itt már a kávézóban ülök, ebéd után, visszajöttem a város bronzérméért (nem tudtak vissza adni) megittam itt egy jó kis kávét, régi szimplás pohárba adagolva, klassz asztalnál , kényelmes formatervezett széknél, közben olvastam is, várakozásomban, és elégedetten hátradőlve konstatálom:

szóval ez az én könyvtáram volt és marad felújított változatában is... mikor lebontották évekkel ezelőtt a régit s nagy huza-vonával kezdték az újat,fel is villant bennem: vajon megérem-e a nyitást, hát megértem, hurrá! és akarok is még jó sokáig járni belé, mert nagyszerűen felszerelt, s a különböző tevékenységekre jól széttagolt, amellett gyönyörű a szemnek (szájnak...mert hogy a büfé is van) 

azért nem akarom kisajátítani magamnak az avatást. némileg az ernyőktől látni lehetett a zuhogó esőben, ahogy ropta az Állami Népi Együttes a színpadon, a polgármestert beszélni, aki végre megemlítette és köszöntötte elődjét Buzás Pétert,  aki idehozta Makóra Makoveczet...

Áder is egy résben felbukkant, de egy mukkot nem szólt, bár az ő neve alatt folyt az avatás...(úgy látszik kibeszélte magát előtte a környezetvédelmi előadásán a Hagymaházban)

Megoldotta a pap az épületet, elvágták többen a nemzetiszín szalagot, és ezután beözönlöttünk az épületbe, és ámultunk, bámultunk gyönyörködtünk....

elfogott az az otthonosság érzés benne mit megfejthetetlenül de jelen van minden Makovecz épületben, a hatalmas méretei ellenére