.Gonda Júlia mindösszesen másfél éves volt, 

amikor édesanyjával vagonokba tették, a táborból 

a ma már nyolcvanéves nő édesanyja nem tért vissza.

 Gonda Júlia turistaként utazott vissza, a visszatérés 

után írta azt a verset, amelyből talán az is kiderül, 

hogy ugyan néha az emlékekkel is nehéz élni, 

de nélkülük sokkal nehezebb.

„Most fáj, ami akkor nem, hetvenszeresen”

Gonda Júlia a Szegedi Zsidó Hitközség Arcívumának

 kiállításán,, olvasta fel a versét, azzal, 

hogy ma már eltelt tíz év ,a vers megírása óta, 

így most már nyolcvanszorosan fáj, hogy a 

síneken kívül, nincsenek emlékképei arról, hogy 

mi is történt valójában, a hiány viszont sokszorosan

 fájdalmas. A holokauszt szegedi érintettjeinek, 

áldozatainak személyes anyagait összegyűjtő 

kiállítást a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke, 

Buk István nyitotta meg, aki azt is megjegyezte,

 hogy a vers írójának édesanyjával együtt „utazott” 

a vagonban az ő édesanyja is.