erről-arról-amarról még
kövek
kövek, kövek
fehér kövek
hallgattok
de ha fülelek
hallom hangotok
ahelyett a több mint
1200 áldozat helyett
kiket elvittek
s nem tértek
vissza
soha
kövek, kövek
fehér mosott kövek
nincs könyörület
nincs mi lemossa
a bűnt
mit elkövettek
ellenetek
kövek, kövek
élettelenek
csak én hallom
beszédetetek
amúgy némák vagytok
mint a közönséges kövek
belétek
temetkezek
gyerekrajzkiállítás az új könyvtárban
vonz ez az új könyvtár, meg arra is gondoltam, hátha ott melegebb van mint a hetek óta lehűlt, és távfűtetlen panelomban, ahol hiába hagytam véletlenül éjjelre is bent a hősugárzót, csak 18 fok körüli a hőmérséklet, elmentem kiállitásnyitásra , ill kicsit még előbb is...
igaz hogy a belső udvarra bezáródtam, mert beragadt a kilincs ( a kavicson ülő nőt szemléltem meg közelről, hát bizony túlsikálták, a finomságát mégis csak elveszítette), ,
aztán liften (az már nem ragadt be, még beszél is!) felmentem az első emeletre, ahol a művészeti iskolásoknak már be volt rendezve a zárókiállitása, mit majd később a képzőművészeti egyetem egykori rektora prof emeritusa nyitott meg
közben vetitették a fotókat a rajzoló gyerekekről, rajzaikról, feltűnt egy fekete hosszú hajú kislány . a rajzával, amin egy fekete hosszú hajú lány képe van....de sehogy se sikerült lefotózni, végül a végén a tanárnője kivetitette nekem pont ezt
érdekes , hogy az ember magát rajzolja mindig (Leonardo arcai is hasonlitanak rá is...)
(az a fekete kislány lehet, hogy azért ragadott meg, mert mintha kicsit hasonlitana az én lányomra is ebben a korban..na és ő is mindig rajzolt festett... (egész 18 éves koráig..)
igaz hogy a belső udvarra bezáródtam, mert beragadt a kilincs ( a kavicson ülő nőt szemléltem meg közelről, hát bizony túlsikálták, a finomságát mégis csak elveszítette), ,
aztán liften (az már nem ragadt be, még beszél is!) felmentem az első emeletre, ahol a művészeti iskolásoknak már be volt rendezve a zárókiállitása, mit majd később a képzőművészeti egyetem egykori rektora prof emeritusa nyitott meg
de addig is bámultam... korosztályonként az emelkedő színvonalat.
igaz épp tegnap bukkantam lyányom régi vázlatfüzetére, mit 8 éves korában rajzolt tele, főleg a rólam készített karakterisztikus rajzaival, hát nem 8 éves teljesitményt nyújtva, jóval meghaladta látásban élesszeműségben és ahogy visszaadta pár jellemző ceruzavonással, ahogy kávézok, állok ülök, fekszek, írok... a leghétköznapibb dolgokat művelem, és mégis jelentőséget tudott adni neki... mondtam is neki..mire csak ennyit reagált azt mindig is tudtuk hogy 8 éves koromban nem úgy rajzoltam mint a 8 évesek...Csakhogy én már el is felejtettem...)
igaz épp tegnap bukkantam lyányom régi vázlatfüzetére, mit 8 éves korában rajzolt tele, főleg a rólam készített karakterisztikus rajzaival, hát nem 8 éves teljesitményt nyújtva, jóval meghaladta látásban élesszeműségben és ahogy visszaadta pár jellemző ceruzavonással, ahogy kávézok, állok ülök, fekszek, írok... a leghétköznapibb dolgokat művelem, és mégis jelentőséget tudott adni neki... mondtam is neki..mire csak ennyit reagált azt mindig is tudtuk hogy 8 éves koromban nem úgy rajzoltam mint a 8 évesek...Csakhogy én már el is felejtettem...)
na szóval klassz rajzok voltak kiállítva (is), különösen tetszettek az önarcképfélének gondolt, hetedikesektől
közben vetitették a fotókat a rajzoló gyerekekről, rajzaikról, feltűnt egy fekete hosszú hajú kislány . a rajzával, amin egy fekete hosszú hajú lány képe van....de sehogy se sikerült lefotózni, végül a végén a tanárnője kivetitette nekem pont ezt
nos kiderült, hogy nem önarckép. a gyerekek kiválasztottak a művészettörténetből egy nekik tetsző képet és azt festették. le.(kicsit át) de ugyanakkor bele magukat is, illetve már eleve a választásnál tudatalatt szerepet játszhatott valami belső, rejtett hasonlóság (ez itt egy tahiti nő lehet, valószínű Gaugain (ugyanigy találtam egy Boticellit )
érdekes , hogy az ember magát rajzolja mindig (Leonardo arcai is hasonlitanak rá is...)
(az a fekete kislány lehet, hogy azért ragadott meg, mert mintha kicsit hasonlitana az én lányomra is ebben a korban..na és ő is mindig rajzolt festett... (egész 18 éves koráig..)
tünde könyvbemutatója
a rajzkörről testületileg átvonultunk az új könyvtárba, az első könyvbemutatóra
Balog Tünde új könyve (régi írásokat is tartalmaz ugyan, de egybekötve újakkal kiadott egy családregényt (-félét)....cime Különös tartomány (családregényféle régi és újabb elbeszélésekből)
De jó!
(Arra is gondoltam titokban, hogy majd ellesek technikai fogásokat is, mert nekem is gyűlik az "anyagom", csak összefoltozódni nem akaródzik), hogy majd ellesek technikákat (de azt hiszem, úgy nem tudnék működni mint Tünde, mert én röghöz kötött(ebb) vagyok, és az utolsó bötűig csak a megtörtént valóságot tudom írni..Tündének csak a kiinduláshoz kell , az elrugaszkodáshoz,--a többit kipótolja kitalációval....pedig - és ez elgondolkodtatott már-a beszélgetés folyamán mint Mezei Katalinnal folytatt,- az emlékezés és a képzelet édes testvérek (nálam az emlékezet árva vagy inkább "egyke")
Gyönyörűen hegedült Bíró Anita, a második számra kedvet kaptam, de nagyon magasak a fekvései... végig mosolygott, míg játszott, elragadó volt...
aztán a beszélgetés is érdekes, és Tünde felolvasott két érdekfeszitő részt a könyvből. Igazán varázslatos, bevonó a stílusa! (mint tudjuk, e most valahogy még egyenletesebben és sodróan hömpölygőnek tűnt... minden benne volt.(egy élet, összegzően)
végül is a titokra nem kaptunk, mert nem is kaphattunk választ, az alkotás lényegére: hogy hogyan is lesz a semmiből valami, az ember a kimondhatatlant, az elérhetetlent ostromolja (idézte Domokos Mátyást) ez sarkallja...de igazán a dolgokat csak érezzük, mert a kimondás devalvál...
Lázár Ervin (is) irigyelte tőle, ahogy megírta "elködlött dédanyáit", ő várt is gyerekkora megírásával, míg meghaltak a szereplők, mert a neveken nem s tudott volna változtatni
de hiába is mondja nagyobbik lánya hogy "anyám megint kiteregette a családi szennyest", nem a való annak égi mása.... nem lehet számon kérni a művön a hétköznapi valóságot (de tudom ezt én is..)....
s aztán végeláthatatlan sor, dedikálás , és Tünde mindenkivel kicsit el is beszélgetett, mint egy pszichoterapeuta (imádhatják, engem nagyon gyakran összetévesztenek vele, megörülnek, és amikor rájönnek, hogy nem ő vagyok én, mindig csalódnak)
én is beszélgettem ezzel-azzal, a végén utolsó lettem a dedikálásra , mert nem akartam állni a sorba
(megemlítettem Tündének függelékként ahhoz amit mondott arról, hogy a múlt sose lezárt, belefér a jövő, hogy a levéltárba lehet kutatni, nekem is mi minden jött elő, a múltamból , őseim szinte feltámadtak az archív lapokon, meg a fluidum szóra is rákérdeztem, ami csodás úton került hozzám , (anyu sugallta,, neki is csak úgy jött...) és még mi mindenről beszélhettünk volna... Na majd a könyvben.
s Tünde (nagyobb) lánya titokban le is kapott bennünket...trécselés közben, örülök ennek a képnek (bármennyire is zilált és elterült vagyok rajta:
valaki a fb -ra felírt egy hízelgőt alá "A legjobb makói fotó, - két ikon"...
(hát ...nem ártana legalább egy könyv nekem se az "ikonsághoz", valódiságához, kiérdemeltségéhez, mert így csak szégyenkezhetem az írónő árnyékában)
közben lányom Libri dijátadón, s mint kiderült mindkét díjazott könyv (a szakmai és a a közönségdijas is az ő általa szerkesztett könyvé lett: Gratula! Neki is...
közben lányom Libri dijátadón, s mint kiderült mindkét díjazott könyv (a szakmai és a a közönségdijas is az ő általa szerkesztett könyvé lett: Gratula! Neki is...könyvtáravatóm
felavattam!
felavattam!
igen, csekélységem...az újjáépitett Makovecz féle könyvtárat
felavattam...
elégedetten és gyönyörködve
felavattam!
azt hiszem sokat leszek itt,,...
igen, csekélységem...az újjáépitett Makovecz féle könyvtárat
felavattam...
elégedetten és gyönyörködve
itt már a kávézóban ülök, ebéd után, visszajöttem a város bronzérméért (nem tudtak vissza adni) megittam itt egy jó kis kávét, régi szimplás pohárba adagolva, klassz asztalnál , kényelmes formatervezett széknél, közben olvastam is, várakozásomban, és elégedetten hátradőlve konstatálom:
felavattam!
szóval ez az én könyvtáram volt és marad felújított változatában is... mikor lebontották évekkel ezelőtt a régit s nagy huza-vonával kezdték az újat,fel is villant bennem: vajon megérem-e a nyitást, hát megértem, hurrá! és akarok is még jó sokáig járni belé, mert nagyszerűen felszerelt, s a különböző tevékenységekre jól széttagolt, amellett gyönyörű a szemnek (szájnak...mert hogy a büfé is van)
azért nem akarom kisajátítani magamnak az avatást. némileg az ernyőktől látni lehetett a zuhogó esőben, ahogy ropta az Állami Népi Együttes a színpadon, a polgármestert beszélni, aki végre megemlítette és köszöntötte elődjét Buzás Pétert, aki idehozta Makóra Makoveczet...
Áder is egy résben felbukkant, de egy mukkot nem szólt, bár az ő neve alatt folyt az avatás...(úgy látszik kibeszélte magát előtte a környezetvédelmi előadásán a Hagymaházban)
Megoldotta a pap az épületet, elvágták többen a nemzetiszín szalagot, és ezután beözönlöttünk az épületbe, és ámultunk, bámultunk gyönyörködtünk....
elfogott az az otthonosság érzés benne mit megfejthetetlenül de jelen van minden Makovecz épületben, a hatalmas méretei ellenére
azt hiszem sokat leszek itt,,...
az egyik oldal
elmentem Gyurcsány fórumára,,,
ne kérdezd miért
szomorú vagyok, már megint két rossz közül kell választanom
és aligha tudom már eldönteni melyik kevésbé az
még az is lehet, hogy NEM megyek szavazni?
egyébként ahogy belépem a terembe, olyan fojtott volt a légkör(nem is véletlenül lehettem majdnem rosszul ) mintha csupa megalázott s már eleve megvert, legyőzött ember ült volna némán a tömött sorokban
annyira sajnálom ezt a jobb sorsra érdemes népet!
ne kérdezd miért
elég lapos volt, az első része, amin jelen volt a sajtó, sorfalat álltak, be pont elém... semmit se láttam a járkáló Gyurcsányból, rosszullét is kerülgetett levegóhiányból(?) de a hátam mögött ülő volt tanítvány (s volt szoc képviselő) szerencsére kinyitotta az ajtót, és helyet cserélt velem mellette igy szabad levegőn ültem, végül is
később elmentek a sajtósok (átmenetileg) (így szólt a megállapodás, nem is bántam , mert nem csak a látványtól fosztottak meg hanem össze-visszamászkáltak és vették filmre a nézőket (bennünket!)!)
s elkezdődött a fórum, a kérdések szerintem nem a Gyurcsánynak voltak szánva, de mindenesetre, Gyurcsán elővette a parlagibb hangját s bizony nem szalonképesen kezdett beszélni (ha népszerűsködésből tette, nálam bizony célt tévesztett)
szomorú vagyok, már megint két rossz közül kell választanom
és aligha tudom már eldönteni melyik kevésbé az
még az is lehet, hogy NEM megyek szavazni?
egyébként ahogy belépem a terembe, olyan fojtott volt a légkör(nem is véletlenül lehettem majdnem rosszul ) mintha csupa megalázott s már eleve megvert, legyőzött ember ült volna némán a tömött sorokban
annyira sajnálom ezt a jobb sorsra érdemes népet!
nagyszülők
annyira sovány voltam és lapos hasú, hogy az apósom hónapokig el se hitte , hogy az Unokája nő a hasamban(tekintettel előrehaladott, 41 éves koromra. ami akkoriban annak számitott,különösen az ő köreiben Csak legutoljára, a kórházban, a halálos ágyán , mikor már a félidőn is jócskán túl voltam, mosolyodott el, s mondta: most már elhiszi,úgy érzem nyugodtabban és elégedetten halt így meg , ezzel a tudattal (bár már volt három fiú és egy lányunokája, nade mégis.....)
anyósom is mondogatta, hogy ne csodálkozzak, ha nem látják rajtam a terhességet, hiszen sok nőnek terhesség nélkül is van akkora pocakja,mint nekem az első hónapokban
de mikor én első perctől kezdve érzékeltem...
így nem esett jól...
egyébként a biztos jel az első mozgás -olyan volt mint belűlről egy simogatás vagy csiklandozás - épp náluk, a kis szobában a rekamiéjukon esett meg,
eleinte sokat segített anyósom a kisgyerek körül de hamar lett egy másik (fiú) unokája is aki lekötötte a figyelmét, aztán meg nem soká ő is beteg lett, s hamarosan meghalt
de van még egy olyan fénykép, lányom olyan 3 éves lehet rajta, amin mindkét nagyanyjával (anyu ekkor már beteg volt, látszik is némileg rajta) Ő hamarabb el is ment...., mikor lányom 4 éves volt
végül is lányomnak 8 éves korától nem volt egy nagyszülője se (sőt nem sokkal ezután apja se)
anyai nagyapja (az én apám) pont születése előtt 40(!) évvel...."ment el"... na nem
szépitgessük a dolgot ., lett megölve valahol Szerbiában!
(most döbbentem rá, hogy szegény kislányom nagyszülők nélkül is nőtt fel.... s hogy csak én voltam a háttérben egyenes felmenő...)
az új könyvtár árnyékában
ÚGY ÖRÜLÖK, HOGY LETT EGY RANDOM FOTÓM AZ ÚJ, MÉG FEL SEM AVATOTT KÖNYVTÁR ÁRNYÉKÁBAN!
MAKOVECZ TÚRÁRA GYÜLEKEZTEK NAGYON KEVESEN, ÉS AZOK SE MAKÓIAK, MINT ÉSZREVÉTELEZTEM IS, AZTÁN EZZEL KAPCSOLATBAN JÓL ELBESZÉLGETTÜNK
hogy mennyire látszik az ha valaki nem makói, inkább ha nem földink, hiszen majd mindenkit ismerünks egy ilyen kisvárosban..
egyébként csak szomszédbeliek , vásárhelyiek voltak....
a szétplasztikázott szobor
AZT HITTEM ROSSZUL látok, vagy rossz lett a fotó, az én kedvesarcú kavicson ülő lányom odalett
széttört a szállításkor még az újjáépítkezés alatt, és szerintem jócskán nem sikerült a restaurálása
sokáig letakarva is tartották elrejtve kíváncsi tekintetem elől
de most, inkább ne láttam volna
olyan az arca , mint valami szétplasztikázott, egy tömbből faragott durva arc, a törékeny finomsága után
nagyon szomorú vagyok, siratom a régit
de olyan jelképes is ez
nem vigyáznak az eredeti értékekre
a cizelláltság a törékenység nem divat ma már
a "világ varázstalanitása" egy széttört szobor újraállithatatlanságában is most megtörtént
***
azért kíváncsi vagyok, hogy senkit nem vontak felelősségre gondatlansag miatt a széttörésért, és mennyit fizethettek s kinek ennek az elbarmolt"plasztikázásért", nem lehetett volna jobban megoldani az eredetihez hűen?!!mert ez csak megcsúfolt változata.....nem tudom, az alkotó Tóth Valéria mit is szólna hozzá... ha...
még nem láttam "életben" csak ezen a fotón, de eleve félek a látványtól! :(
bennem a régi kép él, a virágos , világos miliőjével.....(de sokat olvastam a társaságában)
közvetlen szállitás előtt
restaurálás után