Proustnak a madlen, egy sütemény íze, nekem meg úgy látszik a fülem az érzékenyebb érzékszervem, mert két hallási élmény is ivódott nagyon belém a legkorábbi időkből, sőt 3
a legelső bombák süvítése -fütyülése volt, ami csak utólag tudatosodott hogy az lehetett
a második padló röcsögés nagyanyám zongorajátéka közepette (ő játszott, és jött közben egy bácsi , ki nekem ajándékot hozott...)
a harmadik: a neológ templom fenti karzatának (amikor még voltunk annyian hogy a nők ott foglaltak helyet) a padzatának a röcsögése,,, mikor körbejártam (volna) a nagy csöndben..
többre most hirtelen nem emlékszem, de erős a gyanúm, hogy a zene is nagyon korán nagy szerepet játszhatott az életemben, anyukám mesélte, hogy egész csöpp koromtól, rángattam a rácsos ágy rácsait ritmusra mozogva...és persze hogy óvodás emlékem is még Pestről, hogy énekelünk az óvodában egymás kezét keresztbefogva... nameg a zsinagógai padlóröcsögés mellett Schulmann bácsi kántorunk csodálatos mélyről jövő hangja....ami felért egy zokogással....)
