azért meg-megdobog a szívem egy kicsit, amikor a gimnázium előtt haladok el. Hiszen majdnem egy fél élet, amit ott töltöttem el (kora reggeltől!...) nem múlik el nyomtalan. Kicsit az enyémnek is érzem az épületet.Ha a kapuját nagyon ritkán nyitom is ki.
s ha már zömmel idegenek is vannak benne
máj 19 2
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
