kora nyáron már barnára sültem, azaz alig kopott le télen a barnaságom,, szinte ráégett. Azaz dehogyis égett, mintha az lett volna a természetes színem, nem is perzselődött soha pirosra, és nem is hámlott le. Csak a fürdőruhám helyén a fehér csíkok jelezték, hogy a bőröm valójában (hó)fehér (szemem kék, hajam aranyszőke (volt), tiszta "Árja" vélhették volna a háborúban,-mit tán épp emiatt a külsőm miatt úszhattam meg - gondolom ma már.)
Ki hitte volna, hogy eljön ez a világ, hogy idejön, ahol még elsőben valami ilyet verset tanultunk
nagy a világ sok-sok ország
s benne különböző emberek
vagy : egyik ember annyi mint a másik
bár a bőre barna vagy fehér
és mindenkit magunkhoz öleltünk, még bőrszintől függetlenül
volt egy mesekönyvem 3 kis bájos "szerecsen" gyerekről szólt, akik különböző kalandokon mentek át, itt ezen az illusztárción, amit anyu le is festett külön nekem, épp szőke fehérbőrú kis barátnőjüktől búcsúznak egy gondolán!
