Lányom ir az ÉSbe , négy hetente a tárcatárba tárcákat.Személyeseket...

Egy két nappal előbb általában átküldi, de most nem, ezért elrohanok városunk egyetlen Ést is árusító helyére (a Sparba), s el is olvasom ott, frissiben

És az utolsó előtti mondatoknál jóleső érzés fog el: "Nyugalom! El fog múlni"

Nagyon ismerősen cseng

Most ezt üzenné a gimistáknak, kérésre

De -ő lehet, hogy már nem is tudja -,. egész kis (bölcsis, ovis)korában folyton ezzel biztatgatott ....nyugtatgatott korai bölcsességével

meg magát is

el fog múlni

még a tanárnőségem is

minden

Hát elmúlt

Igen, a kamaszkor is, amiről irt... ebben a tárcában meghatóan





de hogy nem tudnának irni a kamaszok? ezt cáfolom, saját akkori irásaival is!