anyu repesztette meg mindkettőt, annyira szerethette

az egyik apu igazolványképe volt, amit anyu a deportálásba is magával vitt, s hol máshol tarthatta volna biztonságos helyen, mint a melltartójában, persze ott megtört...

s persze én el is vesztettem annyira elraktam..a háború után.....

a másik képen én vagyok olyan 3-4 évesen....



édes,bizalommal teli tekintető, masnis , szőke, hullámos hajú kislány....

ez a kép még ma is megvan, beszkennelve is látszik az átlós repedés...

néha mikor különösen vágyódom a gyermeki tisztaságra,felteszem a fb.on portréképnek

mindenki elámul tőle...


jut eszembe anyu  lefestette mindkét fotót, nem fénykép másolata lett, de kép, s színes

apu komoly arcát érdekes módon kis halvány mosolyra fakasztotta


nagyon szerethetett bennünket anyu, a repedés azt bizonyítja,...









s most a szívem reped, ha végiggondolom....