annyira sovány voltam és lapos hasú, hogy az apósom hónapokig el se hitte , hogy az Unokája nő a hasamban(tekintettel előrehaladott, 41 éves koromra. ami akkoriban annak számitott,különösen az ő köreiben Csak legutoljára, a kórházban, a halálos ágyán , mikor már a félidőn is jócskán túl voltam, mosolyodott el, s mondta: most már elhiszi,úgy érzem nyugodtabban és elégedetten halt így meg , ezzel a tudattal (bár már volt három fiú és egy lányunokája, nade mégis.....)
anyósom is mondogatta, hogy ne csodálkozzak, ha nem látják rajtam a terhességet, hiszen sok nőnek terhesség nélkül is van akkora pocakja,mint nekem az első hónapokban
de mikor én első perctől kezdve érzékeltem...
így nem esett jól...
egyébként a biztos jel az első mozgás -olyan volt mint belűlről egy simogatás vagy csiklandozás - épp náluk, a kis szobában a rekamiéjukon esett meg,
eleinte sokat segített anyósom a kisgyerek körül de hamar lett egy másik (fiú) unokája is aki lekötötte a figyelmét, aztán meg nem soká ő is beteg lett, s hamarosan meghalt
de van még egy olyan fénykép, lányom olyan 3 éves lehet rajta, amin mindkét nagyanyjával (anyu ekkor már beteg volt, látszik is némileg rajta) Ő hamarabb el is ment...., mikor lányom 4 éves volt
végül is lányomnak 8 éves korától nem volt egy nagyszülője se (sőt nem sokkal ezután apja se)
anyai nagyapja (az én apám) pont születése előtt 40(!) évvel...."ment el"... na nem
szépitgessük a dolgot ., lett megölve valahol Szerbiában!
(most döbbentem rá, hogy szegény kislányom nagyszülők nélkül is nőtt fel.... s hogy csak én voltam a háttérben egyenes felmenő...)
