Az ember addig nem halhat meg mig boldog nem volt...mondja Lengyel Menyhért a Csodálatos mandarinban, szerintem meg ne csináljon addig évértekelőt se, mig nincs vége az évnek, ne igyon ugyanis előre a medve bőrére (hogy a szállóigéknél maradjunk),,,de biztos eltelik még 2-3 nap, amíg be is fejezem ezt az "értékelést", úgyhogy elkezdem ma...azaz 29-én este
Egyébként ez a bevezető nagyon is az évemre jellemző, ha a blogbejegyzések alapján összegzek: rémes az a pesszimista hangvétel, ami legtöbb írásomra jellemző, arra kell gondolnom, hogy az írások csúsztatnak, túloznak mindig, mert jóval borúlátóbbak, mint én a való életemben....
Ami azt illeti valóságalapja mégiscsak van a hanyatlásomnak, amik az évek számával egyenes arányban nőnek, néha meg is rohannak (talán most is) bár igazán nem is voltam idén beteg tudtommal), de 3 balesetem is volt, az meg elgondolkodtatótt, és nem lehetett véletlen, én mindenesetre erős figyelmeztetésnek fogtam fel: egy fejbeverős otthoni balesetet, hokedli széteséssel, egy biciklilezuhanóst, egy vonatról leesőst, Általában nehezek a reggeleim, rosszul ébredek, túl korán, szakaszosan fel, hamar elfáradok (sőt eleve az vagyok),leejtek dolgokat, összetörök,, elerőtlenedtem, fakulok, néha nehezen lélegzek, elfáradtam, állandóan fáradt vagyok ("minden padon megtalálsz",néha el is alszom rajtuk, olyankor felriasztanak, hogy jól vagyok? ó , persze...) Kiszámítok minden lépést , nehogy feleslegesen mozogjak,.redukálódom, egyszerűsödöm mindenképp, depressziós vagyok szerintem .bár ezt senki nem hiszi el nekem, legfeljebb kikiált hipochondernek,(pedig lehet, hogy " csak" dopaminhiány:).hidegben görcseim vannak...a lábam, a szívem, ja a carotis negativ volt, de a szívem összevisszakalapálására felhívta figyelmem az uh-s orvos, úgyhogy megyek a kardiológiára 16-án,(a tricuspidalis insufficiencámmal) na nem folytatom:) mert még panasznak tűnne vagy sajnáltatlásnak Hagyjuk ezt a témát, jobb úgyse lesz...
Elmentek páran (különösen a korosztályom zavar, ahonnan mintha sűrűbben...): Aznavuor, Tahi Tóth László, Stepan Hawkings, Kányádi, Szepesi György, Tóth Feri bácsink, Székhelyi József, Gábor (Grünhut) Évink, Bertolucci és vele a huszadik százada,
A legfájóbb két unokatestvérem elvesztése: Vera és Péter !Közben Anyámat álmaimban állandőan újra elveszítem! De volt egy álmom, amiben - végre- apám is benne volt...(egy szamárháton ültünk, mindhárman!)
Egyébként mintha a transzcendencia újra közelebb került volna hozzám, ( vagy én hozzá), különösen álmaimban: héber nyelvű , dallamos imaszövegekre ébredek,(boruch ato.. melech hoajlom..ovinu malkenu. él mole rachamim...) ősi héber dallamokra felelnek (többnyire sírással) a génjeim.. u.n. istenjeleket kapok( dieu) elgondokodtató "csodák" környékeznek (foltok érthetetlen eltűnése,..).sőt a vers írás is nem egyszer egyfajta imádkozásnak tűnik,s tudom, hogy a csoda bennünk van, legalább is mi is kellünk hozzá, mint ahogy isten is bennünk ha helyet adunk neki
Ja igen, az írás mint a légzésvétel egyre inkább létszükséglet, bár sokszor nem tudom kinek mondom (magamon és istenen kívül:), és afféle reménytelen szerelemnek tűnik, vagy mintha madár lennék, ki csak magának dalol, de néha azért kapok nagyon jóleső visszajelzéseket is...hogy mégis csak értékes és fontos amit írok. s nyomasztanak a megnemírt ill össze nem szerkesztett írásaim (amit meg kell csinálni .. Apámat keresem, Messze Jerusalemtől, Ha sipol a vizforraló.. legalább ezeket)mert nyomot kell hagyni arról, hogy itt voltam én is...(az őseimmel) Meg kéne már írni elmaradt "életművem",Ha-ha-ha , tovább nem halogathatom. Hova is halogatnám....
Mindeközben, hogy lezárulóban a jövő, úgy tűnik kinyílt a múlt és az is kimerithetetlen(ül) A levéltárban kutakodva rengeteg anyagot , dokumentumot, képet találtam őseimről (nagyapák, nagymamák, apa, nagybácsi...stb) apai nagymamáról pl. kiderült, hogy koncerteket is adott amellett hogy később tanított éneket, zongorát, nagyapa ügyvédsége mellett jelentős közéleti tevékenységet is folytatott, nagy demokrata volt, a polgári radikális párt egyik szervezője,a nagybátyám jelentős szinházit táncosit, apám meg zenét szerzett stb....Nagyapa mint a Márciusszabadkőmúves páholy titkára, küzdött a gondolat-, sajtó., világszabadságért,polgári általános és titkos választójogért, a női egyenjogúságért -de az élettragédiáját is az újságban döbbenten találtam meg... egyetlen most megismert fotójával.. mint ahogy anyai nagymamám gyászjelentését is, amin már ugyan én is szerepeltem mint gyászoló unoka 1947.ben Hát szinte frissen rázott meg ez a a hír is: "... Régi tisztes kereskedőcsaládot ért súlyos gyász ma reggel, hosszas betegeskedés után meghalt özv. Löwinger Miksáné, aki a deportálás szenvedéseit magasabb kora és betegsége ellenére megnyugvással és bizakodással viselte el és haza is tért. Az alattomos, kinzó betegséggel azonban megviselt szervezete nem tudott megbirkózni és ma hajnalban csendesen elhúnyt. Halálát kiterjedt család és rokonság gyászolja" (1947. julius 23) ez nagyon egybevág a megtalált notesze bejegyzésével,Élni betegen is nyomorultan is jó. Egyébként Csacsagyeröknek hívott (múltkor kérdezte valaki)
Már gondoltam rá , hogy azért is jó lenne elköltözni, hogy ne botoljak mindig emlékeimbe, de akkor meg hiányoznának...(node temetőbe is csak egyszer egy évben kell menni...)
Már nem zuhatagként jönnek elő az emlékek amúgy csak epizodikusan, úgyhogy lassan le is zárhatom az emlékcserepeket (ha szól a vízforraló) ( a kollégium, egy festói szerelem, a nagybátyáim , a konzi, szürke szekrény...bukkantak még föl)
És figyeljük csak a jelent s a jövőt, unokámmal egyre elevenebb , kölcsönösebb a kapcsolatom, remek kis pofa....(szerintem színész és pedagógusi tehetséggel megáldva...ahogy tanit, engem
és felköszönt szülinapon,anyák napján húsvétkor stb
Anyja változatlanul jól teljesít nem csak anyaként, a munkában is, (fő)szerkesztőként, s költőként :irodalmi artisjus dijat kapott a tavalyi verskötetéért Anna visszatér ("fontos költő fontos kötete")(személyesen nem vagyok jelen de élő közvetítéseket hallok pl a kubrádióból a Héviz_Magvető jótékonysági felolvasasáról, rádióbézsből, költészetnapi versmaratont,, "Szeretlek anya" könyvbemutatón stb (a Bartók jubileumi koncerten az ő beszédét olvasták fel, sajnos nem tudott lejönni, Makóra) Publikál is különbözö irodalmi lapokba változatlanul (Jelenkor, Tiszatáj jut eszembe hirtelen) (de épp ma az év utolsó napján, egy fontos publicisztikája jelent meg (a családvédelemről)
(vagy márciusban a szabadsághiányról a Magyar Narancsban -a civilek védelmében)
Kevesebbet voltam fent Pesten idén, az alkalmanként azért kicsit hosszabban (lassuló mozgásomnak megfelelően), mikor Pesten voltam igyekeztem programokon részt venni,
Láttam a Kamrában a Bádogdobot! (igazi színházi élmény volt), a Trafóban bábszinházként Időnk rövid történetét (is, csalódás),a Dohány utcai Goldmark teremben Haumannal egy beszélgetést hallgattam, amin fel is lépett
Láttam egy nagyszerű filmet A legsötétebb órát- Huszárik kiállításon filmjeit, újra, a Szindbád milyen nagyszerű újra és újra..Frida Kahlo kiállitáson voltam, újabb film Egy fantasztikus nő, Saját szobák kiállitást léttam Shaár Erzsébet szobraivai)
A Margon különböző irodalmi programok dömpingben (még lányom is megsokallta) :
Máté Gábor színházi naplói, József Attila tanulmánykötetének kritikai kiadása, Nádas, Gárdos, Hofi, Vásári, feministák, Dragomán(i sziporkák), Simon Marci, (van-e) női irodalom, Varró Dani (és fiai), Fehér Balázs(új fiatal író, lányom felfedezettje-szerkesztette Vak majmával), Riportfilmek Krasznahorkaival , és Gyulájával és Nádassal és Gombosszegével stb
Itthon viszont fenti hiányosságokat is ellensúlyozandó szinte minden adódó lehetőségre elmentem (hát adódott olyan is amire nem kellett volna, olyan alacsony volt a színvonala, a közönség igényre való hivatkozással főleg ,(gondolok nézhetetlen vigjátékokra a szinházbérleten belül)
Kicsit úgy érzem magam ezzel a kettéosztottsággal (amit viszont nem igen birok, döntenem kell , valószínű Budapest mellett) -mint a népi-urbanus kérdésben....s ez csak fokozódik mióta az ország is kettészakadni látszik (ahogy azt lányom a Körútzár c.immár legendás versében meg is írta)
nos az itthoni programjaimból merítve:
17. Páger-díjas Gálffi, filmje Utójáték , Radnóti levelezése-könyvbemutató, Homonnai kiállítás, Zorán koncert, Pál utcai fiúk, musical, zenepaviloni koncertek, nemzetközi fúvósfesztivál, szabadtéri szobor kiállítás, Korona terasz beszélgetések (Vashegyi György, Koltai Gábor), görög néptáncosok, Kordáék hagymafesztiválon, Bagossy brother (felfedezés!),Bartók jubileumi hangversenye, Fejünk felől a tetőt, Hajszál hiján Holywood (szházbérlet), Bach karácsonyi kantátai (Purcell kórus, Orfeo zenekar) .Csókay előadás Hit és tapasztalatról, Jámborné Balog Tünde és Petrás Mária köszöntése a múzeumban, Makó szobrai, Makó anno könyvbemutatók,, Életképek fotókiállitás, Sabbath Song műsora a szegedi chanuka vacsin, Emlékszik még Makóra ? régi fotók a könyvtárban diavetitéssel,, A boldogtalan herceg (makói theatrum) idősek karácsonya (Tabán), Bartók karácsonyi hangversenye
Elég sokat mentem moziba (már gyerekfilmeket is nézek, előzetesként ajánlandó-e unokámnak):
Napszállta, Fantomszál, Könyvklub, Legényanya, Vándorszínészek, Anyegin (Hvorotovszkijjal - közvetités a metből), Robert Gida a barátom, Meddig marad meg a világ gyönyörűsége (koreai külön bemutató),Az én hősöm, Rendszerből törölve, Bohém rapszódia, Cold play, Diótörő..., Egy nap, Mary Poppinss visszatér,
Zenét hallgatok mindig. állandó háttérként is, azt hiszem most jött el az életemben az az idő, amikor (nagyanyám jóslata szerint is külön jelentősége lett, a következő lépcsőfok az lesz, hogy hegedülök is:::) Amikor Zorán pl ezt énekli amikor a banda, ezt a kolót játssza , mosolyog a jóisten, s közénk áll egy táncra",....vagy Piezzola Angyaltánca, Schubert f moll fantáziája... beszédessége. Bernstein vezénylései dinamizmusa, egy csendes meditációs koncert....vagy akár egy váratlan Este a székelyeknél.... döbbenete...
Egyébként kreativitásom előhozandó járok képzőművészeti szakkörre,(hetente) és irodalmi körbe (havonta) :)....
Hátralevő feladatok (gyakorlatiasak) megcsináltatni a tévét, a konyhai melegvizcsapot, mosógépet (venni), redőnyök megjavítása,, előszobában a neonok kicserélése.... Igen, ilyen triviális dolgok,hanyagságok, ide írtam, mert nem halaszthatók tovább!
Többet kell olvasnom Idén szinte csak Márait,(Naplók) E.P.-t (egyszerű történet,Márk..Nádast (Világló részletek!) Radnóti levelezést , olvastam...Mondjuk jól megválogatom :) (ami a mi könyvtárunkban művészet!)
Ami a közéletet illeti (ami egye nagyobbat igyekszik kiharapni a magánéletünkből) kiábrándító minden, kezdve a választások manipulációitól,(megint a kire NE szavazzak volt az ominozus kérdésem), s Babits fekete országa jutott eszembe, ahogy néztem az árnyakar az iskola (a szavazó helyszín) falán...baljósan,, aztán Timi verse a kettészakadt országról a maratoni költészetnapi felolvasáson jól kapcsolódott is ehhez
Kis életmenetünkben (imára megnyíltak az ég kapui)...,(januárban a Dohány utcai zsinagógában "emlékeztünk" a gettó felszabadítására...) egy finisszázson is "fényesítettük a csillagokat (a dávidcsillagot is), Petri napsütötte sávjátinkább csak túlélni mint elérni akarjuk már,, az állami kitüntettetek felét se ismerem (bizonyára ők a másik fele az országnak),s félek így is lecsúszott sapkával járunk-kelünk mint a babakocsiban a gondatlan anyák gyerekei).bár lehet hogy később úgy tekintünk erre az időre vissza mint a mi "boldog békeidőnkre(mit akkoriban nem tartottunk tán annak de tény hogy minden évben meg kell gyújtani azokat a fénykereső adventi és vagy hanukai gyertyákat....újra és újra...,,,
Egyre jobban szeretem a természetet , de rájöttem összefüggésére a szabadság szeretetemmel, ami retrospektve is mindennél fontosabb... tán életem vezérmotívuma is volt, ha el is fojtódott sokáig.... Konkrétan a Maros-partot imádom, (de a Duna fölött a Várkertnél is szavam elakadt) és de bármi fát , bokrot is, egy paddal..értékelek.(alig várom a tavaszt, s nem szeretem a telet) de ha kinézek az ablakon a kopár fákra, már az is megnyugvást ad....Olyan gyönyörű minden köröttünk, hogy érteni vélem a képtilalom igazi okát: ne nyúlj hozzá csak gyönyörködj benne, hiszen tökéletes (Azért én néha lefotózom)
**********
Na ha ezt valaki is végigolvassa....:) kicsit olyan ez már, mintha nem is évet hanem életet értékelnék, de akkor már még pár tanulság:
Több időt kellene fordítani egymásra, a kapcsolataink ápolására! (hozzátartozók, rokonok, barátok,ismerősök) a végső szemlénél azt hiszem csak ennek van jelentősége.... amit egymásnak adtunk - magunkból!
és nagyon gyorsan nagyon hirtelen történik minden, amikor már késő...
és mindenkinek megbocsátok, kibékülök, megbékélek (élőkkel s holtakkal).. ja és ezzel összefüggésben magamnak magammal is főleg.
Volt egy nagyon erős rosszullétem,azt hittem meghalok,,,, aztán elmúlt, de nem felejtem el amit ahogy akkor éreztem,
ha a halál szele igazán megcsapminden szó róla szépítés lehet csak (okt.18)
Jól esnek egyre gyakoribb visszajelzések egykori tanárnőségemnek, amik segítenek tovább élni ,ill elhitetik hogy nem egészen hiába éltem,Egyébként március 9-én álmomban egy férfi hang ezt mondta:"Az a jó az életben, hogy a vége felé, mindennek a rendbehozása nem gond, hanem s z é p ""
(elkezdtem,,,)
