Proustnak a madlen, egy sütemény íze, nekem meg úgy látszik a fülem az érzékenyebb érzékszervem, mert két hallási élmény is ivódott nagyon belém a legkorábbi időkből, sőt 3
a legelső bombák süvítése -fütyülése volt, ami csak utólag tudatosodott hogy az lehetett
a második padló röcsögés nagyanyám zongorajátéka közepette (ő játszott, és jött közben egy bácsi , ki nekem ajándékot hozott...)
a harmadik: a neológ templom fenti karzatának (amikor még voltunk annyian hogy a nők ott foglaltak helyet) a padzatának a röcsögése,,, mikor körbejártam (volna) a nagy csöndben..
többre most hirtelen nem emlékszem, de erős a gyanúm, hogy a zene is nagyon korán nagy szerepet játszhatott az életemben, anyukám mesélte, hogy egész csöpp koromtól, rángattam a rácsos ágy rácsait ritmusra mozogva...és persze hogy óvodás emlékem is még Pestről, hogy énekelünk az óvodában egymás kezét keresztbefogva... nameg a zsinagógai padlóröcsögés mellett Schulmann bácsi kántorunk csodálatos mélyről jövő hangja....ami felért egy zokogással....)
Azt akarom még elmondani, hogy imádom az unokámat!
Azt a tiszta gyereki édes hangját!
Ahogy belecsilingeli a telefonba, hogy boldog születésnapot kivan, s még másnap is! mert első nap is hozzátette, hogy nem csak arra az egy napra kivan boldogságot, hanem után, után,után stb, és addig mondta míg bele nem fáradt, hogy után....
És az ajándékot nem tudja átadni ezen sopánkodott, mondtam hamarosan elmegyek érte is, de mondta, hogy feltétlenül szóljak előtte, hogy legyen ideje feldíszíteni a házat!
És este vendégek voltak náluk, és egyszer csak elhallgatott a telefonban, mondta, hogy mindjárt jön, hát beszólt a vendégeknek, hogy mindannyian egyszerre kívánjanak nekem boldog születésnapot, és A a plüss MACIjával is boldog születésnapot kívánt
nem hiszem hogy maradt bennem egy részecske is ami azonos azzal, amikor megszülettem folyton cserélődünk, kicserélődünk mi az ami mégis összefog csakis az emlékezet az a híd mi összeköt
bár arra nem is emlékszünk amikor megszülettünk képeink bájos durcás mosolygó arcú idegenek de mégis tudjuk mi voltunk egykor ilyenek s mellettünk anyánk még fiatalon ő is hogy megváltozott az évek során
mi őriz meg bennünket s mennyi ideig vajon jobb nem is gondolni rá
nagyon finom, természetelemű hidegtűnyomatokat látunk a Hagymaház galériájában---Ormos Zsuzsa művésztanárműveit....
attól függ, hogy nézzük, bár ő már olyan címeket adott nekik (átmenetileg, mert ez mindig változhat) amiket beléjük látott épp akkor, amikor a címet adta
mert ilyen a természet...(belelátható) no meg a mi természetünk (belelátó)
Hézső Ferencobjektivabb ismertetője után Ormos.Zsuzsa beszélt is erről, pár kép bemutatása kapcsán
pl a Szurkoló vagy a Lángelme
azt mondja mindig szeretett volna karikatúrákat csinálni, nem ment neki, s lám mégis, mert a természet elemeiben ott van a karikatúra is
ott volt a szakkörünk is, kár hogy nem voltam ott épp azon az órán, amelyen ezt a technikát megtanította, de remélem még pótolhatom, mert ahogy megláttam ezeket a barna árnyalatokat,, az szamaras álmom jutott eszembe, a három alakkal, és álmomban mint egy hidegtű műalkotás olyan volt (most már tudom)..
megvolt a harmadik József Attila köri találkozónk, többen voltunk, jöttek újak is, igaz nem merészkedtek közelebb, csak tisztes távolból hallgatóztak
megint érdekes volt minden, Örkény Istvánnal fűszerezve
egy (alig) egypercese volt a középpontban
később megnéztünk egy ebből készült animácós filmet....
s ezek kapcsán sokmindenről beszélgettünk, főleg az "igazi" írásművek többféle értelmezési lehetőségeiről... tömörségük mentén... (egy falábú kislány és egy patkány összefüggéseiben)
egy hónap múlva jön egy költő az időmértékes verselésről beszélni..
s amitől tartok, kaptunk kvázi házi feladatnak egy remarket, azaz írjunk újra valamit, én nem hiszem hogy megcsinálom, mi értelme van megcsinálni valamit újra, ha már egyszer megvan, hacsak nincs vele valami plusz (korszerű) szándékom... na még gondolkodom,,,
(szeretem ezeket a foglalkozásokat, mert gondolatébresztőek, és egy hullámhosszon tudok lenni az előadóval is)
anyu repesztette meg mindkettőt, annyira szerethette
az egyik apu igazolványképe volt, amit anyu a deportálásba is magával vitt, s hol máshol tarthatta volna biztonságos helyen, mint a melltartójában, persze ott megtört...
s persze én el is vesztettem annyira elraktam..a háború után.....
ma avattuk, délelőtt 10-kor. - számomra ez az idő még nem a külvilágé. de összekaptam magam, és természetesen jelen voltam, már sokan ott voltak, a hideg elől behúzódva a múzeum belső aulájába,, de voltak kint is , végül is szép számban
ott volt természetesen a család , gyerekek, unokák és az özvegy is
csakFeri bácsihiányzott
de nagyon!
elhangzott az Epilógus egy gimnazistától
Sz. Zsuzsamuzeumigazgatói (utódi) minőségben is szép beszédet mondott róla, az életéről, de különösképp egy mondat ragadott meg: csak az hal meg aki semmit sem csinált... nosFeri bácsiaz ellenpélda, ő szokszorosan élhet tovább, mert ő annyi mindent csinált, és önzetlenül, másnak!..
az emléktábla szép, komoly hozzá méltó
a hivatalosságok meg a család egyenkoszorúján kívül Balog Tündeis elhelyezett egy sajátot, egy sajátost, és nagyon jellemzőt, ide illőt, borostyánból, arany szalaggal átkötöttet, amin ez (azAranynak irt)Petőfi idézet állt .
Más csak levelenként kapja a borostyánt neked rögtön egész koszorút kell adni
s láttam Tünde száján, hogy nagyon lefelé konyult, amikor visszafelé elfoglalta a helyét
nagy ember volt köztünk, nagy ember ment el, s lett egy emléktábla,
bár emlékét sok egyéb (múzeumok, könyvek...) is őrzik, s élőn - szerencsére, szerencsénkre
minden évben szinte kötelességszerűen elmegyek a városi újévi koncertre, immár 25 éve...
miután nemzetközi hírű fúvós szimfonikus zenekarunk biztosítja mindig a színvonalat, a polgármesteri beszédeket elviselem valahogy, (sokszor nehezen) ,s mindig van egy u.n. sztárvendég: idén Vastag Csaba
most először csak az erkélyre kaptam már jegyet, de igazán jót, pont középen ültem első sorban és a helyzet magaslatán
jó volt valami induló kezdésnek, aztán fúvós szőlamokkal aRigolettofantázia ... megCsajkovszijtól valami. jellegzetesen szláv....
meg még valami, már elfelejtettem...a szokásos színvonalon (jó, hogy, itt voltak szép számmal a régi tanítványok is , hivatásos zenészek ma már, visszajöttek,,)
volt a polgármesterasszonynak hivatalos beszéde, szörnyű végeláthatatlan és fontoskodó "előadás" (mert a pm assszony folyton előad - nomeg kitüntet s virágokat osztogat az arra méltó zenészeknek...)
nade aztán berohant a színre ez a Vastag Csaba, és bőgtem, amikor elhagyta a szint (többszöri ráadások után, s már előtte is)
ez valami csoda volt..., amit művelt, velünk...
kezdte aSinatraszámmal aStranger in the nighttal, régi kedvencemmel (66 óta) , alakított rajta modernizálta, jó volt, de ezzel még nem kapott el...igazán
Őrizd az álmod, míg élsz.... s mindenképp meg akart mozgatni bennúnket,jobb kezünket fel, majd felállni,gondolt egyet és egyszer csak a nézőtéren volt, köztünk
aMátészámokkal kezdődött ,aMost élszrefrénjébe vont be , akkor kezdődött valami bennem
Azért vannak a jóbaratok...Anijutott eszembe, akinek már nem igen jut eszébe semmi, és bőgtem...egy sort, hogya rég elvesztett álmotmár nem tudjukvisszahozni egy szép napon ... soha !
aztán meg ajégből vagyok,tán fel se olvadok
de felolvadtam....
nagyon is
és mi volt még:? azt hittem szinte hogy vége, annyira csúcson volt minden (Közben épp telefonált (volna ) lányom, bekapcsolva hagytam a telefont hadd hallja ő is.. épp Boldog új évet harsogott a Csaba, de kikapcsolta.., irt egy smst hogynáluk minden oké) (nálam is! :)
a zenekar..aztán játszott tovább
sCseh Antalelénekelte aHazám hazámat a Bánk bánból
és kicsit selypítve , de jó volt -láthatóan meg volt elégedve magával, s a karmester is vele)
(ÉsSimándyvan előttem a maga méltóságteljes egyszerűségével aki még nem teljesitménynek tekintette egy ária eléneklését))
Csodálkoztam, hogy még mindig nincs vége ... (kellett volna, kiderült, hogy már fagyoskodnak kint a negyed 9-re meghirdetett tüzijátékvárók)
de lett tűzijáték is, kb háromnegyed óra késéssel, de telik bőven az új évből -reméljük
csak legyen olyan jó az új év mint a kezdő koncertje... akkor már elégedettek lehetünk
(s még az is belefért, hogy egy zenész csak a végén kapta meg a polgármestertől az üdvözlő virágot...
