egy alkalom, egy vetítés s egy este ...csak nem hagyom ki, ha már agyondíjazták ezt a filmet ill. főszereplőjét (és egyáltalán olyan kevés film van amit érdemes megnézni)
bevallom azért tartottam a közhelyektől, hogy tele lesz vele a film, meg az alapszituáció is elcsépelt,:agyonhajszolt, 3 gyerekes nő, házastársi válsággal megtűzdelve...
de azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem volt közhelyes a film, még ha nagyon valóságízű is, és hétköznapias. Inkább meghitt volt és életteli. Friss!
szinte sajnáltam mikor lejárt ideje (bár meg volt toldva még pár órával az az egy nap, hogy keretes is legyen a történet majdnem (mert már előző estétől kezdődik )reggeltől reggelig tart...(bevallom kezdő tanárként volt egy kisregény tervem, címe is megvolt A kör, és egyetlen napomat akartam leírni benne, amiben annyi minden benne lett volna, a kulimunkáimmal , problémáimmal együtt - mint cseppben a tenger, de épp a hajszoltságom miatt nem tudtam megírni paradox módon/)
nos a film befejezése is nagyon személyes élményt elevenített fel számomra , tovább is víve azt ( szimbolikusan is, de nagyon elgondolkodtatva)
csöng a kaputelefon, az elgyötört főhősnő félrerakja, dörömbölnek az ajtón, mégis csak jön a vízvezetékszereló (a gondos anyós hívására), a kis bölcsis beteg gyerek bemászik az asztal alá, és az anya pár tétova mozdulata után, utána mászik, még a terítőt is gondosan lehúzza magukra... eltűnnek, elrejtőznek a külső valóság elől. Ez a film (nyitott) vége.
(ja, hogy mi ebben a személyes? gyerekkorom kedvenc (búvó- s men)helye mindig az asztal alatt volt (felnőtt koromban még nem próbáltam ki, de talán épp ideje lenne már!?!)
