ma avattuk, délelőtt 10-kor. - számomra ez az idő még nem a külvilágé. de összekaptam magam, és természetesen jelen voltam, már sokan ott voltak, a hideg elől behúzódva a múzeum belső aulájába,, de voltak kint is , végül is szép számban
ott volt természetesen a család , gyerekek, unokák és az özvegy is
csak Feri bácsi hiányzott
de nagyon!
elhangzott az Epilógus egy gimnazistától
Sz. Zsuzsa muzeumigazgatói (utódi) minőségben is szép beszédet mondott róla, az életéről, de különösképp egy mondat ragadott meg: csak az hal meg aki semmit sem csinált... nos Feri bácsi az ellenpélda, ő szokszorosan élhet tovább, mert ő annyi mindent csinált, és önzetlenül, másnak!..
az emléktábla szép, komoly hozzá méltó
a hivatalosságok meg a család egyenkoszorúján kívül Balog Tünde is elhelyezett egy sajátot, egy sajátost, és nagyon jellemzőt, ide illőt, borostyánból, arany szalaggal átkötöttet, amin ez (az Aranynak irt) Petőfi idézet állt .
Más csak levelenként kapja a borostyánt
neked rögtön egész koszorút kell adni
s láttam Tünde száján, hogy nagyon lefelé konyult, amikor visszafelé elfoglalta a helyét
nagy ember volt köztünk, nagy ember ment el, s lett egy emléktábla,
elmenőben elkezdett esni a hó
