merthogy van egy ilyen Makón, igaz, hogy szinte elzárva, egy nem használt épület 2. emeletén, két szobában, egymásra zsúfolva, képek, érmek, kelyhek, oklevelek, egyéb sportrelikviák, mind őrzi azt a gazdag múltú sportéletet ami Makón volt valaha...
a honismereti kör u.n. konferenciát szervezett oda a napokban, miért is ne mentem volna el rá, bár a vezetőjük Pné Zsuzsa fölöttébb elcsodálkozott, hogy mit keresek itt: én és a sport? hát nem tudhatta, hogy valaha én is milyen ügyes tornász voltam (egy kartörés meg iskolaváltoztatás akasztotta félbe tornász "karrieremet", de továbbra is minden részfeladatom jeles volt testnevelési órákon (kivéve a kislabdahajitást, gyér karizmaim miatt:) (mert hogy anyám szerint nem hordtam be elég kanta vizet!:)
érdekelt a téma, azért is, mert főleg kortársaim voltak érdekelve, az én generációm ideje alatt volt igazán nagy sportélet Makón (s mint szurkoló is érdekelve voltam, némileg)
igen, főleg kortársak tartották kiselőadásaikat ezen a fura konferencián és mondhatom, némi szomorú nosztalgiával
a kézilabdás Kalász lány szája széléről .végig letörölhetetlen volt a szomorúság , fel is olvasott egy levelet (oszt társamét, N. Borcsáét, amit az akkori pmesternek irt, Makóról, 50 éves találkozójukon...megható volt (azért nem felejtem el neki, hogy harcias kézilabdajátékosként egy tesi órán törtetése közben belekönyökölt a mellembe()
a sakkról B Tibi beszélt (kicsit magánjellegűre sikeredetten, s kevés sakkal)
a birkózásról P Feri, inkább apja edzői múltját fejtegette, de sok képpel illusztrálta
nameg a foci...ami engem hidegen hagyott, de jó volt hallgatni a hőskorról, hogy anyagi hátrányokkal, nehézségekkel, de milyen lelkesen sportoltak eleink, és volt is közönségük, értük is, az ő szórakoztatásukra folyt mindig a küzdelem....
beszéltek a múzeum önkéntes létrehozásáról is M Laci, fura sorsa alakulásáról...
én szurkolok,hogy maradjanak meg az emlékek, késői korok okulására, tiszteletére, esetleg méltóbb és látogatottabb környezetben
-- ne ennyire magasan....
kis rosszullét fogott el, (levegőhiányból),az ablakhoz mentem, kinyitottam, és ez a látvány tárult szemem elé:
(már csak ezért is megérte felcaplatni)
