erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

"csak" egy tanárom

2020. január 09. - gond/ol/a

már megint arat a halál...

 

az előbb láttam volt tanárom nevét, fel is lélegeztem, végre  irt valamit, aztán látom, a családja a halálhirét jelenti be

 

84. életében

 

alig öregebb nálam egész fiatalon kezdett tanítani leningrádi egyetemről jövet haza... ő volt az első aki magnót hozott be az órájára

 

 

 

érdekes módon közel kerültünk egymáshoz aránylag a tanitása után jóval, nagyon kedves volt,....és őszinte

 

pár éve komoly műtétje volt, de abból úgy tudtam kigyógyult (?)

 

lehet hogy az vitte el?

 

ebben a korban már minden lehet

 

lassan tényleg nincs tanárom, idestova kortársaim is alig (vagy megroggyanva)

 

akkor temetik, s Rákoskereszturon ahol dédapám (Barber) is, megfordult a fejemben hogy elmennék a temetésére, ha már úgyis fönt vagyok akkor

 

de lányom megjegyezte, nem állt hozzám olyan közel (? ) (hát tényleg csak a Tanárom volt), meg lnem is úgy neveltem őt se , hogy temetésekre járunk, (egy kislányt?)  de (tényleg nem, és nem is birok.... ) na jó, gondolatban megint ott leszek, már egy temető a fejem, a szívem, ha belegondolok

 

***

 

2017 november 27én et irta nekem:

 

"Julika ! Nem akarok udvariatlan lenni, de a kor nem mindig használ nekünk, nemcsak a szépség vonatkozásában. Esetleg tekintetünk az árulja el, hogy gyanakvóbbak lettünk. Egyet tehetünk, továbbra is azt mondom: bízom benned és szeretlek: ölellek:Jakócs Dániel "


MÉG EKKOR IS TANITOTT. FIGYELMEZTETETT VALAMIRE ÉS TANITOTT: SZERETETTEL:

 

 

 

de az a tekintet......

 

 

az a két tekintet,

 

....

 

mjak

 

megvolt a januári , (új évi, s még nem évtizedi) irodalmi körünk is, ahogy a könyvtár képeit nézem, többnyire jó hangulatban telt el az a most már 2 óra

én azt hiszem túl sokat beszéltem, de mit csináljak,  ha annyi a mondanivalóm ,lakatot csak nem tehetek a számra, érdekes témák felmerülésekor

lányom utána (s közben is) hívott, megkérdezte milyen volt, s elpanaszoltam ezt..de kérdezte miről volt szó, hát azt nehéz lenne elmondani, mert elkezdjük valahol és folytatjuk sokmindenről....de minden a kultúrával kapcsolatos


a szövegkiválasztásnál is az volt az elhatározásom, hogy a kurrens, feljövő témákhoz illesztem

így olvastam fel egy álomleirásom (csak a végén mondva meg , hogy az volt, de ami ennek megfelelően kellően kusza és befejezetlen is volt, de nem is akartam irodalmiasítani, örültem hogy emlékeztem rá, s gyorsan lefirkantottam, úgy is hagytam, inkább azon gondolkoztam el közben, hogy lehet, hogy a valóságra így emlékeztem benne)

 

a másik szövegemről meg meg is kérdeztem, hogy vers-e, az írás körülménye volt érdekes, miután elbúcsúztam a líra múzsájától Eupertétől, és eloltottam a villanyt, jöttek csőstül a gondolat töredédek,, le kellett írnom a mobilra (no?új műfaj? mobilvers,) meg felmerült az írás körülményeinél az automatikus irás is... (tényleg:) érdekeset mondott a vezetőnk, hogy haiku,tankaszerű, persze nem szabályos, ez azért érdekes mert ő nem tudhatja, de én szoktam azokat írni), meg a szentenciaszerűséget emelte még ki.... (no még mindig nem tudom, hogy ez irodalom-e, (amit én talán túlmisztifákálva szent dolognak tartok) tőle nem is fogom...sebaj)

de ezek a szövegek amúgy is csak a peremvidéken születtek (de igazán nem volt velük elutasitó)


(igazán csak egyvalakit respektálhat köztünk írói tehetségként, aki végzett is kreatív  kurzust, s így papírja van róla:) ő nem ir verseket, mint mondja nem is tud, bár elég költőiek a prózai szövegei is)


élvezem a beszélgetéseinket, bármiről szólnak, bármennyit is szólok,de legközelebb azért visszafogottabb leszek

 




jaj, csak azok az üres polcok ne ólálkodnának....egy könyvtárban

Aniról 5. r. diploma után

Ani az egyetem elvégzése után Dombóvárra került, társadalmi ösztöndíjának megfelelően. (hányszor gondoltam rá, hogy lám én nem akartam lekötni magam, mégis Makóra jöttem vissza, milyen busásan élhettem volna én is társadalmi ösztöndíjból, de nem akartam, sose, kötöttséget, semmi elkötelezettséget csak a mindig vélt szabadságot) Ani valahogy kiválthatta az ösztöndíját, ami 5 év lekötelezettséget jelentett volna, egy csoport társunkkal))ott nagyon szerethették... de egy vagy két év után eljött, mert Szegedre hívták az egyetemre...

 

meg-meglátogattam, Szegeden jártamkor (honnan kicsit nehezen szakadtam el) , egyszer a tanszéken is, emlékszem egy kosztűm volt rajtam , (hiába egy komoly tanárnak érettségik, ballagások miatt kellett ilyen:) nyakamban (bécsi) selyemsál, lábamon vastag sarkú kék? félcipő, s azt a megjegyzést tette rám meglepődésemre (de remélem nem csak a külsőmre értthette), hogy a modernség(em)  alkat(om) kérdése (ugyanakkor volt Mensáros huszadik századi irodalmi estje a maximumban, ahova beférkőztem, megrendített)

 

Ani hol itt hol ott lakott Szegeden, többnyire külföldön tartózkodó barátai lakásában,  ideiglenesen, egyszer a Bécsi körúton, s emlékszem, míg vártam rá, hogy elkészüljön,  egy Barbra Streisand lemezt tett föl nekem, nagyon figyelmesen, remélve (s jól, nem tévedett) hogy biztos szeretem (bér korábban sose beszéltem róla)

 

Zsuzsa barátnőnk korai halála (ki szintén Makóra került egy általános iskolába tanítani) őt is nagyon mélyen megérintette,Zsuzsa két kisgyereket hagyott hátra, s még az is megfordult Ani fejében , hogy felneveli őket (természetesen erre nem volt szükség), erről egy makói látogatás kapcsán beszélt nekem, nagyot sétáltunk....az állomásig, főleg ő beszélt, én csak hallgattam....





a kép 1973 augusztus 13-án készült, az udvarunkban



emlékforgácsok Aniról 4,r. egy régi fotóról

 éve  (2013)  egy régi (1964-es)fotó mellé




Ani: Köszönöm Julika, hogy feltetted ezt a képet a facebook oldalamra. Ez a kép mindennél élesebben szól a régi barátságunkról és összetartozásunkról.

Én: boldog idők ! (?) utólag mindenképp annak tűnnek!!!

Ani: Igen, úgy tűnik, s én még emelt fővel, diadalmasan tekintek a jövőbe. Te egy kissé lehajtod a fejed és visszafogottabban mosolyogsz, Zsuzsi pedig a tekintetével valamit lentebb kutat. Talán csak azt, hogy egyszerre lépjünk? De számomra ez egy nagyon fontos kép marad.


Én: csoda, hogy mosolygok, a legtöbb egyetemista képemen durcáskodok vagy világfájdalmaskodok egzisztencialista módra... ez a kép tényleg, nekem is egyre többet mond  rólunk... és arról az időről (amit most elég hamisan értelmeznek körülöttünk, nem?!)

 

Ani: igen, én is úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent hamisan átértelmeznek arról a korról olyan emberek, akiknek nincs közvetlen tapasztalatuk arról, mit is jelentett akkor élni és tanulni. Nem véletlen, hogy az egzisztencializmusról írsz. Magam is .- bár sok mindent ""természetesnek" vettem a külvilág történéseiből, de a belső szellemi világomat az egzisztencialista filozófia akkori kultuszában találtam meg. Azt is mondhatnám, hogy egyszerre két világban éltem.


Én: emlékszem... valóban!!  :)




  •  

Ermitázs előtt

 

úgy készülődöm már napok óta az Ermitázs cimű filmre, mintha legalább is a szentpétervári palotába készülődnék.  (ahol  - akkor még ugyan Leningrádban _-  csak egy órát hagytak megtekintésére a szervezők, fel is rohantam rögtön az első szintekre, a modernekhez, nehogy rájuk ne jusson idő

most lesz másfél órám (90 perces a film)

nem hittem, hogy ennyi évtizedet kell várnom a pótlásra, s ilyen formában....



egy tragikus hirtelenségű halálra

 

NEM akartam nekrológot írni,bár egy számomra is szimpatikus és a halálnak túl fiatal (56 éves) emberről ,,,,mert a művészete annyira nem állt közel hozzám,a bulvárhirektől pedig - amiben fura hirek is jelengettek meg róla, élete hullámzó szakaszairól - távol tartom magam, de aztán mégis irok egy pár sort...

mert nagyon elgondolkodtatott a halála, amit megtudtam róla, s amit nem, de kiköveteztethető

délután történt a baleset, szivinfarktust kapott vezetés közben  a Ferdinánd hídon, s bár félreállt , s 50 percig próbálták újraéleszteni , de nem  sikerült

később megtudtam hogy este 7 kor Szegeden lépett volna fel az Ifjusági Házban, (a Páratlan párosban), s állitólag már odaindult(vajon hány óra lehetett? ..) s több hiradásban azt olvasom, hogy este halt meg....

most meg azt tudtam meg (Róna oldalán), hogy délelőtt teológia vizsgája volt..

,mert Istent kereste,,,,

Róna reméli, hogy már megtalálta

......

én is , de  egyre töprengek a feltételezhető  hajszoltságán--



két színész

 

egyetlen egy nap adják a makói moziban majd a Két pápát, és félő, hogy épp akkor nem érek rá

keresgéltem a neten a film után, legalább egy előzetest, és véletlenül odatévedt az ujjam, ahol le volt töltve az egész film, hihetetlen

igaz , hogy már éjszaka volt, de hajnalig fent maradtam, egyrészt mert lenyűgöző a film, nem enged, a két pápát játszó színész teljes átlényegülése (jobbak mint az eredetiek? :)

nomeg kicsit féltem is, hogy letöröltetik, hogy nem szabályos a fentlét, még egész új filmről lévén szó, vagy én nem láthatom csak úgy...

egyetlen egy probléma volt, a flachbackak nagy része argentin nyelven zajlott és felirat nélkül, ami gondolom, a moziban megvan

úgyhogy csak jó lenne ott is megnézni, széles vásznon

mindenkinek ajánlom, vallásosoknak és nem vallásosoknak, illetve bármilyen vallásúnak ;

mert emberi

****

(amin meglepődtem az előző pápát nemigen kedveltem, s ő is közelebb került hozzám, hála Anthony Hopkins nagyszerű játékának, már ezért önmagában megéri a film, nomeg a sixtusi kápolna különfelvételéért, az bonus, és persze az se semmi mikor a két pápa. (ember) . igen... tangózik.. meg meccset néz :)





nehéz évkezdés

én igazoltan aludtam el az éjszakai mozizás miatt (meg is lett a ára: karfájás, lábgörcs, fejfájásos ébredés..:) de hogy miért az egész város alszik, azt nem értem...

a menza fél kettőkor már bezárt, (2 ig kéne), s ahogy bekukucskáltam, láttam, nem az ajtó ragadt be ,mert már bőszen takarítottak....

nem baj, jobb helyen s jót ettem (a Gloriusban, rántott halat, s nem is volt benne szálka, s remek kávé)...

de aztán megint zárt ajtót találtam a szomszédban, memóriakrátyát akartan venni, mert már csak egy kép törlésével tudtam egy fancsali selfit fotózni a gloriusban, afféle boldog újéveset de hogy ilyen fancsali lett,azt írtam alá, hogy boldogabbat...



pedig az igazság az, hogy a hanyatlás korában már igazán beérném azzal is, ha csak ilyen lenne....

aztán nadrágot akartam venni, meleget, mondjuk kordot(a Pesten szétszakadt helyett) de olyan hideg volt a kínaiban, hogy kifordultam...de nem is gyártanak jó nadrágokat, mindenki legginseket hord, én azt harisnyának tekintem

vettem szemüveget a Rossmannban, itt volt választék, bőven,,3,5 dioptriáig csak ugyan,  jók voltak a szemüvegek, millió láthatóvá lett ráncom bizonyította a tükörben

aztán  biztositókot vettem, ja mert délben villanyt kellett szerelnem...készülődés közben egyszer csak teles söttség és csend borult rám (tán ezért is késtem el az ebédet)

a régi , multifokális szemüvegem három darabban vittem reperáltatni,de új keret kell, hozzá, majd otthonról viszek jókat....mikből elveszett a lencse

aztán hiába próbáltam zsebnaptárat venni , már nem volt megfelelő

vásároltam kaját, a Pennyben, elég jól (s csak 1880.ért) , (pakolás közben majdnem beleestem a kocsisba, hiába, nem hajolhatok én mér mélyre)

hátha akkor holnap ki se bújok ebbe a zuzmarás , ködös, hideg, alvó városba

majd vasárnap megyek az "Ermitázsra"

s hétfőn remélem már normális hét azaz év kezdés lesz






álom egy régi kollégával

 

CS, I. régi kollégám irodalmi előadását hallgatom, érdekes , érdekel, de közben valahogy többször is beleütközök a fejébe, mintha feküdne, s eszembe jut , neki ez meg is árthat. , s valóban, már hányingere is lett.

mosdót keres, meg szappant, (mielőtt mondanám, hogy már folyékony szappant használunk) a szekrény tetején talál is, de az poros, veszi le a papírt a szappanról, régi kék vörös

a mosdóba megy,a mosdókagyló tele van mindenfélével, aminek egy részét lepakolja a konyhában, mosnám ki a mosdót, de kicsit piszkos marad. Szégyellem....

****

Cs. I. férfi kollegám volt, irodalmat tanított, jól. szerették a tanítványai, nagyon szabatos volt, gy beszélt, velem kicsit faramuci módon ironizálva, nagyon fiatal voltam (bár ő se öreg, Ratkó költő évfolyamtársa, sokat mesélt róla) mindig cukkolt, emlékszem egyszer a térd zoknim miatt, hogy szerinte azt nem való egy komoly tanárnak hordani. Nem reagáltam rá...


nagyon beteg lett, valami komoly betegséggel feküdt klinikán, korán elveszítettük...sajnálom

van egy fotóm róla, amin focizik...majd megkeresem..

2019 összegzése

 

megpróbálok némi, soros összefoglalót gyártani az elmúlt, 2019es évről (miután nagyjából végigolvastam a blogbejegyzéseket) hát abból több is volt a soknál, (1314) jövőre szelektálnom kell, és nagyobb lélegzetű munkákra forditani az irói energiáimat,mert végképp kifogyok az időből... (AZ Apámat keresemet... le kell tisztázni s tető alá hozni, ez nekem egy nagy adósság még, nem is velem hanem apámmal szembern,..) aztán esetleg jöhetnek az én személyesebb dolgaim (verseim netán).. és komolyan hivatásszerűen kéne mindig irnom, nem igy hevenyészve... nomeg a fotózást is művelni , egy új, jó géppel.

A rajzolást is komolyan kell csinálni, ne csak vázlatokat, pasztellek irányába is menni, meg jó lenne egy kis kamerazenekart összeverbuválni (szólok a másik hegedűsnek legalább volt oszttárs, jóbarát) csak ne üresedjek ki

sajnos egyre kevesebb dolgot szeretek, s ez ellen harcolni kell, tudom

Kezdem a veszteségekkel, mert jócskán voltak:  Andy Vajna, Legrand, Baranyi Gizike, Czavar Nóra,
Imáta, Ede, Baló, Pápay Bea, Térey, Kertész Péter, Veres Miki, Ungvari, Heller Ágnes, Konrád Gyorgy, Nagy Vera, Han Ani ,Varga Imre

Tóth Feri bácsi még múlt évben, de most kapott emléktáblát, csak az hal meg aki semmit se csinál - ezek szerint ő él... jószerivel utolsó tanárom volt...

meg akit szerettek... anyu pl annyira élő, ma is sokan emlegetik, akikről nem is tudtam hogy ismerték, mély nyomokat hagyott mindenkiben... hiába már 30 éve....

nem értem, nem tudom, miért tabu a halál, mint téma  épp eleget ócsárolnak miatta, akkor már a idő műlása is az lehetne, vagy az is.... carpe diem...de pl  jó volt olvasni Philip Roth nál, egyáltalán miért kell meghalni?

a 76. születésnapomra sok szép közhely gratulációt kaptam, volt egy érdekes is, öreg tanáromtól,aki nagy túlélő , nos épp sikeres túlélést kivánt...

hát ami azt illeti volt mit, volt egy pár komolyabb szédülésem, lábgörcsöm, itt-ott halálfélelemmel, de szerencsére mind ahogy jött úgy elment  persze gyógyszerek tömkelegével, utálom.. meg általában lelassultam, nehezen mozgok, erőtlen vagyok, és szinte állandóan fáradt, még az állás is fáraszt ,sokszor muszáj ledőlnöm nap közben is, rosszak az ébredéseim, akárhogy is nézem, ez már a hanyatlás ideje, s nem is fokozatos az öregedés, mintha ebben az évben megugrott volna, az őszülésem is a fehérség felé tart, csak álmaimban sötétbarna még a hajam,  azt hiszem pollenallergiás is lettem, tavasszal, node ez bagatell...no meg fáj rendületlenül a bal vállamkarom, nem tudom miért...
azt hiszem azt igazán nehéz elfogadni, hogy öregszünk, s belül érintetlenül fiatalok maradunk, ez még jó is, de csak növeli a feszültséget

csak egyszer estem el, de jó kis fejbeveréssel, meg leestem a bicajomról is, na meg a lépcsőn, térdre

utazásaim is lassuláspm  miatt  korlátozódnak, bár a legutóbbi időben összeszedtem magamat kicsit, így csoportosan elbicikliztem Kiszomborra,no meg elbuszoztam , Szabadkára  de fájnak olykor a lábaim is, spórolok a léptekkel

Voltam kiállításokon: Ormos Zsuzsa hidegtű killitás,Koszta kiállitás (még Lázár is tartott tárlatvezetést) Markos Anna fotói Kubinyi  csodás textiljei,  Dömötör Mihály 12staciója, Karsai Ildi Mentése másként, Nadobán kerámiák, Nemes Fekete Edit monografia bemutatója

óbudai játékkiállitás, helytörténeti múzeum

Szépművészetiben Rubens és kora

Páger-dijátadás, Hegyi Barbarának

Megnyílt az új könyvtár, csodás, apró részletektől a  kerti szobor szétplasztikázásától pl,,eltekintve,átadták az új csipkesort (kissé ideiglenesnek tűnik az oszlopok gipszboritása), és végre a jángori utat is megcsinálták....

az emlékjel alapzata is kész, a nagy hatágú csillaggal, s fehér kavicsokkal, négy paddal  örök izgalom a sértetlensége megóvása

Sok elég jó film: Mary Poppins, visszatér, Rossz versek, Kölcsönlakás, Zöld könyv, Apró mesék,  Maria Callas, Hollywoodi happy end, János vitéz, Akik maradiak, Pavarotti, Prado, Seveled, Macskák, Star wars 9

Pár szinház Az ajtó, Lovagias ügy, Tündérlaki lányok, Vigszinház háziszinpada: Orpheus és Euridike (tánc)

makóiak Karnyóné, Búcsterápia, Öt nő esőben

Újévi koncerten Vastag Csaba,zsinagógai koncert - fesztiválzenekar, Charlie koncert,  Rákász Gergő orgonahangversenye zenepaviloni vasárnapi nyári koncertek, ,Dolly, , Bozsogi nótaestje, a,Purcell kórus, Horgas Eszter fuvolakoncertje

lányom egész évben tárcákat irt az ÉS felkérésére, (meglepően személyeseket)
versei is ott, Népszava, (A győztesek közt, Héviz stb

Grecso Verája Szegeden, az Ifjúsági Házban, s találkoztam szerkesztő lányommal, s végre megnéztem spórolásból egyúttal a közeli Radnőti Fanni szobrot   Csáth Géza monográfia Magvető cafeban

Nőnapi rongyos nadrágú Miller, idősek karácsonya a Nyáriakkal (a polgármesterasszony egyre elviselhetetlenebb gitározásával bevezetve)

Helyi könyvek: Demkó naplója, Marosvári 56a,  Tünde, Különös tartománya, Bene  Áramszünete  Bodzsár Diktatóriádája

75 éve deportáltak, s ölték meg az apám, voltam konfon, ünnepségeken, s a tapasztalatom az, hogy nem enyhül hanem mélyül a seb.. vagy a sok elhallgatás, titkolózás most pótlódik

Rossz a hasonlat, de a régi ház, s főleg a kertje is egyre jobban hiányzik . már nem is szeretek arra menni....s egyszer tévedésből majdnem a régi lakcimem diktáltam be

s a sokat kárhoztatott pesszimizmusom is inkább realitás

Unokám a derű és vigaszom, imádom....látni ahogy nyilik ki szellemileg is, meg fizikailag (úszik) és örülni a szeretetének, eredeti gondolkodású, okos

legszivesebben csak vele, a jövővel foglalkoznék

de a múlt is foglalkoztat, egyszer majd át is adhatom neki, a levéltárban  továbbra is, rengeteg dokut, képeket is találtam az ősökről, pl rádöbbenhettem, hogy legtöbb ősapámnak bibliai neve volt    Sámuel, Salamon, Ábrahám, Mózes  meg pl egyik dédapám a Löwinger Hevra Kadisa elnök és gondnok is volt a Szegedi zsinagógában.. no a másik meg , a Bárány,főpénztárnok....és mellesleg talmudtudós  a lapok Gonda  nagybátyámról a táncosról meg egyre szenzációkként irnak ,  néha úgy érzem a múlt kutatója és egyben őre vagyok

Művészetek katedráján belül, rajzkurzuson voltam, kiállításunk is lett  (monogram, címer, családfa)

Beszélgetések   Szabó Dénes, Galgóczi hegeds,Huszárik Kata Báthori mesterkurzusa, Udvaros ,Söveges Gergő, Szalma Tomi,aki szerint én inditottam el a szinészi pályán,  Sonkodi Rita, Fodor Ilda, Szentpéterv Csilla, Szilágyi Éva, és lányom Turi Timi

Timi fotókillitást nyit  a Csányi 5ben (Kardos Gáborét)

Volt egy pszichológiai elóadás, Gőgh Edit kedves volt tanitványom tartotta, melynek végén egy csokor virág kiséretében megköszönte, , hogy én adtam neki bátorságot? ugyancsak én inditottam el jószerivel(?) (meglepődtem,, meglepódök ilyenkor mindig., és zavarba jövök., pedig hát ez volt a dolgom csak)


Volt egy pár "nacionalistább" program: itt Bőjte Csaba,Levenre Péter, Trianoni szemle, hol állni látszék az idő, határreviziót akarnak, , Székelykapu avatás (Wass Albert mottóval) stb

és feledhetetlen séta a lapos  Maroson

közéletben Bpesten lett ellenzéki váltorzás, Makón, s vidéken a helyzet változatlan,  a különbség nő... de semmi okunk elégedettségre ellenzéki téren se, s emennek is akadnak érdemei....,


kitalálták hogy az év Makó 320 jegyében teljen , az újjátelepülés miatt, s erről szóltak konferenciák, kiállitás stb...

Néha megkérdem, hogy Makón mit keresek, a Maros partján, hát lehet, hogy épp a Marost de pl legutóbb a poloskák űztek el onnan is

Pest felé kell koncentlódnom,ahol az Unokám van....már  gyakran hiányol...s én is de nagyon t


na legyen szelfikből egy halvány mosoly, biztatásnak, a jövőre:


süti beállítások módosítása
Mobil