sole miot....)a kapcsolódási pontoktól most tekintsünk el)(de Mátyás király is benne volt meg valami corvina, szerintem még a délelőtti múzeumi Mátyás kiállítás megnyitójáról maradt ránk, merthogy ugyanaz az ember (különben) művészettörténész) volt a szerkesztő.műsorvezető:)
Sissy az asztal fölött rendületlenül állt és csak nézett....
u.i. egy fontos adalék, ami az előadások közben elkerülhette a figyelmemet, de most olvasom a Makó Híradóban: meg egyebütt:
"Millisits Máté művészettörténész kiemelte Hegedüs Sándor makói kötődését is, hiszen a politikus Makó város díszpolgára, akinek minisztersége alatt kapott Makó vasútvonalat. Az elismerést 1901-ben vehette át, amikor is a városban ipari vásárt rendeztek."
(nem tudom, elhangzott-e, de mindenesetre az egyik jelenlevő (volt tanárom, kollégám, ki amúgy díszpolgár is, ) elég indignáltan sőt bosszúsan, feldúltan és frusztráltan, érdeklődött effelől a makói vonatkozás felől , neki is volt hiányérzete ezirányban...s bizonyára némi joggal - bár némi vidékies kisebbrendűségi érzéstől vezérelve, indokolatlanul, hiszen az pl. nem is rejtve elhangzott , hogy diszpolgárunk nem is Pesten, hanem Magyarzsákodon született) *** ...
egész nap itthon, visszaaludtam, későn keltem, itthon főztem, esik a hó végeláthatatlanul, s esik a kedvem... de estére mintha elállt volna, de mégsem, de azért felöltöztem , és elmentem a Múzeumba a magyar kultúra alkalmából rendezett Koszta József kiállításra, a megnyitójára
a hóban, a biciklimmel... csak a legvégén álló helyzetembe csúsztam meg amikor megálltam:)
újabban nagyon gazdag programok vannak a múzeumban, kiállításokat is nem csak úgy tessék-lássék nyitják meg, megadják mindennek busásan a módját
most is ahogy beléptem egész közelről fogadott két Koszta festmény, ötletesen kiegészítve tárgyi járulékokkal is, de az egészben az volt jó, hogy mintha elénk jöttek volna (kvázi köszönteni)
sötét mindenütt a kolorit, nem nem a már korábban látott reprók színezési hibája, vagy oxidálódott vagy eleve ilyenre készült (gyanítom), de kezdem megszokni...ráhangolódni
bár csak a fél termet látom be, hogy megmaradjon az ülőhelyem
föltűnik (és egyben el is válik a többitől) mögöttem egy kép a Luxembourg kertben, lám ez a paraszti témákat feldolgozó festő járt Párisban is? erre ki is térnek később...
s a másik !kipécézett " nagyméretű kép"emre is a Mezőgazdasági munkás(lány)okra (mert az meg díjat nyert,. s épp annak a pénzéből tudott 8 hónapig Párisban tanulni a festő...
végre kezdünk, Bartók esti dalával, gyönyörűen hangzik, ott a Koszta festmény előtt stilszerűen is
majd Verebes György festőművész beszél kissé személyesen a festőről, gyerekkorban az ágyával szemben függött egy képe a falon, úgy hogy vele nőtt fel....s azt is mondja, hogy a képei mellbevágnak...És magyarok, nem lehet lefordítani más nyelvre, akár Adytól a Hortobágy poétáját...és örül hogy ekkora kollekciót láthat itt így együtt, ami ritkaság
köszönhető Szabó Antal magángyűjtőnek is, aki valósággal kábítószerként gyűjti a Koszta festményeket, nem készült előadni, de tárlatvezetésre szívesen vállalkozik, de külső kényszerre elmond azért egy-két érdekes dolgot, épp a Luxembourg kert ről meg a Mezőgazdasági munkásokról (arról a két képről ami rögtön feltűnt nekem)
A Louxembourg kép létezéséről csak sejtések voltak, míg nem rátalált....egy váratlan helyen...
A nagy kép meg díjat nyert... s általa tanulhatott Parisban
de nem vált francia festővé, csak áteresztette magán a hatásokat (impresszionizmus, inkább post- impresszionista lett, s expresszionista (ha már mindenáron irányzatokba akarjuk sorolni - bár nem kéne), sajátosan magyar, témaválasztásában is (mint mondta egy interjúban, megpróbálta utánozni a francia festőket, de mindig Koszta kép lett belőle)
a közben befutott Lázár képviselő is valahol itt folytatta, ezt hangsúlyozta beszédében
a kik vagyunk mi kérdést körbejárva, a zenénél és a képzőművészetnél kötve ki, s szerinte ép Koszta a példa rá hogy megmutatta mi is vagyunk valakik,, 20 év után robbant be, tudott igazán sikeres lenni, mert témái újak voltak, mások mint amit elvártak volna... (ekkoriban a lakkosságnak mindössze 10 %-a élvezett választójogot ,Koszta témaválasztása is már politikai üzenet volt: az alföldi természeti háttér, a paraszti életforma......de ő tudatosan ábrázolta azt , amit....s ezzel körvonalazta is kulturális identitását... ami jellegzetesen magyar
hát sáros egy város volt ez a Makó. rossz földutakkal, s állandó épületrombolással---Puszta Jancsi legújabb diaképsorozata alapján
nem is értem, vagy lehet, hogy csak ezekre összpontositott
most egyáltalán nem vágyódtam vissza ide, egyedül a zsinagógai tóra és üvegablakairól néhány kép remegtette meg a szívemet, a tóráról nem sikerült fotót csinálni olyan gyorsan továbbment, de az üvegablakokról igen, sajna a nagyapámé a jerusalemi táj, nincs köztük Csakhogy ennek (szinte) mindnek nyoma veszett. ez is a rombolás totális áldozata
de most közelebbről nézve, lehet, hogy ez az az ablak ?,
nem mégse, csak hasonlít:(ez egy Makó anno albumból levett kép, csak fekete-fehér sajnos)
vagy mégis?
nem hagy nyugodni a kérdés, megkeresem P.J.-t telefonon.....
de ez (a jobboldali) biztos, hogy unokatestvérem felmenőjéé.Neumann Zsigmondé, a menorával:
Meghalt Andy Vajna. Újabb kortársféle, 75 éves volt, még fiatalabb is nálam egy évvel, hiába, én már körém, magamhoz mérem, viszonyítom a haláleseteket is... ráadásul "hosszas betegség után" mint írják
Én igazán, őszintén sajnálom, magánéleti viselt dolgai és főleg kifigurázásai ellenére
És az vitathatatlan tény, hogy (2011 óta ingyen! filmkormánybiztos) az ő ideje alatt lendült fel sose látott magasságokba a magyar filmipar
"Az ő kormánybiztosi időszakához olyan nagy magyar filmsikerek születtek, mint a Saul fia, A nagy füzet, a Kincsem, a Testről és lélekről, az 1945 és a BÚÉK. Szerepe a magyar filmipar fellendítésében elvitathatatlan, a Magyarországon forgató filmek volumene regnálása alatt csaknem ötszörösére nőtt. A “Vajna-korszak” alatt a nemzeti filmalap által támogatott magyar filmek több száz nemzetközi díjat nyertek el, köztük az Oscart, a Golden Globe-ot és az Arany Medvét – írták."
"Andy Vajna az elmúlt héten azt mondta közvetlen munkatársainak: “It is my passion to give back”, azaz az volt a szenvedélye, hogy visszaadjon valamit annak az országnak, ahol született." Ki pótolhatja majd?
egy festőművész járt le hozzánk Szegedről, foglalkozásokat tartani
aki meséivel sejttette, hogy valamikor jobb napokat látott,külföldöket is járt, nem akárki volt
de sohase panaszkodott jelenlegi állapotára
szinte mindig mosolygott az arca, beszéd közben is
az akkori szegényházból (akkor azt hiszem így hívták) kért ki egy bácsit, sokszor őt rajzoltuk, kemény vonásait, modellként, aki rendületlenül, mozdulatlanul ült köztünk , és semmi hajlandóságot nem mutatott arra , hogy netán szóba elegyedjen velünk...persze mi se nagyon
volt idő, amikor a városszéli gépgyárba jártunk ki, ott vázlatokat, rajzokat készítettünk a különböző munkafolyamatokról
én egy olyan rajzomra emlékszem, amin nagyon árnyaltan egy hatalmas gépmonstrum áll a középpontban...
aztán mintha elvágták volna, nem emlékszem, mikor mentem utoljára razszakkörre
csak arra, hogy mintegy epilógként, évek múltán Szegeden a villamoson összetalálkoztam a festőművész bácsival, s mondtam neki, bölcsész lettem, összecsapta a kezét, miért is hagytam abba a rajzolást, már hol lennék azóta?
tényleg. Hol lennék?!!!
nem olyan rég jártam a Somogyi könyvtárban egy múltat idéző kiállításon, hát mire nem bukkantam, az én festőművészbácsim két igazán érdekes s patinás festményére....
1 17 14,56
ezeket találtam hrtelenjében róla:
Erdélyi Mihály (1894-1972) 1912-től a Monarchia haditengerészeténél szolgált. 1920-tól a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, illetve Révész Imre mellett a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1916-tól kezdődően majd két évtizeden keresztül Európa különböző országaiban (Franciaország, Németország, Olaszország, Svájc) élt. 1923-tól Firenzében festészetet tanult, majd Palermóban a szobrászat mesterségével ismerkedett. 1934-ben Szegeden telepedett le, de 1938-ig tulajdonképpen Baselban élt. 1936-ban kiállított a Velencei Biennálén. Szemből ábrázolt portréján Erdélyi elegánsan, sötét öltönyben, nyakkendővel látható.
Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, majd a kecskeméti művésztelepen, Firenzében és Palermóban képezte magát. Mestere: Révész Imre. 1967-ben a szegedi Nyári Tárlat díjazottja, 1969-ben Szeged város festészeti díját kapta. Tengerészként bejárta a világot, majd festőként Európa több országában dolgozott. 1934-ben telepedett le végleg szülővárosában. Bekapcsolódott a hazai kiállítási életbe. 1936-ban részt vett a Velencei Biennálén. 1967-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1971-ben a Műcsarnokban szerepelt kollektív tárlaton. 1968-ban a szegedi múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást műveiből. Halála után 1994-ben volt ugyanitt emlékkiállítása. Több műve található a szegedi Móra Múzeum gyűjteményében.
ma majdnem elfelejtettem a rajzszakkörömet, pedig sajnáltam volna ha elmulasztom
sokan hiányoztak is , pedig épp ma jöttek a tévések
valami vágóképbe bekerülhettem (észre se vettem)
a vezetőnk szépszál fiáról készítettünk portrét, szegény el is ülte magát,,,a végére
én megint legalább két nézőpontot választottam egy szembét meg egy profilt, s megint eléggé vázlat- ban maradt, nem kidolgozott, de most is azért "finom" lett
de azért szeretnék már kimozdulni a kidolgozottság , az árnyalás felé...
kétszemélyesek, négyszemélyesek általában, néha hat is, van köralakú is, ott többen elférnek, de ha nagyobb csoport jön, azoknak össze szokták húzni a kisebb asztalokat
egy ilyen asztaltársaság elé kerültem én tegnap az étteremben, háttal ülve nekik azért nyugalomban tudtam falatozgatni, az én kis kétszemélyesmnél, szemben a kabátom látványával
hanem amikor befejezték... lett nagy sürgésforgás a fejem fölött ...asztalhuzigálás , új teríték felrakása, az öreg pincér tanitgatja a fiatalt hogy kell milliméter pontossággal beállitani az asztalokat őj/régi helyükre
a fejem azért szerencsére a helyén maradt (mint megkönnyebbülve meg is jegyeztem gyors távozóban, mert kávét már nem volt merszem kérni)...de nem értette el..
ma már óvatosabb voltam és jó messze elültem a tisztes táraságtól és csak távolból figyeltem nyugodtan fogyasztott kávém mögül távozásuk után az akkurátus és önfeledt rendezkedést, szinte örömmel
végül is öröm nézni, ahol ilyen odafigyeléssel , szeretettel dolgoznak, minden milliméterért...:)
