,

csak ne lenne ilyen büdös a szomszédos asztalnál ülő nő cigarettájának a füstje

de rosszalló pillantásom után, - bár nem érti mit mondok-, átteszi a cigit a távolabbi kezébe

elmenőben meg kedvesen mosolyog

söt köszön is, magyarul!!!!!


junius 8

meghalt Zefirelli, rég beteg volt, rég hallottunk róla, de azért is nagyon megrendit a halála

mert valahogy beletartozott a magas (film) mvészetve

mint egy örökké világitó csillag

hát szerintem világit is örökké

ezekkel a filmekkel, amiket ránk hagyott

A makrancos hölgy (1967)

Romeo és Julia (1968- örök kedvencem

Napfivér és holdnővér (1972)

Tea Mussolinivel (1999)


****

Ilyen formátumú filmeket sajnos már nem csinálnak!

az időjárás is folyton borsot tör az orrom alá

most a hőséggel

még nemrég kerestem a napsütötte részleteket, most meg menekülök előlük

hőségriadó, III, fokozat!,

aligszandál, nyári lenge ruha, szalmakalap...árnyék!

ballagtak a nyolcadikosok - kis felnőttek

tele diszebédeikkel minden vendéglő, ki is szorultam mindenhonnan, előzetes bejelentések híján

nem baj, ilyen melegben megoldom másképp az ebédem

de elgondolkodtat ez a hatalmas össznépi felhajtás


én nyolcadikban, emlékszem, szavaltam, az ünnepségen az iskolaudvaron, Adyt: Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, 
Most gyertek, szabad mellü örömök 
S pusztuljatok, bilincses iskolák. ....

s a fotó tanúsága szerint szinte előre dőltem a láthatatlan viharban

vége lett. szerencsésen... az volt a lényege, hogy elmúljon

nem kellett a felhajtás!

 

külön jutalmat se kaptam soha otthon a mindig kitűnő bizonyitványokért. természetes volt. hogy mindig ötösöm volt mindenből, hogy mindent becsületből megtettem (azért  nem is esett nehezemre), ajándékok, ünneplések nélkül

s ez igy volt rendjén

          in memoriam Anne Frank


és még mindig csak 90 éves lenne. lehetne

ha nincs az az örület, ami kioltotta életét egész fiatalon

mennyi regényt írhatott volna (még)

a naplója, mit tulajdoképpen anyaggyűjtésnek, gyakorlásnak szánt, az egyetlen fentmaradt írása, de joggal nagy becsben tartott emléke

emlékszem olyan idősen olvastam (mit olvastam? ) faltam!) mint amennyi ő volt amikor irta

édes, őszinte, kedves, és máris nagyszerű iráskészséggel, megjelenitó képességgel rendelkező, őszinte kislány

de egy a milliónyi áldozat közül

legyen áldott az emléke


és olvassátok

még csak 90 lenne

előttem ment az úton, pár szál sárga virág már volt a bal kezében, s néha leguggolt , szedett újakat hozzá az út szélén..

furcsa dejavu érzésem lett, mintha sajátmagam láttamvolna jópár évvel ezelőtt

csak a Maros-part felé vezető töltésoldalon

igy szedegettem én is az utam menti virágokat...

naszóval az a bizonyos ónémet szék, a kiszombori Rónaiak kiállitásán,itt van:

megszólalásig ugyanilyen székünk volt, az ónémet ebédlő garnitúránk részeként, ami állt még egy nagy asztalból, egy hatalmas, tálalóból és egy trümóból....

itt nem a hozzávaló bútorokkal van együtt, stílusban se illik hozzá se az asztal , sem a tálaló (a vak is látja!)

mondja is a kiállítás kommentátora, M. Attila, hogy a bútoroknak az a története, hogy széthurcolta a zombori nép... (és úgy szedtek vissza  néhányat belőlük, a kiállításra, ezért a szedett-vedettség? vagy nem is tudnak róla?)

én mondom , hogy nekünk ugyanilyen székünk volt, erre Attila, lehet, hogy épp a Rónaiéktól származik...

elöntött a düh, még hogy rablásből ? mi , "a gazdag Löwingerek" . nem raboltunk TŐLÜNK RABOLTAK!

tudja...(?) - vissakozik

de a fullánk ott maradt (pl a Bösendorfer zongoránk emléke mellett...)

még most is elönt a düh....

felpumpáltattam a biciklim gumijait jókeményre,könnyebb legyen hajtani,

s gondoltam, ha lemaradok, legfeljebb visszafordulok, de nem, jól tartottam az iramot, méghozzá legelöl -a kiszombori túrán (a Szirbik Miklós egyesület szervezésében)

megnéztük a helytörténeti kiállítást, sőt még azt is tisztáztuk kint, hogy mi az a lóré:

aztán a Rónai kiállítást néztük meg a kúriában, a rendező Marosvári Attila (v. tanitvány) kalauzolásával

a Rotrundát, ami egy körtemplom, (rejtélyes keletkezési körülményekkel) s már beleléptem, mikor eszembe jutott, hogy már voltam itt lányom iskolai kirándulása alkalmával,még ált iskolájával (csak nem maradt róla fotó mert rosszul volt befűzve a film)

s legvégül lenéztük a kastély tornyából a környéket

aztán egyedül hazabicikliztem már lassabb tempóban (nem menvén el az infuziónak becézett kocsmába, megbeszélni a dolgokat)

....


(volt egy kissé kellemetlen epizód egy kiállitott ónémet  szék kapcsán, nem megy ki a fejemből, leirom   .majd máskor, mert vannak vonzatai, amőgy is, amikről még irni akarok)