erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

cipők

2019. június 01. - gond/ol/a

úgy nézett rám a fekhelyem előtt a két egymás mellé rakott fekete bokacipőm, mintha kérte volna, hogy fessem vagy legalább rajzoljam le.


egyből megértettem Van Goghot és az ő bakancsait....

van egyfajta felszólító mód...



2019 máj 24

butácska, szöszke kislány

szőke voltam
szöszke és butácska
legalább is így
képzelem el
magam a fotók alapján
mik megmaradtak
s mik egy olyan szép
kislányt mutatnak
ki túlokos már csak ezért
nem is lehetett
legfeljebb kamaszkorára
mikor már eleget
bántotta az élet
bántotta előbb is
hiszen deportálták
s majdnem megölték
de ezt föl se fogta
így szól a családi monda
én azért sajnálom
s örülök annak
ha butácska volt
ahhoz hogy
mindent felfogjon
abból mi ellene folyt
1945. augusztus Rózsadomb

levéltári látogatás

 

az volt szombat délután, voltunk is rajta szép számmal, én nem csak ilyen alkalmakkor megyek, hanem mondhatni rendszeresen, "kutatni", mit meg is emlitett a levéltárvezető, Urbancsok Zsolt,egy másik társammal együtt, hogy kutatásaim közepette érdekes, meglepő dolgok kerülnek elő  (hát fölöttébb:)...mostanában kicsit elhanyagoltam, de megyek is vissza a felbemaradt anyagokért, sőt , mint láttam az emeleti raktárban, József Attila bizonyitványainak anyakönyvét is itt őrzik kikutatni az iskolatárs rokonok, anyu, nagynénik, nagybácsik bizonyitványait is mondjuk( az iskolában csak az érettségi bizonyitványok vannak már...50 év után már semmi se titkos. azt hiszem, 1959 a vizválasztó....

azért hallottam új érdekességeket:



a vicces kezdetről nem is beszélve, hol l
eszögeződött, hogy a levéltár nem a posta kirendeltsége

hanem régi iratok megbizható, gondos őrizője

kutatószolgálattal, ahol is családtörténetet lehet kutatni, családfát felállitani

sajnos a törökök alatt minden megsemmisült, igy a legelső irat, a legrégebbi csak" 1682.es , egyébként fölöttébb érdekes, mert arról szól, hogy egy püspök hiába akarta megszerezni magának a várost, a kamara rendre utasitptta! :), hogy hagyja békén a makóiakat...

akik egyébként 4 év adómetességeket kaptak is a visszatelepülésért..

van egy 1699-es védlevél is!

egyébként méterben mérik az iratokat, s igy  2km 100m iratot óriznek!

az iratok főleg dobozokban vannak, savmentes (famentes) papirok zömmel félbehajtva -

Vizi Dávid  a z ADTtről beszélt,aminek én is szorgalmas és eredményes kutatója vagyok, de mivel folyton nő a feldolgozott források száma, igy nem lehet abbahagyni a kutatást se





szavaztam

Szavaztam.

Nem mondom meg, kire, de azt elárulom, hogy legszívesebben senkire...

Szomorú ez a politikusi kinálat, mit elolvastam még a fülkébe lépés előtt a bejárati ajtófélfáról....

Egyébként nem értem, a sok reklám helyett vagy mellett miért nem tudják ezt előre közölni és népszerűsíteni

1 szavazatom beledobtam a tengerbe...


Azért nem vitt volna rá a szívem, hogy elmulasszam



makói csendélet május 26. délután (szavazás után)

majdnem példakép

Azt mondja F.É. hogy vannak napok, amikor nem tud járni, de táncolni akkor is! Megértem. (velem is hasonló történik csak a konyhában nem a Vigszinházban, jó talpalávaló zene hallatán, a rádióból)

Meg készül a 3. könyve, a szerelmének, a szerelméről. (93 évesen!) (Tulajdonképpen nekem is megvan vagy 3 könyvre való gépiratom, csak szét kéne szálazni, összerakni...) -

Csodálom ezt a nőt! Ha lenne példaképem, (sose volt!) azt hiszem őt választanám most.

 

anyu varrt is nekem

 

anyu varrt is nekem, emlékszem (egy fotó hozta elém, egy nagyon szép fekete kiskosztűmszerűséget (azt hiszem valami átalakítás lehetett, eredetileg neki lehetett valamije finom gorgettből), szép, elegáns, fehér gallérral, a lábamon úgy látom a magas s
arkú drapp körömcipőm van (ez volt az első magas sarkúm...nagylányságom külső jele... jobb lett volna, elegánsabb a fekete, de így is jó), vékony vagyok és elég sikkesen ülök, na mosoly nincs az arcomon

ezt a fotót fotóról fotóztam,valaki elhozta az sokadik érettségi találkozóra, én nem is emlékeztem rá, nem is tudom hanyadikban volt

de megmozgatott....

valahogy mindent előhozott....

amit most nem tudok elmondani. csak érezni

...,

de akárhogy is nézem ezt a csoportfotót, meg kell állapítanom, hogy  -meglepő módon, de - én vagyok rajta a legelegánsabb - ott az első sorban a bal szélen- a fancsali képemmel együtt :)


barna bőr

 

kora nyáron már barnára sültem, azaz alig kopott le télen a barnaságom,, szinte ráégett. Azaz dehogyis égett, mintha az lett volna a természetes színem, nem is perzselődött soha pirosra, és nem is hámlott le. Csak a fürdőruhám helyén a fehér csíkok jelezték, hogy a bőröm valójában (hó)fehér (szemem kék, hajam aranyszőke (volt), tiszta "Árja" vélhették volna a háborúban,-mit tán épp emiatt a külsőm miatt úszhattam meg - gondolom ma már.)

Ki hitte volna, hogy eljön  ez a világ, hogy idejön, ahol még elsőben valami ilyet verset tanultunk

nagy a világ sok-sok ország
s benne különböző emberek

vagy : egyik ember annyi mint a másik
           bár a bőre barna vagy fehér
          

és mindenkit magunkhoz öleltünk, még bőrszintől függetlenül

volt egy mesekönyvem  3 kis bájos "szerecsen" gyerekről szólt, akik különböző kalandokon mentek át, itt ezen az illusztárción, amit anyu le is festett külön nekem, épp szőke fehérbőrú kis barátnőjüktől búcsúznak egy gondolán!


süti beállítások módosítása
Mobil